A Huawei NEXT-IMAGE Awards-on, a világ legnagyobb mobilfotós versenyén Tompa Attila Generációk című alkotása a Portré kategóriában bizonyult a legjobbnak, és elnyerte a verseny három legjobb mobilfotójának járó fődíjak egyikét. A nyertes kép egy nagymama és unokája közötti kapcsolódást jeleníti meg, és helyet kapott rajta a technológia is.

A verseny két másik fődíjasa a cseh Zdenek Dvorák és a kínai Ihang Vej lettek. A cseh fotós New Dad című képe a születés utáni pillanatokat örökíti meg, míg a kínai fotós Feast with Family című díjnyertes képe egy forgalmas vásárt ábrázol.

A 2021-es verseny témája a Better Together volt, amely a sok hónapos bezártság utáni találkozások örömére, a társadalmi együttlét fontosságára utalt. A közlemény szerint a megmérettetésre több mint száz országból egymilliót meghaladó nevezés érkezett, az amatőr és profi fotósok tíz kategóriában küldhették be Huawei telefonokkal készített képeiket vagy videóikat.

Mint felidézték, a magyar versenyzőnek nem ez az első győzelme: 2020-ban Hard Life című alkotása nyerte el az Arcok (Faces) kategória legjobbjának járó díjat a verseny magyarországi megmérettetésén.

A közlemény idézi Tompa Attilát is, aki elmondta, hogy az idei versenyre egy teljesen spontán felvétellel nevezett. Kislánya és anyósa szerepel a képen, épp akkor ajándékozta anyósának a tabletet, amelyről mesét olvas fel. „Mivel a gyorsaság, a pillanat megörökítése volt a cél, nem volt időm beállításokkal pepecselni” – jegyezte meg az amatőr fotós, hangsúlyozva: nagyon örül, hogy az eredmény elnyerte a zsűri tetszését, számára is nagyon kedves ez a kép. A mobilfotós versenyen három évvel ezelőtt is magyar siker született. 2018-ban Pávó Réka Art & Leukemia című alkotása nyerte el a verseny fődíját.

Már tizenharmadik éve díjazzák a Professzionális kategória versenyében a technikai kiválóságot és a kortárs témák friss megközelítését. Az év fotósa 2020 nyertesét április 16-án, a Sony World Photography Awards londoni ceremóniáján hirdetik ki.

203 ország több mint 345 ezer fényképét nevezték a díjátadó négy versenykategóriájában, a Professzionális versenyben pedig több mint 135 ezer nevezett érkezett – a legtöbb a díj történetében. A fényképészetben és fotóriporteri szakmában növekvő jelentősége miatt a Környezet kategória is helyet kapott az idei évben.

Az év döntős projektjei széles skálán mozognak témák, fotótechnikák és prezentációs megoldások tekintetében, miközben személyes megfigyelésekkel, újszerű történetmeséléssel rendelkeznek, és a kevéssé ismert problémákra is rávilágítanak.

A Sony World Photography Awards 2020 döntős fotósai és projektjei a következők:

ÉPÍTÉSZET

José De Rocco (Argentína) képeinél a formák és textúrák kapnak fontos szerepet. A Formalisms élénk épületfotói vetélkednek Jonathan Walland (Egyesült Királyság) Structures című modern építészetet bemutató, minimalista, fekete-fehér sorozatával. Az Ice Fishing, Lake Winnipeg összeállítással Sandra Herber (Kanada) hóbortos képekkel mutat meg pár befagyott tó közepén található jéghorgászkunyhót.

KREATÍV

A Seeds of Resistance esetében Pablo Albarenga (Uruguay) tájképeket és olyan aktivistákról készült portrékat állít párba, akik az agráripar és bányászat ellen lépnek fel, a területek megóvása érdekében. Dione Roche (Olaszország) a Kill me with an overdose of tenderness című fotósorozatával arra kínál választ, hogy miképp éljük meg személyességünket online közösségi médiaposztok, chat-beszélgetések, Skype és WhatsApp hívások bemutatásával. A Witness Objects projekt során Luke Watson (Egyesült Királyság) lyukkamerás technikával készített képeket a boszniai háború történelmi építményeiről és Szarajevó jelentős helyszíneiről.

