A digitális fényképezőgép kapcsán sokszor lehet hallani a felbontás szót: nem elég a felbontása, nagyon jó a felbontása, mekkora a felbontása? Remélem, ez a kis írás segít eligazodni az útvesztőben.
A felbontás két jelentése
Az analóg fényképezésnél megszokott film helyett – ahol három fényérzékeny réteg rögzíti a beeső fényt – a digitális képek esetében csak képpontokról beszélhetünk. A képpont (az angolszász szakirodalomban pixel vagy dot) a digitális kép legkisebb építőeleme, amely egyértelműen meghatározott színnel és intenzitással rendelkezik. A képpontok sokasága adja a fényképet. Minél több képpontból épül fel egy kép, annál részletgazdagabb, annál több információt hordoz (így persze a fájl mérete is egyre nagyobb). A képpontok száma mind horizontálisan, mind vertikálisan meghatározható. A felbontás az egységnyi távolságon elhelyezkedő képpontok száma, ugyanakkor használjuk a digitális fényképezőgép mérőszámaként is, jelölve az összes képpont számát. A fényképezőgépek mellett előfordul még szkennereknél, monitoroknál, a nyomdatechnikában, nyomtatóknál stb. Az egységnyi távolságot kifejezhetjük centi- vagy milliméterben, inchben stb. Így ha 1 cm távolságon belül a képpontok száma – mondjuk – 125, akkor 125 képpont/cm (125 pixel/cm vagy 125 dots/cm) felbontásról beszélünk. Mivel azonban sok technikai terminust az angolszász területekről veszünk át, a felbontás esetében is inkább az inch (1 inch = 2,54 cm) hosszmértéket használják a szakemberek. A fenti példánál maradva: 125 képpont/cm esetében az 1 inchre jutó képpontok száma 125×2,54 = 317,5 képpont/inch, amelyet 317,5 dpi (dpi = dots per inch, azaz képpont inchenként) felbontásnak nevezünk.




Mire elegendő egy adott felbontás, és mire nem?
A számtan után nézzük a funkcionális oldalát a felbontás használatának. A nyomdaiparban használatos felbontás értéke 300 dpi, azaz 300 képpont/2,54 cm. Ez elegendő ahhoz, hogy a legjobb minőségű nyomdatermékben is kitűnő minőségű fotót kapjunk. A fenti számolások alapján egyszerűen kiszámolható, hogy pl. egy 10×15 cm-es (~4×6 inch) kép 300 dpi felbontásban történő megjelenítéséhez (4×300 = 1200; 6×300 = 1800) legalább 1200×1800 (2 160 000) képpont szükséges. A digitális fotólevilágítók is 300 dpi felbontású képeket kérnek, így összefoglaltuk egy táblázatban a főbb képméreteket és a hozzájuk szükséges felbontást, illetve az összes képpont számát.
A felbontás persze nemcsak a kinyomtatott képeknél fontos, hanem a számítógép monitorán megjelenő (pl. internetes) fotók esetében is ügyelni kell a részletekre. Ebben az esetben azonban nem szükséges az egységnyi hosszra jutó képpontok számával bajlódni. Mivel a monitorok egy képpontot egy „monitorpontban” jelenítenek meg, így a monitor felbontásához kell igazítani a képet. A legtöbb ma használatos monitor átlagos felbontása 1280×1024 pixel („monitorpont”) körüli érték. Ennek alapján (ha csak a monitoron való megjelenés a cél) nem érdemes nagyobb felbontású képeket készíteni, mivel csak a helyet foglalják (minél nagyobb felbontású egy kép, annál nagyobb a fájl mérete). Persze, ha azt szeretnénk, hogy a kép részletei kinagyíthatók legyenek, akkor növelhetjük a kép felbontását. A kis felbontású, monitoron használható képeknek van egy nagy előnyük: az interneten keresztül a világ bármely pontjáról megnézhetők (és élvezhetők), de nyomdai felhasználásra alkalmatlanok (400×300 képpont felbontás esetén nyomdatermékben a kép mérete: 400/300×2,54 = 3,4 cm széles és 300/300×2,54 = 2,5 cm magas lehet). Így nem kell félnie a szerzőnek, hogy valaki illetéktelenül felhasználja művét.
Képpont „felhúzása”
A felbontás tehát adott egy-egy digitális kép esetében, de különféle programok (pl. Photoshop) segítségével növelhető. A növelés elmélete minden esetben az, hogy a meglévő képpontokból matematikai úton kiszámolja a program a meg nem lévő képpontok színét és intenzitását. Ezáltal a kép nagyobb lesz. Vegyük azonban figyelembe, hogy egy kép interpolálása – azaz felbontásának növelése – minden esetben a minőség romlásával jár! A képen ugyanis nem lesz több részlet, csak a meglévők lesznek nagyobbak. Éppen ezért egy bizonyos határ után ez már csökkenti a kép élvezhetőségét. Szabály nincs arra, hogy meddig növelhető egy kép, de véleményem szerint négyszeres méretnövekedés (vízszintesen és függőlegesen is duplázott képpontszám pl. 600×800 > 1200–1600) fölé már nem érdemes menni.

Képméretek és a szükséges képpontok száma 300 dpi felbontás esetében, illetve az eredetileg szükséges képpontok száma, ha a képet négyszeresére növelve használjuk fel.
Kép mérete (cm) |
Képpont |
Összes képpont |
Eredeti képpont, |
Összes eredeti képpont, |
9×13 | 1063×1535 |
1 632 153 |
531×768 | 408 038 |
10×15 | 1181×1772 |
2 092 504 |
591×886 | 523 126 |
13×18 | 1535×2126 |
3 264 307 |
768×1063 | 816 077 |
15×21 | 1772×2480 |
4 394 259 |
886×1240 | 1 098 565 |
18×24 | 2126×2835 | 6 026 412 | 1063×1417 | 1 506 603 |
21×30 (A4) | 2480×3543 | 8 786 640 | 1240×1772 | 2 197 129 |
30×40 (A3) | 3543×4724 | 16 737 132 | 1772×2362 | 4 185 008 |
A táblázatból egyértelműen kiderül, hogy a legtöbb ma forgalomban lévő digitális fényképezőgép messze túlszárnyalja a minimumot. Egy A4-es méretű fénykép készítéséhez mindössze 8 megapixel képpont szükséges.
Összefoglalva: a digitális fényképek egyik legfontosabb mérőszáma a képet felépítő képpontok száma és sűrűsége, azaz egységnyi hosszon található mennyiségük. Ez adja ugyanis a kép részletgazdagságát. Ügyeljünk tehát arra, hogy legyen elegendő belőlük!