„Rátaláltam a színek illuzórikus brillírozása mögött egy fényekre-árnyékokra, formákra és térre letisztult világra, amely erőteljesebben és lényegre törőbben volt képes kifejezni számomra a természet látszólagos bonyolultsága mögött létező valóságos egyszerűséget. A kromatikus skála mindennapossága helyett a feketék árnyalataiban vagy mélységeiben, a fehérek részleteiben vagy vakításában és a szürkék ezerféleségében igyekeztem felfedezni a természet rám vetülő hatását.”
A fekete-fehér fénykép formai játéka
2006-os, fekete-fehér természetfotóimból válogatott kiállításom felvezető gondolataiból idéztem fentebb, de a sorok alapgondolatai a fotózás minden területére érvényesek. Mindezek az évek során szerzett tapasztalatokból születtek, miszerint bizonyos esetekben a színek nem annyira alkalmasak a kép valódi tartalmára irányítani a figyelmet, mint a fekete-fehér fényképezés során.
Nem a tarkabarka turistaképekre gondolok, hiszen ezeknél esztétikai szempontokból még képről sem beszélhetünk. Inkább azokra, amelyeknél még a tudatosan nagy és hatásos, elsősorban komplementerekből vagy egy színből komponált felületek mögött is elveszhet a képi elemek formavilága. Az átlagos szemlélő ugyanis hajlamos leragadni az első benyomásnál, a hatásos színek pedig annyira rabul ejthetik, hogy igazán nem is kíván már tovább tekinteni a kép mélyére, az esetleges gondolati tartalomra vagy formai játékra.
Leszögezhetjük, hogy a természetes látványtól való elszakadás első és egyik legfontosabb lépése a természetes színektől, színösszhatásoktól való elfordulás. Sokszor pedig azok teljes száműzése és a semleges tónusokra való leegyszerűsítés. Színekkel elsősorban hangulatokat lehet visszaadni, a tónusokkal pedig a fényekre és a formákra lehet a hangsúlyt helyezni. Tisztában vagyok azzal, hogy ezek az elvek sok vitára adhatnak okot, egy egyszerű példával igyekszem véleményemet alátámasztani.
Színdinamika és tónuskontraszt
Az egyik legerőteljesebben elváló színpár a mélykék és a sárga (általában a kiegészítő színek). Halovány nem lehet, csak valami telített sárga, mert azonnal belesüpped a legerősebb színbe is. Az ábrán szemléletesen elkülönül a denzitásértékben nem is annyira erőteljes különbségű első színpár a másodiktól, pedig azok megvilágítási értékben jóval messzebb állnak egymástól. Csak éppen nem hatásosak, sem a színdinamika, sem a mellette jobbra lévő maximális megvilágítási terjedelmet jelentő, két szélső értékű fekete-fehér ábra kontrasztjának szempontjából. Ha a körre kívánjuk a hangsúlyt terelni, a két szélső ábra valamelyikét kell választanunk, de ha nincs a színek jelenlétének szerepe valamilyen egyéb pszichikai szempontból, nyilvánvalóvá válik, hogy a fekete-fehér változat ebből az aspektusból lényegre törőbb.
Ebben rejlik a fekete-fehér fénykép képletének lényege: a színdinamika nem azonos a színtelen tónusok kontrasztjával.
Kifejezőbb lehet a színnélküli világ
A telített, briliáns színekből felépülő fénykép leginkább ezek harmóniájával vagy diszharmóniájával hat ránk, sokszor formai elemeitől vagy gondolatiságától függetlenül. A kontrasztos fekete-fehér fotón azonban rögtön felfedezhető, ha nincs mögötte képi tartalom. Csak a tónusok erőteljességéből még nem áll össze a kép. Ha viszont akár a formák és a fény – hiszen egyik nem lehet a másik nélkül – együtthatása, vagy az erőteljes tartalmi mondanivaló a lényeges, a színek nélküli, letisztult fekete-fehér fénykép világa sokszor lehet kifejezőbb.
Legjellemzőbb erre az akt- és az erotikus fotók megoldásainak sarkos elkülönülése egymástól. Az erotikától mentes, csak a test szépségét ábrázoló aktképek szinte minden esetben a fekete-fehér fotó útján tudnak elszakadni a szextől, míg az erotikus fotók, sok esetben buja színezetű környezetükkel kifejezetten a szexualitás irányába terelik a figyelmünket, még akkor is, ha a képen szereplő ember nem teljesen meztelen. (Vagy éppen azért!) A színek természetessége szabadjára engedi érzéki fantáziánkat, hiszen mi is így látjuk saját vágyaink célpontjait. Ezzel szemben a tónusokra redukált testábrázolás, a formákat kiemelő fényhatásokkal együtt egész más jellegű képi hatást kelt, ami mentes minden erotikus utalástól.