FELFEDEZÉS

Hugh Kinsella Cunningham (Egyesült Királyság) vörös színben fürdette meg fotóit: az Invisible Wounds célja a kongói ebolajárvány által okozott megpróbáltatások és szenvedések közvetítése. A The Cave esetében Maria Kokunova (Oroszország) szimbolizmussal és allegóriákkal vizsgál meg személyes traumákat. A Cast Out of Heaven sorozatában Hasheem Shakeri (Irán) a teheráni gazdasági válság károsultjainak életébe enged betekintést, akiknek el kellett hagyniuk a várost, hogy állam által finanszírozott, alkalmatlan ingatlanokban keressenek menedéket.

KÖRNYEZET

Robin Hinsch (Németország) Wahala című fotósorozatban a növekvő olajfoltok és a természetes gázok égetésének lesújtó hatásait mutatja be a Niger folyó mentén. A bennszülött chukchik tradicionálisan önellátó életmódját bemutató In Atlas from the Edge során Álvaro Laiz (Spanyolország) a „természetes szimmetria” koncepcióját járja körbe. Luca Locatelli (Olaszország) pedig olyan csúcstechnológiás mezőgazdasági rendszereket kapott lencsevégre a The Future of Farming képeiben, melyek megoldást nyújthatnak az éhezés felszámolására.

DOKUMENTUM

Didier Bizet (Franciaország) Baby Boom sorozata az élethű babák jelenségét vizsgálja, mely iránt lelkes gyűjtők, leendő szülők és társaságra vágyó idősebb páciensek egyaránt érdeklődnek. Chung Ming Ko (Hongkong) Wounds of Hong Kong című összeállítása hongkongi tüntetők megrendítő portréit tömbösíti, míg Zhang Yougjong (Kína) egy kiemelt kínai kezdeményezést, az Etiópiai Ipari Parkot mutatja meg a From ‘Made in China’ to ‘Made in Africa’ sorozatban.

TÁJKÉP

A Torii-ban Haggard Benhert (Németország) buddhista és sintoista templomokat örökített meg Japánban, míg Chang Kyun Kim (Dél-Korea) japán internálótáborokról készített összeállítást New Home címen. A II. világháború során japánok és amerikai állampolgárok ezreit tartották fogva ezeken a helyeken. Florian Ruiz munkája, a Project 596 pedig Lop Nor kopár síkjain készült – az egykori kínai sóstót nukleáris fegyverek tesztelésére használták.

TERMÉSZET ÉS ÉLŐVILÁG

Masahiro Hiroike (Japán) a Tottori erdőben, Japánban szentjánosbogarak lenyűgöző fényjátékát örökítette meg a Himebotary című összeállításával. A Macroban pedig Adalbert Mojrzisch (Németország) makró lencsés technikával hozza egészen közel a rovarok és kétéltű állatok szemeinek színeit és mintázatait. Brent Striton (Dél-Afrika) közben az illegális kereskedelemnek fokozottan kitett tobzoskák megmentését dokumentálta Pangolins in Crisis címmel.

PORTRÉ

Cesar Dezfuli (Spanyolország) Passengers című munkájában szembeállítja meghökkentő portréit a 2016-ban Európába érkező bevándorlókról a közelmúltban készült fényképeikkel, melyen érzékletesebben jelenik meg személyiségük és a változások, melyeken átestek. Denis Rouvre (Franciaország) bántalmazott nők szívszaggató történetét mutatja be az Unsung Heroes című összeállításban, Sasha Maslov (Ukrajna) viszont olyan nőket fényképezett a Ukranian Railroad Ladies fotósorozatban, akik vasutasként jelképeznek folytonosságot egy háború és politika által megtépázott országban.

CSENDÉLET

A Disassembled Memory című albumban Fangbin Chen (Kína) gyerekkori biciklijének szétszerelt alkatrészei láthatók, melyek segítségével felidézi és megőrzi ifjú éveit. A Plexusban Elena Helfrecht (Németország) ugrott fejest családja archív képeibe, hogy megvizsgálja az örökölt traumák hatását és a kollektív emlékezetet. Az In IMMORTALITY, INC. can man really live forever? című összeállításban Alessandro Gandolfi (Olaszország) járt utána kutatólaboratóriumokban, milyen modern tudományos fejlesztéseken munkálkodnak a tudósok a halál legyőzése érdekében.

