A Birdo elindítói a madárfotókkal nem csak a természet szépségét és gazdagságát kívánják bemutatni. Egy fotó jó lehetőség arra, hogy képbe kerüljön a természetvédelem is. Kizárólag etikus elvek alapján fotózott képeket fogadnak el, amelyek készítése a madarakat szaporodásukban, pihenőhelyükön, vagy természetes mozgásukban nem akadályozta, így például drónfotókkal sem lehet pályázni. Hisznek abban, hogy a fényképek oktatnak és cselekvésre ösztönöznek közvetlen környezetünk, valamint bolygónk védelme érdekében, ezért remélik, hogy sok fiatal fotós is részt vesz majd a megmérettetésben.

A Birdo – Az év madárfotósa pályázat két fordulós. Fotót csak a pályázati időszak alatt, 2022. június 1. és 2022. július 31. között lehet beküldeni, előzetes regisztráció után.

Az első fordulóban benevezett fotókat előzetes ellenőrzés után a Kiíró láthatóvá teszi a pályázat honlapján. A feltöltési időszak lezárása után a benevezett fotókat a szakmai zsűri (továbbiakban: zsűri) értékeli. A kialakult sorrend alapján a második körbe maximum 500 fotó kerül be, ezek továbbra is publikusak maradnak a pályázat honlapján, a többi képet töröljük. A zsűri a második fordulóba jutott cca. 500 fotót ismételten értékeli, pontozza, ennek eredményeként alakul ki a 150-200-as rövidlista. A rövidlistára került fotók közül választja ki a zsűri a nyertes, díjazott és pontozott fotókat. A zsűri döntése végleges és nem vitatható.

DÍJAK

Az összesített győztes Az év madárfotósa címet és a fődíjat is hazaviheti. A 18 évesnél fiatalabb fotósok Az év ifjú madárfotósa címért és a vele járó fődíjért pályázhatnak. Az értékes díjak mellett a Birdo – Az év természetfotósa 2022 pályázat publikációs lehetőséget is biztosít a pályázóknak.

További helyezések

Elérhető helyezések az egyedi fotó kategóriákban

• 1. 2. és 3. hely
• 2 magasra értékelt kép

A helyezett képek pontértéket kapnak

• 1 hely 10 pont
• 2 hely 8 pont
• 3 hely 6 pont
• magasra értékelt fotó 2 pont

Elérhető helyezés a Dokumentum kategóriában

• 1. hely

A Dokumentum kategóriában nevezett fotók nem vesznek részt Az év madárfotósa címért zajló megmérettetésben.

További díjak

Közönségdíj
A második fordulóba jutó képeket (max. 500 db) a készítő megjelölése nélkül a Birdo pályázat Facebook oldalán közönségszavazásra bocsátjuk. A közönségdíj nyertese az lesz, akinek a fotójára a megadott határidő végéig a legtöbb szavazat érkezik.

HATÁRIDŐK

Első forduló: 2022. június 1. – július 31.

Fotófeltöltés kezdete: 2022. június 1.

Fotófeltöltés vége: július 31.

A zsűri értékelése (első forduló): 2022. augusztus 1. – augusztus 15.

Második forduló – az eredeti fotók bekérése: 2022. augusztus 16. – augusztus 31.

A zsűri értékelése (második forduló): 2022. szeptember 1. – szeptember 25.

Közönségszavazás: 2022. szeptember 10. – 25.

Az első 200 fotó bemutatása a Birdo honlapján: 2022. október 17.

Eredményhirdetés: 2022. november 26.

Az eredményhirdetés helyszíne: Tatai Vadlúd Sokadalom rendezvény

NEVEZÉSI KATEGÓRIÁK

A Birdo Az Év madárfotósa pályázatra 2022-ben 6 egyedi fotó (C1-C6), egy művészi (C7), egy dokumentum-fotósorozat (C8) egy nyitott (C9) és egy ifjúsági (portfólió – C10) kategóriában lehet pályamunkákat benyújtani.