Fekete-fehér fényképezés és az alkalmazott fotográfia
Az alkalmazott fotográfia természetesen nem engedi meg a fekete-fehér fénykép használatát, hiszen a cél valaminek vagy valakinek a valós láttatása. Egy színes terméket nem lehet színtelenül bemutatva eladni. Ennek ellenére – és ebben biztos szerepet játszik az egy ideje divatos trenddé vált a fekete-fehér fényképezés – bizonyos reklámanyagokban újra felbukkan a hagyományosnak mondható színtelen ábrázolás, vagy az a megoldás, amikor egy képen belül színes motívumok is megjelennek a nagyobb részt fekete-fehér képen. Kétségtelen, hogy egy szürkeskálás portrén valós színében megjelenő, rúzsozott száj kifejezetten erre irányítja a figyelmet, és ezen keresztül a terméket gyártó kozmetikai cégre. Ez a fajta képi hatás a fotográfia alkotó területein is fellelhető, azonban érzéssel kell ezekkel is bánni, mint minden egyéb más „hatásvadász” eljárással. Ha nem a fényképet szolgálja, nem lesz egyéb, mint technikai öncélúság.
A tájfényképezés örökös nagymesterének, Ansel Adams életművének egyik legnagyobb tanulsága a mi generációink számára, hogy a megszokottan színes táj mennyivel hatásosabban képes olyan érzéseket, kötődéseket közvetíteni a fekete-fehér fotó ábrázolásában, ami csak a fotós személyiségére vezethető vissza. Különleges ábrázolásmódja a róla elnevezett zónarendszernek köszönhetően nagyon érzékletesen domborítja ki egy-egy természeti táj önmagában rejlő, színektől független szépségét, ami formáiban, építő elemeinek összhangjában vagy éppen kuszaságában fedezhető fel. És ehhez nem volt elég Adams egyedülálló fototechnikája, kellett mellé az érzékeny szem a tökéletes, lényegre törő kompozíciókhoz.
Való igaz, hogy egy különleges időjárási körülmény következtében szokatlan színekben pompázó tájkép önmagában lenyűgöző hatású tud lenni. A színek varázsa azonban elhomályosíthatja a szemünket és sokszor nem is vesszük észre, hogy tulajdonképpen semmitmondó kompozícióval állunk szemben, és a kép egyedüli erénye a színessége. Valljuk be önmagunknak azt is, hogy mi is hajlamosak vagyunk ezeknek a színhatásoknak a fogságába esni.
A tudatos fekete-fehér fotózás
A tudatos fekete-fehér fotózás azonban megtaníthat bennünket a színeken túl látni, hiszen rá vagyunk kényszerítve arra, hogy az előttünk lévő világ színeit tónusokra redukáljuk. Húszegynéhány évvel ezelőtt még kézenfekvő volt, ha fekete-fehér film volt a gépünkben, nem volt mese, csak abban lehetett gondolkodni, akármilyen színorgia is vett körül bennünket, kivéve, ha két vagy több vázzal dolgoztunk.
A digitális képrögzítés térnyerésével azonban ez a kényszer megszűnt. Nem feltétlen kell a helyszínen átgondolni, milyennek is kell lennie majd a képnek. Pedig a hatásos fekete-fehér fénykép végeredménye szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogyan vezéreljük az expozíció előtt a színbeállításokat. Ezért fontos már a felvétel helyszínén a kép színei mögé látni, és felfedezni azt, melyik az a motívum, ami a fekete-fehér fénykép szempontjából hatásosabban közvetítheti pillanatnyi benyomásainkat, amiből a későbbi képi mondanivalót alakíthatjuk az utómunka során.
Talán nem véletlen, hogy sokan fordulnak vissza a régebbi analóg technikákhoz, és fűzögetnek bele fekete-fehér filmeket. A mai napig bizton állítom, tudatos fotográfussá válni leginkább a hagyományos fekete-fehér fotózás technikáján keresztül lehet. Ez korábban is választás volt: diázok és rábízom magam a hívólaborok precízségére, netán gondatlanságára, vagy magam viszem végig az egész folyamatot saját fekete-fehér laborban?
Választás ma is. Kattintok, amire csak lehet a digitális géppel, aztán majd meglátom otthon a számítógépben, melyikkel mit lehet kezdeni, vagy igyekszem elsajátítani a színtelen látást is, hogy minden helyzetben megtaláljam a képnek legmegfelelőbb ábrázolási módot? A képzeletbeli tónusredukció elsajátítása mellett teszem le a voksot, nemcsak a tartalmas fekete-fehér fénykép érdekében, hanem mert ez visszacsatolódik, és a tökéletes színérzék kifejlesztésére is pozitív hatással van!