SPORT

Szenegál első számú sportjává avanzsált az utóbbi időben a pankráció, mely a társadalmi mobilitás jelképévé is vált egy hagyományokkal és rituálékkal kikövezett kultúrában. A Senegalese Wrestlersben Angel Lopez Soto (Spanyolország) ismerteti meg a közönséggel a fiatal pankrátorok edzéseit és gyakorlatait, míg Andrea Staccioli (Olaszország) egy költői megközelítéssel készített portrékat Dives címmel, ahol műugrókat kapott lencsevégre ugrás közben a kvangdzsui világbajnokságon. Lucas Barioulet (Franciaország) munkája, a The long and difficult path of the Mauritanian national women’s football team eközben egy mauritániai futballcsapat muszlim nőinek kihívásait és az ebből származó kulturális nyomást ábrázolja.

A döntős és shortlistes fotográfusok munkáit a Professzionális kategóriában a következő zsűri bírálja el: Claudi Carreras Guillén, független kurátor, szerkesztő és kulturális menedzser; Touria El Glaoui, az 1-54 Contemporary African Art Fair alapító igazgatója; Katie Hollander, az Annenberg Space for Photography igazgatója; Gwen Lee, a Singapore International Photography Festival igazgatója; Brent Lewis, a The New York Times fotószerkesztője/a Diversify Photo társalapítója; valamint Mike Trow, kurátor, fotószerkesztő és szaktanácsadó.

SONY PROFESSIONAL GRANT 2019

A 2019-es Sony World Photography Awards Professionális kategóriájának döntősei közül a Sony Professional Grant támogatásban részesült: Yan Wang Preston (Egyesült Királyság, 1. helyezett, Tájkép), Edward Thompson (Egyesült Királyság, 3. helyezett, Brief), Kohei Ueno (Szingapúr, 2. helyezett, Sport) és Tuoma Uusheimo (Finnország, 2. helyezett, Építészet). Az alábbi fotóművészeket 2019 áprilisában 7000 amerikai dollár értékű ösztöndíjjal és a legfrissebb Sony digitális képkészítő felszereléssel támogatták projektjeik és hosszútávú munkáink szabad és kreatív elkészítése érdekében.

A kiállított projektek közt megtalálható:

Yan Wang Preston Wilderness Expanses című sorozata, mely a modern társadalmak és a természetes élővilág kapcsolatát kutatja. Preston fekete-fehér esztétikájú, klasszikus tájképeken mutatja meg Kína megújuló zöld területeit, miközben az újrateremtés kérdéseivel foglalkozik. Edward Thompson pedig a Brexit-folyamathoz kapcsolódó országos és regionális eseményeket dokumentálta projektjében.

Kohei Ueno munkája, a The beauty of life, forgiveness, and the power of positive change a Tonga törzs éves vándorlását és megújulását követi nyomon. Emellett egy veszélyeztetett bálnarajt is láthatunk fotósorozatában: az állatokat a világháborúk utáni időszakban taszították a vadászok a kihalás szélére. Tumos Uusheimo Out of bounds című albumja az építészet térbeliségét és a sportpályák korlátait vizsgálja.

Eredmények

ÉPÍTÉSZET:

Döntősök:

• Sandra Herber, Kanada
• José De Rocco, Argentína
• Jonathan Walland, Anglia

Shortlistesek:

• Swen Bernitz, Németország
• Liang Chen, Kína
• Jeoffrey Guillemard, Franciaország
• Marcin Płonka, Lengyelország
• Maria Burasovskaya, Oroszország
• Laurin Schmid, Németország
• Alexander Tatarenko, Oroszország

KREATÍV:

Döntősök:

• Pablo Albarenga, Uruguay
• Dione Roach, Olaszország
• Luke Watson, Egyesült Királyság

Shortlistesek:

• Michel Le Belhomme, Franciaország
• Nicoletta Cerasomma, Olaszország
• Joseph Ford, Egyesült Királyság
• Ritsuko Matsushita, Japán
• Serge Varaxin, Oroszország
• Reuben Wu, Egyesült Királyság

FELFEDEZÉS:

Döntősök:

• Hugh Kinsella Cunningham, Egyesült Királyság
• Maria Kokunova, Oroszország
• Hashem Shakeri, Irán

Shortlistesek:

• Diogo Baptista, Portugália
• Emmanuelle Firman, Franciaország
• Adrian Francis, Amerikai Egyesült Államok
• Massimo Gurrieri, Olaszország
• Thomas Hänisch, Németország
• Edward Kaprov, Izrael
• Murat Yazar, Törökország

DOKUMENTUM:

Döntősök:

• Didier Bizet, Franciaország
• Chung Ming Ko, Hongkong
• Youqiong Zhang, Kína

Shortlistesek:

• David Butow, Amerikai Egyesült Államok
• Nicholas Moir, Ausztrália
• Patrick Wack, Franciaország
• Eddy van Wessel, Hollandia
• Ian Willms, Kanada

KÖRNYEZET:

Döntősök:

• Robin Hinsch, Németország
• Álvaro Laiz, Spanyolország
• Luca Locatelli, Olaszország

Shortlistesek:

• Jenny Evans, Ausztrália
• Marco Garofalo, Olaszország
• Eddo Hartmann, Hollandia
• Maximilian Mann, Németország
• Pierpaolo Mittica, Olaszország
• Carolina Rapezzi, Olaszország
• Kristof Vrancken, Belgium

TÁJKÉP:

Döntősök:

• Ronny Behnert, Németország
• Chang Kyun Kim, Dél-Korea
• Florian Ruiz, Franciaország

Shortlistesek:

• Mauro Battistelli, Olaszország
• Jeroen van Dam, Hollandia
• Andrius Grigalaitis, Litvánia
• Sybren Vanoverberghe, Belgium
• Peixia Xie, Kína

TERMÉSZET ÉS ÉLŐVILÁG:

Döntősök:

• Masahiro Hiroike, Japán
• Adalbert Mojrzisch, Németország
• Brent Stirton, Dél-Afrikai Köztársaság

Shortlistesek:

• Pierre Anquet, Franciaország
• Songda Cai, Kína
• Marko Dimitrijevic, Svájc
• Tobias Friedrich, Németország
• Joan de la Malla, Spanyolország
• Yevhen Samuchenko, Ukrajna

PORTRÉ:

Döntősök:

• Cesar Dezfuli, Spanyolország
• Sasha Maslov, Ukrajna
• Denis Rouvre, Franciaország

Shortlistesek:

• Richard Ansett, Egyesült Királyság
• Raul Ariano, Olaszország
• Jon Enoch, Egyesült Királyság
• Adam Ferguson, Ausztrália
• Adrián Markis, Argentína
• Magdalena Stengel, Németország
• Tomáš Vrana, Csehország

SPORT:

Döntősök:

• Lucas Barioulet, Franciaország
• José López Soto, Spanyolország
• Andrea Staccioli, Olaszország

Shortlistesek:

• Giuliano Berti, Olaszország
• Anton Dotsenko, Amerikai Egyesült Államok
• Frédéric Duhayer, Franciaország
• Mikhail Kapychka, Fehéroroszország
• Sarah Sasani, Irán
• Federico Tardito, Olaszország

CSENDÉLET:

Döntősök:

• Alessandro Gandolfi, Olaszország
• Elena Helfrecht, Németország
• Fangbin Chen, Kína

Shortlistesek:

• Sabina Candusso, Olaszország
• Emilia Cocking, Egyesült Királyság
• Sandrine Dippa, Franciaország
• Paul Fuentes, Mexikó
• Molly Percy, Egyesült Királyság
• Yelena Strokin, Oroszország
• Cecilia Manzanares Vargas, Mexikó

A MANK megújult honlapján várja a jelentkezéseket. A két ösztöndíj egy éven át havi bruttó 200-200 ezer forintos összegű támogatást biztosít a fiatal a művészeknek. Az ösztöndíj legfeljebb három alkalommal nyerhető el.

A pályázatot kizárólag elektronikus úton lehet benyújtani a www.alkotomuveszet.hu felületen.

Az anyagi támogatáson túl az ösztöndíjasok kiállítási lehetőséget is kapnak, hogy munkáikat bemutathassák.

A pályázatokat az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kinevezett szakértői kuratórium bírálja el.

Az 1991-ben Pécsi József fotóművész, fényképészeti szakíró és szaktanár tiszteletére létrehozott fotóművészeti ösztöndíj célja, hogy segítse a fiatal fotóművészek, fotóriporterek és alkalmazott fotográfusok pályakezdését, szakmai fejlődését.

A Kondor László – Leicával a frontvonalon (Chicago 1968 -Vietnám 1969-70) című tárlaton – a 78 éves alkotó életművének legjelentősebb művei láthatók.
Az összegzés felidézi, hogy a fényképész szakmai életének jelentős részét világesemények dokumentálásával töltötte. A kiállítás több mint három évtizedes karrierjének archív anyagából nyújt válogatást.