C1 Madárportré

C2 Madarak környezetben

C3 Madarak viselkedése

C4 Madarak repülés közben

C5 Részletek

C6 BIRDO extra Madarak alkonyatban

C7 MadArt

C8 Dokumentum

C9 Nyitott műhely

C10 Ifjúsági

A 7 TAGÚ ZSŰRI

A zsűri elnöke

• Imre Tamás, fotográfus, a Nikon természetfotós nagykövete – a Természetfotó Magazin főszerkesztője

Zsűritagok

• Potyó Imre, környezetkutató, természetfotós, az Év természetfotósa 2018, 2020; rangos nemzetközi pályázatok többszörösen díjazott fotósa
• Csonka Péter, ornitológus, a Tatai Vadlúd Sokadalom főszervezője, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője, az MME és SZVTE vezetőségi tagja, alapítója
• Kókay Szabolcs, madárillusztrátor
• Dr. Jakab Flóra, állatorvos, természetfotós, nemzetközi fotóversenyek díjazottja
• Szekeres Levente, fotográfus, az év ifjú természetfotósa Magyarországon, 2015, 2016
• Nagy Zoltán Gergely, természetfotós, túravezető, rangos nemzetközi fotós versenyen díjnyertes 2017-ben a Nikon Románia, 10 év Portfolió díján – a pályázat nagydíját nyerte el

REGISZTRÁCIÓ ÉS KÉPFELTÖLTÉS

A nevezéshez előzetesen regisztrálnia kell a pályázónak. Egy személytől csak egy regisztrációt fogadunk el. Azt, aki több felhasználónévvel regisztrál, kizárjuk a pályázatból. A regisztrációnál a következő adatokat kérjük megadni:

A fotós

• neve,
• e-mail címe,
• telefonszáma

Az adatok a kapcsolattartáshoz szükségesek, a regisztrációnál megadott személyes adatokat a pályázat Kiírója a későbbiekben nem tárolja, nem használja fel, azokat megsemmisíti.

Fotók feltöltése az első fordulóban

A versenyzőknek lehetőségük nyílik bármely képrögzítő eszközzel (pl. DSLR, MILC, bridge, analóg, kompakt, mobiltelefon stb.) készített fotóval pályázni, amely az adott kategória technikai kiírásának megfelel, kivéve a drónnal készült fotókat.

Fotót csak a megadott kategóriákba lehet nevezni a feltöltési időszak alatt. Ugyan azt a képet nem lehet több kategóriában nevezni. A feltöltési időszakban a pályázat nyitott, ezalatt bármikor feltölthető kép. A feltöltött képeket utólag módosítani, cserélni nem lehet. Amennyiben a fotót a Kiíró kizárja, mert nem felel meg a kiírási feltételeknek, újabb fotót csak a feltöltési időszakban lehet helyette feltölteni. A képek beküldése előtt, kérjük, hogy a pályázók olvassák el a részletes technikai feltételeket, és a fotókat annak megfelelő elvárások szerint töltsék fel.

A zsűri fenntartja magának a jogot, hogy amennyiben egy kategóriába nem érkezik legalább 10 fotó, akkor az adott kategóriában nem hirdet eredményt, és a kategóriába nevezett fotókat egy másik kategóriába átteszi. Erről a pályázó automatikus értesítést kap.

További részletek a pályázat weboldalán: birdo-azevmadarfotosa.hu

További információ: Awad Abdel Halim Doris, S. Takács Zsuzsanna

info@birdo-azevmadarfotosa.hu

A fekete-fehér fénykép formai játéka

2006-os, fekete-fehér természetfotóimból válogatott kiállításom felvezető gondolataiból idéztem fentebb, de a sorok alapgondolatai a fotózás minden területére érvényesek. Mindezek az évek során szerzett tapasztalatokból születtek, miszerint bizonyos esetekben a színek nem annyira alkalmasak a kép valódi tartalmára irányítani a figyelmet, mint a fekete-fehér fényképezés során.

Nem a tarkabarka turistaképekre gondolok, hiszen ezeknél esztétikai szempontokból még képről sem beszélhetünk. Inkább azokra, amelyeknél még a tudatosan nagy és hatásos, elsősorban komplementerekből vagy egy színből komponált felületek mögött is elveszhet a képi elemek formavilága. Az átlagos szemlélő ugyanis hajlamos leragadni az első benyomásnál, a hatásos színek pedig annyira rabul ejthetik, hogy igazán nem is kíván már tovább tekinteni a kép mélyére, az esetleges gondolati tartalomra vagy formai játékra.

