A digitális világ nagy előnye, hogy nem kell spórolni a „fotós nyersanyaggal”. Persze amellett, hogy csak egyszerűen telítjük a meglévő tárhelyünket, ezt a fényképek előnyére is fordíthatjuk. Sőt, még a pontos fénymérést is elhanyagolhatjuk, ha utólag kellő időt és figyelmet szentelünk képeink feldolgozására. A HDR technika ebben lehet segítségünkre.
A HDR technika és a fénymérés
A fénymérés elhanyagolása általában nem válik a képek előnyére, de nem szükséges nagyon precíznek lenni, ha több expozíciós változatot is készítünk, majd ezeket gyúrjuk egybe. A metódus nem ismeretlen, HDR technika (High Dynamic Range, azaz nagy dinamikai átfogás) technika néven ismert, és a lényege, illetve végeredménye, hogy a kép minden részlete helyesen lesz exponálva, még akkor is, ha csak a természetes megvilágításra hagyatkoztunk. Az így készült felvétel olyan jellemzőkkel bír, amit egyetlen — filmre vagy digitális érzékelővel készített — kép sem képes visszaadni.
Hagyományos felvételi helyzetben és módon a kép egy bizonyos területére eső fényt, esetleg a képmezőre jutó átlagot mérjük, és annak megfelelően készítjük el a felvételt. Az első esetben a képen az lesz helyesen exponálva, amit megmértünk, míg az utóbbi esetben kizárólag az „átlagosan” megvilágított képelemek exponálódnak jól. Mindkét technika természetes velejárója bizonyos képelemek be- vagy éppen kiégése. Ha nem akarunk mi is így járni, akkor az izmosabb fotósok hátukra kanyarítják a fél műtermet a helyes helyszíni kivilágítás reményében, míg a kevésbé izmos, de annál tudatosabb fotósok inkább a HDR technika lehetőségét választják.
HDR technika a terepen
A HDR technika alapja, hogy igénybe vesszük, amit az okos fényképezőgép-tervezők már évtizedek óta beleépítenek a vázakba, nevezetesen az expozíciókorrekciót. Az expozíciókorrekciót továbbfejlesztették expozíciósorozattá, hogy a fotósnak csak annyi időt kelljen gondolkodásra és méricskélésre fordítani a helyszínen, amennyi az exponálógomb lenyomásához elegendő. Így a mai kor fotósa már keveset gondolkodik, de annál többet kattintgat. De míg az amatőr ugyanazokkal a beállításokkal készíti a felvételeket, és otthon próbálja meg megtalálni a képek közötti nüansznyi eltérést, és kiválasztani a sok azonos közül a „legjobbat”, addig a tudatos alkotó expozíciósorozatra állított fényképezőgéppel teszi mindezt. Lehetőleg állványról vagy alkalmazhatóságának hiányában gyors sorozatfelvételi üzemmódban. A HDR technikához így elkészített felvételek minden részlete – jó esetben – valamelyik képen helyesen lesz exponálva. A képfeldolgozás során már csak össze kell hozni ezeket a részleteket egyetlen képbe, megalkotva a meglepően kiegyenlített fényviszonyokkal megáldott témát.
Utómunka
Az expozíciósorozattal elkészített képek utólagos HDR technikai feldolgozására, összeillesztésére valamelyik komolyabb képszerkesztő programot javaslom. Mondjuk, egy olyat, amelyikbe bele van építve ez a szolgáltatás.
A Photoshopban az összeillesztés rendkívül egyszerű – de annál rosszabb eredményt nyújt. Csak kijelöljük a fájlokat vagy a mappát, a többit elvégzi a program. Az eredmény általában elfogadhatatlan, így ha nem vagyunk teljesen elégedettek, kézzel belenyúlhatunk, törölhetünk, toldhatunk, próbálkozhatunk mindenféle fortéllyal. A HDR technika elve egyszerű. A középértékkel exponált felvételből kitöröljük az összes kifehéredett vagy befeketedett területet, és ezek helyére illesztjük a helyesen exponált részeket. Persze a sorrend mindegy, használhatjuk alapképnek a legvilágosabbat, és haladhatunk a sötét felé, vagy fordítva. Arra vigyázzunk, hogy a törlésnél semmi esetre se maradjanak éles vágásszélek. Legjobb a fokozatos átmenet.
Manuális HDR technika – saját recept
Első körben megnyitom a felvételeket, és a RAW-konverterben a lehetőségekhez mérten a legjobban „előhívom” őket. A megnyitott képek ezután egymásra kerülnek, egy fájlba, de külön rétegekként. Legfelül a legvilágosabb, legalul a legsötétebb. Átkonvertálom Lab színmódba és kiválasztom a legfelső réteget, valamint a világosság csatornát (kikapcsolom a színcsatornákat). Kijelölöm a legvilágosabb részeket, de ügyelek arra, hogy a középtartomány már ne kerüljön bele. Beállítom a lágy peremet. (Ennek értéke függ a képelemektől és a kép felbontásától is.) A kijelölt részeket kitörlöm, miután visszakapcsoltam a színcsatornákat. Így elértem, hogy a legvilágosabb részek helyén az alatta lévő, sötétebbre exponált képelemek jelennek meg. A leírt műveletet megcsinálom az alsóbb rétegekkel is, majd összeolvasztom egyetlen képpé. Mivel semmi és senki nem tökéletes, ezért a HDR technika utolsó lépéseként utólag még szoktam korrigálni az egyes részleteket ízlésemnek megfelelően.
Persze akkor sem kell feladni, ha nincs beépített HDR-összeillesztővel rendelkező programunk, a célnak a legtöbb képszerkesztő megfelel. A többi már csak ízlés és kézügyesség kérdése. Sok sikert!
Takács Szabolcs