Kondor László az 1956-os forradalmat követően az Egyesült Államokban élt, majd a vasfüggöny leomlása után tért vissza Magyarországra, jelenleg Kapolcson él. A nemzetközileg is elismert fényképész szakmai életének jelentős részét világesemények dokumentálásával töltötte: készített képsorozatot a vietnami háborúról, megörökítette az amerikai háborúellenes utcai megmozdulásokat és dokumentálta a chicagói polgármester, Richard J. Daley politikai tevékenységét is.
Mint írják, a kiállított 70 mű közül 20 a chicagói National Veterans Art Museum állandó kiállításának része. A mostani kiállítás anyaga is a chicagói múzeumban kap majd helyet szeptembertől egy dokumentumfilm kíséretében. A filmet, amelynek Egy sötétkamrából, Kondor László élete a címe, Dózsa Endre készítette. Ezzel egy időben megjelenik egy kiadvány is: Kondor László, Vietnam – ahogyan én láttam címmel, amelyet Havasi Máté szerkesztett.
A kiállítás március 6-ig látogatható.

MTI

A pályázatra ezúttal 267 fotográfus 2488 pályaművet küldött, a beérkezett képek száma összesen 6079 volt. A közmédia fotóriporterei összesen tizenegy díjat és két dicséretet kaptak.

Az internacionális zsűri elnöke Szlukovényi Tamás volt, míg tagjai Daniela Mrazkova, Ron Haviv, Joao Silva és Stiller Ákos.

A legjobb kollekcióért odaítélt Munkácsy Márton-díjat Török János (Délmagyarország) kapta; ő lett idén a megyékben dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter is.

A legjobb teljesítményt nyújtó 30 év alatti fotóriporternek járó Szalay Zoltán-díjat idén is Mónus Márton (MTI/MTVA) érdemelte ki, a Magyarországon készült legjobb hírképért Dombóvári Tamást (szabadfoglalkozású) tüntették ki Escher Károly-díjjal, a frissen megvalósított fenntarthatósági díj első nyertese mindazonáltal Ladjánszki Máté lett.

A MÚOSZ Nagydíj és az André Kertész-nagydíj nyertesének a neve április 16-án, a Capa Központ ünnepélyes díjátadóján lesz nyilvános.

A Hír, eseményfotó kategória első helyén Dombóvári Tamás (szabadfoglalkozású) végzett, a Képriport kategória legjobbjának mindazonáltal Ajpek Orsolya (Index) anyagát választotta a zsűri.

Cséfalvay Á. András (Parameter. sk) lett a Mindennapi élet (egyedi) kategória győztese, Mindennapi élet (sorozat) kategóriában ugyanakkor Kovács Bea kapta az első díjat.

Az Emberábrázolás-portré (egyedi) kategória első helyén Kölcsey-Gyurkó Sára végzett, az Emberábrázolás-portré (sorozat) kategóriában mindazonáltal Bielik István (szabadfoglalkozású) lett az aranyérmes.

Polyák Attila (Origo) a Művészet (egyedi) kategória első díját kapta meg, Mohai Balázs (MTI/MTVA) ugyanakkor Művészet (sorozat) kategória legjobb anyagát kreálta idén.

A Sport (egyedi) kategória első helyén Földi Imre (Nemzeti Sport) végzett, miközben a Sport (sorozat) kategóriában Török Jánost honorálta első díjjal a zsűri.

Török János kapta a Természet és tudomány (egyedi) kategória aranyérmét is, a Természet és tudomány (sorozat) kategória első díját mindazonáltal Hajdú D. András (szabadfoglalkozású) nyerte.

Kerekes M. István lett a Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (egyedi) kategória győztese, a Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (sorozat) első helyére ugyanakkor Hajdú D. András tevékenységét sorolta a zsűri.

Az ünnepélyes díjátadója, a pályázat anyagából szervezett 38. Magyar Sajtófotó Tárlat megnyitója és Az év fotói című album bemutatója, április 16-án lesz a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

A fotóművész a fotográfiák eredeti negatívjait és diáit, gyűjteménye hangsúlyos részét a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta – hangzott el a kiállítás mai sajtóbejárásán.

A november 20-ig látogatható időszaki prezentáció kurátora, Szarka Klára fotótörténész, az életmű gondozója hangoztatta: jelentős boldogság számukra, hogy Keleti Évát segíthették abban, hogy valószínűleg legszemélyesebb kiállítását megvalósítsa.

A fotókiállításon megfigyelhető felvételeken szerepel mások mellett Tolnay Klári, Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva, Kállai Ferenc, Lukáts Andor, Fülöp Viktor, Zsótér Sándor, Psota Irén és Kálmán György is.