Leszögezhetjük, hogy a természetes látványtól való elszakadás első és egyik legfontosabb lépése a természetes színektől, színösszhatásoktól való elfordulás. Sokszor pedig azok teljes száműzése és a semleges tónusokra való leegyszerűsítés. Színekkel elsősorban hangulatokat lehet visszaadni, a tónusokkal pedig a fényekre és a formákra lehet a hangsúlyt helyezni. Tisztában vagyok azzal, hogy ezek az elvek sok vitára adhatnak okot, egy egyszerű példával igyekszem véleményemet alátámasztani.

Színdinamika és tónuskontraszt

Az egyik legerőteljesebben elváló színpár a mélykék és a sárga (általában a kiegészítő színek). Halovány nem lehet, csak valami telített sárga, mert azonnal belesüpped a legerősebb színbe is. Az ábrán szemléletesen elkülönül a denzitásértékben nem is annyira erőteljes különbségű első színpár a másodiktól, pedig azok megvilágítási értékben jóval messzebb állnak egymástól. Csak éppen nem hatásosak, sem a színdinamika, sem a mellette jobbra lévő maximális megvilágítási terjedelmet jelentő, két szélső értékű fekete-fehér ábra kontrasztjának szempontjából. Ha a körre kívánjuk a hangsúlyt terelni, a két szélső ábra valamelyikét kell választanunk, de ha nincs a színek jelenlétének szerepe valamilyen egyéb pszichikai szempontból, nyilvánvalóvá válik, hogy a fekete-fehér változat ebből az aspektusból lényegre törőbb.

Ebben rejlik a fekete-fehér fénykép képletének lényege: a színdinamika nem azonos a színtelen tónusok kontrasztjával.

Kifejezőbb lehet a színnélküli világ

A telített, briliáns színekből felépülő fénykép leginkább ezek harmóniájával vagy diszharmóniájával hat ránk, sokszor formai elemeitől vagy gondolatiságától függetlenül. A kontrasztos fekete-fehér fotón azonban rögtön felfedezhető, ha nincs mögötte képi tartalom. Csak a tónusok erőteljességéből még nem áll össze a kép. Ha viszont akár a formák és a fény – hiszen egyik nem lehet a másik nélkül – együtthatása, vagy az erőteljes tartalmi mondanivaló a lényeges, a színek nélküli, letisztult fekete-fehér fénykép világa sokszor lehet kifejezőbb.

Legjellemzőbb erre az akt- és az erotikus fotók megoldásainak sarkos elkülönülése egymástól. Az erotikától mentes, csak a test szépségét ábrázoló aktképek szinte minden esetben a fekete-fehér fotó útján tudnak elszakadni a szextől, míg az erotikus fotók, sok esetben buja színezetű környezetükkel kifejezetten a szexualitás irányába terelik a figyelmünket, még akkor is, ha a képen szereplő ember nem teljesen meztelen. (Vagy éppen azért!) A színek természetessége szabadjára engedi érzéki fantáziánkat, hiszen mi is így látjuk saját vágyaink célpontjait. Ezzel szemben a tónusokra redukált testábrázolás, a formákat kiemelő fényhatásokkal együtt egész más jellegű képi hatást kelt, ami mentes minden erotikus utalástól.

Fekete-fehér fényképezés és az alkalmazott fotográfia

Az alkalmazott fotográfia természetesen nem engedi meg a fekete-fehér fénykép használatát, hiszen a cél valaminek vagy valakinek a valós láttatása. Egy színes terméket nem lehet színtelenül bemutatva eladni. Ennek ellenére – és ebben biztos szerepet játszik az egy ideje divatos trenddé vált a fekete-fehér fényképezés – bizonyos reklámanyagokban újra felbukkan a hagyományosnak mondható színtelen ábrázolás, vagy az a megoldás, amikor egy képen belül színes motívumok is megjelennek a nagyobb részt fekete-fehér képen. Kétségtelen, hogy egy szürkeskálás portrén valós színében megjelenő, rúzsozott száj kifejezetten erre irányítja a figyelmet, és ezen keresztül a terméket gyártó kozmetikai cégre. Ez a fajta képi hatás a fotográfia alkotó területein is fellelhető, azonban érzéssel kell ezekkel is bánni, mint minden egyéb más „hatásvadász” eljárással. Ha nem a fényképet szolgálja, nem lesz egyéb, mint technikai öncélúság.

A tájfényképezés örökös nagymesterének, Ansel Adams életművének egyik legnagyobb tanulsága a mi generációink számára, hogy a megszokottan színes táj mennyivel hatásosabban képes olyan érzéseket, kötődéseket közvetíteni a fekete-fehér fotó ábrázolásában, ami csak a fotós személyiségére vezethető vissza. Különleges ábrázolásmódja a róla elnevezett zónarendszernek köszönhetően nagyon érzékletesen domborítja ki egy-egy természeti táj önmagában rejlő, színektől független szépségét, ami formáiban, építő elemeinek összhangjában vagy éppen kuszaságában fedezhető fel. És ehhez nem volt elég Adams egyedülálló fototechnikája, kellett mellé az érzékeny szem a tökéletes, lényegre törő kompozíciókhoz.

Való igaz, hogy egy különleges időjárási körülmény következtében szokatlan színekben pompázó tájkép önmagában lenyűgöző hatású tud lenni. A színek varázsa azonban elhomályosíthatja a szemünket és sokszor nem is vesszük észre, hogy tulajdonképpen semmitmondó kompozícióval állunk szemben, és a kép egyedüli erénye a színessége. Valljuk be önmagunknak azt is, hogy mi is hajlamosak vagyunk ezeknek a színhatásoknak a fogságába esni.

A tudatos fekete-fehér fotózás

A tudatos fekete-fehér fotózás azonban megtaníthat bennünket a színeken túl látni, hiszen rá vagyunk kényszerítve arra, hogy az előttünk lévő világ színeit tónusokra redukáljuk. Húszegynéhány évvel ezelőtt még kézenfekvő volt, ha fekete-fehér film volt a gépünkben, nem volt mese, csak abban lehetett gondolkodni, akármilyen színorgia is vett körül bennünket, kivéve, ha két vagy több vázzal dolgoztunk.

A digitális képrögzítés térnyerésével azonban ez a kényszer megszűnt. Nem feltétlen kell a helyszínen átgondolni, milyennek is kell lennie majd a képnek. Pedig a hatásos fekete-fehér fénykép végeredménye szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogyan vezéreljük az expozíció előtt a színbeállításokat. Ezért fontos már a felvétel helyszínén a kép színei mögé látni, és felfedezni azt, melyik az a motívum, ami a fekete-fehér fénykép szempontjából hatásosabban közvetítheti pillanatnyi benyomásainkat, amiből a későbbi képi mondanivalót alakíthatjuk az utómunka során.

Talán nem véletlen, hogy sokan fordulnak vissza a régebbi analóg technikákhoz, és fűzögetnek bele fekete-fehér filmeket. A mai napig bizton állítom, tudatos fotográfussá válni leginkább a hagyományos fekete-fehér fotózás technikáján keresztül lehet. Ez korábban is választás volt: diázok és rábízom magam a hívólaborok precízségére, netán gondatlanságára, vagy magam viszem végig az egész folyamatot saját fekete-fehér laborban?

Választás ma is. Kattintok, amire csak lehet a digitális géppel, aztán majd meglátom otthon a számítógépben, melyikkel mit lehet kezdeni, vagy igyekszem elsajátítani a színtelen látást is, hogy minden helyzetben megtaláljam a képnek legmegfelelőbb ábrázolási módot? A képzeletbeli tónusredukció elsajátítása mellett teszem le a voksot, nemcsak a tartalmas fekete-fehér fénykép érdekében, hanem mert ez visszacsatolódik, és a tökéletes színérzék kifejlesztésére is pozitív hatással van!

Vajda János

Bár az eszközök a másfél évszázad alatt olyan fejlődésen mentek keresztül, ami szinte elképzelhetetlen volt még akár 30 évvel ezelőtt is, mégis úgy gondolom, hogy pont a ma használatos technikai lehetőségek figyelembe vételével érdemes egy írás erejéig néhány fontos körülményre felhívni a figyelmet.

A napfényes képek esetében is beszélhetünk különleges fényhelyzetekről, sőt az igazán beszédes fotók a szokványostól eltérő világítási körülmények között készülnek. A mesterséges világítás azonban minden esetben a nappal megszokott látvány másik arcát mutatja. Legyen az egy város éjszakára kivilágított képe vagy egy szobabelső egyetlen hangulatlámpával megvilágítva. Az éjszakai fotózás fényei mindig egy új világot tárnak fel az újszerű képek elkészítésére.

Az éjszakai fotózás digitális korlátai

A digitális fényképezés amennyire sok új lehetőséggel kényeztet bennünket, azért bizonyos korlátokat is jelent, különösen ezen a téren. Dacára a manapság egyre korszerűbb képfeldolgozó szoftvereknek és fényérzékelő lapkáknak, meg a RAW- és képkezelő programoknak, egy fontos jelenséget még mindig a legnehezebb kezelni: a zajosodást. És az éjszakai fotózás kevés fény melletti felvételezésnél ez az a probléma, amire leginkább oda kell figyelnünk. Hiába a legkifinomultabb CCD vagy CMOS gyártási folyamat, a jelenséget nem lehet kikerülni. Nem szeretnék ennek az elméleti részébe belebonyolódni, mert egy külön cikket lehetne írni erről, a lényeg annyi: a zajosodást – a technológiai hiányosságokon kívül vagy felül – az expozíció hossza vagy a beállított érzékenység nagysága okozhatja. A magam részéről e két szempont szerint írnék tapasztalataimról, igyekezve szembeállítani, és ezzel egyben meg is találni a kompromisszumot, hogy akkor állványról és hosszú idővel, vagy kézből és magas ISO-val?

Négy szempont

A két alternatíva között elsősorban az dönthet, hogy van-e állványunk, és nálunk van-e éppen egy éjszakai fotózás során meglátott, megörökítésre érdemes helyzetben. Másodsorban, hogy milyen fényképezőgépünk van. Harmadszor, mozgó vagy statikus a téma. Van egy negyedik szempont is, a kép felhasználásának célja, de ez egyaránt érinti az előző három kérdéskört.

Az első kettőt érdemes együtt tárgyalni, hiszen ezek vannak leginkább kölcsönhatásban. A legjobb minőségű, full frames DSLR-t is fel kell állványoznunk, ha nagyméretű nyomtatási vagy levilágítási eljárással készített kópiát szeretnénk a képről. Ugyanis a lehető legjobb képminőség miatt alacsony érzékenységen kell fényképeznünk, ráadásul a megfelelő mélységélesség eléréséhez szűk rekesznyílásra is szükségünk van, ehhez viszont hosszú zársebességet kell alkalmaznunk. Viszont nagyon hosszúra sem ereszthetjük az expozíciót, mert egy bizonyos idő után, ha tetszik, ha nem, még a milliós gépnél is felléphet a zajosodás, különösen a félárnyékokban és a semleges tónusokban. Ennek oka az érzékelők csekélyebb kékérzékenysége, viszont a kevés fényű helyzetekben és éjszaka vagy a kékórában ez az uralkodó szín.

Ez a fő problémája az éjszakai fotózás alkalmával digitális fényképezőgépekkel csillagpörgős egekre vadászó kollégáknak, hiszen az addig használt fordítós filmeknél a három színérzékenyített réteg érzékenysége megközelítőleg azonos volt. Így nem okozott problémát az akár órás vagy még hosszabb expozíció sem, igaz, minden esetben 100 ASA közeli filmmel. A gyógyírt meg is találták a több rövidebb expozíciós idejű felvétel egybedolgozásával, de ennek a részletezésébe sem szeretnék belemenni. Ez az ő asztaluk, ha akarnak, írnak róla. Ha egy statikus téma esetén nagyon hosszú expozíciós időre van szükségünk, nekünk is érdemes azonban ehhez az eljáráshoz folyamodnunk. Ha nem akarunk nagyon hosszan elnyúló fénycsíkokat a képünkön, viszont a mozdulatlan elemek megkívánják a jó minőségű rajzolatot, meg kell találnunk az érzékenység/rekesz/záridő hármasában azt a variációt, amelyikkel még zajmentes, elegendő mélységélességű, ugyanakkor megfelelő mértékben elmozdult elemeket kapunk.

Éjszakai fotózás és a technika

Az, hogy egy adott fényképezőgép milyen zársebességnél vagy ISO érzékenységnél kezd el zajosodni, nagyon függ a típusától. Minél nagyobb a lapkaterület, annál később lép fel a jelenség, de ugyanakkor az is számít, hogy a területen milyen sűrűségben helyezkednek el az érzékelő pontok. Természetesen az sem mindegy, hogy az analóg-digitális átalakítást mennyire korszerű szoftver végzi. Ebből világosan következik, hogy egy középformátumú digitális géppel szinte semmi korlátunk nincs, míg egy csúcskategóriájú digitális kompaktnál elég sok.

Egy full frame-es DSLR még 10-15 másodperces expozíciós időnél vagy ISO 3200-nál sem mutat zavaró mértékű zajt, ugyanez az előbb említett gépeknél már 1-2 másodperces időnél vagy ISO 800-nál is felléphet. Nagyon fontos tehát gépeink e tulajdonságait előre feltérképezni, és az éjszakai fotózás kalandozásainkra ennek megfelelően felkészülni.

Természetesen erőteljesen befolyásolja a lehetőségeinket, hogy milyen gyújtótávolságú objektívvel kívánunk fényképezni. Egy nagylátószögűt, főleg ha képstabilizátorral is ellátták, akár 1/8 másodperces expozícióval is kézben tarthatunk, míg egy 200-as telét még 1/30-nál sem valószínű, a stabilizátor ellenére sem. Itt kicsit előnyben vannak a digitális kompaktozók. Az éjszakai fotózáshoz a kisebb és könnyebb gépek jobban megtarthatók, főleg a szemmagasságú nézőponttól eltérőkben. Rövidebb felépítésű objektívjeik még teljes rekesznyílásnál is majdnem az egész képfelületre biztosítják a mélységélességet, s ha még képstabilizátorral is fel vannak szerelve, bizonyos korlátok között elég sok helyzet megoldható kézben tartott géppel. Ennek ellenére, ahol lehet, különösen minőségi felhasználású célok esetében, még ezeknél sem árt az állvány használata.

Ha riportszerű eseményeket akarunk rögzíteni az éjszakai fotózás alatt, amikor szinte értelmetlen vakut használnunk, mert a nagy teret úgysem világítja be, és az adott városi vagy egyéb fényeket kell használnunk, előnybe kerülnek a jó minőségű DSLR-ek és nagy fényerejű objektívjeik. A nagy fényerőnek nem véletlenül abban van az előnye, hogy azzal fényképezve rövidebb zársebességet használhassunk, hanem a pontosabb és gyorsabb élességállításban. Ha eseményt, riportot akarunk fényképezni, akkor inkább ezek a megfelelő eszközök.

Az esemény értéke ellensúlyozhatja a kép minőségét a zajosság szempontjából, így akár extrém érzékenységeket is állíthatunk, ami szükséges is lehet a mozgás megállításához szükséges gyors időhöz. A kis kompaktok ellenben azért lehetnek alkalmasak, mert kevésbé feltűnőek, így nem lepleződünk le egy-egy éjszakai fotózás, egy street „vadászat” során. Az sem elkerülendő szempont, hogy méretük miatt állandóan nálunk lehetnek, és ez megéri a korlátozott használati lehetőségek és a lassabb működés korlátait.

Ha többféle gépünk van, több célra is használhatók, szinte minden területen. Ha viszont csak eggyel vagyunk kénytelenek dolgozni, akkor is meg lehet találni azokat a beállítási körülményeket, amelyekkel kihozhatjuk egy adott témából a lehető legjobb eredményt. Amennyiben tisztában vagyunk gépünk képességeivel, azonnal fel tudjuk mérni, mikor nem szabad elmulasztani a fényképezést, de azt is, mikor nem is érdemes elővennünk a gépet. Ez az éjszakai fotózás területeire is érvényes…

Vajda János