MTI Fotó: Marjai János

A szervezők információja alapján a Szubjektum fotópályázatra egyéni igényeket kiszolgáló képeket, emellett a kiírásokhoz igazodó sorozatokat hasonlóképpen elfogadnak, továbbá digitális média- és videóprojektekkel is lehet jelentkezni. Az alkotások elbírálásakor előnyben részesítik a máshol még be nem mutatott, friss műveket, sőt még az elmúlt három évben született fotográfiákat.

A pályaművekből a rendezvény kurátorai, Somosi Rita és Szarka Klára választják ki azokat a fotókat, amelyek szerepelni fognak a találkozó kihangsúlyozott eseményeként a Várkert Bazárban 2017 áprilisában nyíló tárlaton. A pályamunkák beérkezési határideje 2016. szeptember 20.

A Budapest Fotó Fesztivál egy, a nagyközönség részére szintén rendelkezésre álló internacionális kiállítás-sorozat keretében tervezi bemutatni a kortárs és a hagyományos fotográfia értékeit. A parádé központi kiállításának a Várkert Bazár, ameddig az internacionális kiállításnak a Műcsarnok ad otthont, de speciális programokkal kapcsolódnak az eseményhez Budapest galériái, múzeumai, kulturális intézetei és művészeti egyetemi intézményei is – olvasható a közleményben. A Budapest Fotó Fesztivál a The Photo European Network (PHEN) tagja, szervezésében részt vesz a Kortárs Szerzők Fotóművészeti Egyesülete is.

mti

A valóságot szemlélve szemünk a táj előtere és az ég végigpásztázása után a horizonton nyugszik meg, egy stabil, ott elhelyezkedő elemre összpontosítva. Egy képet szemlélve ugyanezt tesszük. Ezért a horizont képen belüli helyzete döntő fontosságú.

Az aranymetszés és a horizont

Az ókori egyiptomiak fektették le – a mai napig a művészetek és az építészet egyik legalapvetőbb arány meghatározását – az „aranymetszés” szabályát. Két egymáshoz tartozó, de eltérő méretű elem akkor van arányban egymással, ha a kisebb úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagyobb az egészhez.

Ennek megfelelően egy kép aranymetszésvonalai a függőlegesen és vízszintesen három egyenlő részre osztó két-két vonal közelében húzódnak, míg ezek metszéspontjai a kép súlypontjai is egyben. Ez a legalapvetőbb elrendezési elv, amelyet szem előtt tartva arányos, nyugalmat sugalló kompozíciókat fényképezhetünk.

Nem szerencsés a kettévágott fénykép

A fénykép közepén – akár függőlegesen, akár vízszintesen – végighúzódó horizont- (illetve választó-) vonal azért nem szerencsés, mert a két egyenlő részre osztott képből nem derül ki, hogy melyik a hangsúlyosabb rész. Az ábrán jól látható, hogy a még eltérő tónusú, de egyenlő méretű részek közül sem lehet eldönteni, melyik a hangsúlyos. Egy képben gyakorlatilag két (vagy jelen esetben négy), különálló képet láthatunk. Nagyon kevés az olyan eset (leginkább tükröződések együtt fotózása), amikor helyén való a kép közepén futó horizont.

Ábrázoljunk arányosan

Az, hogy a horizont vonala melyik aranymetszésvonalhoz essen közelebb, minden esetben azon múlik, hogy az adott képnek melyik a tartalmilag hangsúlyosabb része. Az arányos ábrázolástól, a szabályoktól való eltérés megengedett, olykor kívánatos is, de mindenkor csak a kép tartalmát erősítő esetekben. Az eltúlzott arányú ábrázolás sokszor feszültebbé, nyugtalanabbá, ugyanakkor egyedivé és hangsúlyossá is teheti a képet. Tehát mindenképpen érdekesebb képi hatást érhetünk el, ha a horizont vonalát feljebb vagy lejjebb toljuk az aranymetszésvonaltól a kép széle felé. Ez indokolt is minden olyan esetben, amikor a kép valamelyik része tartalmilag jóval hangsúlyosabb a másiknál. Például egy szép, rajzos felhőzetű eget érdemes nagy felületben megjeleníteni a képen, különösen akkor, ha az előtér amúgy érdektelen, csupán a tér érzékeltetése miatt helyezzük el a kép alsó, elenyésző részén.

Ezzel szemben, a gazdag, vagy érdekes tartalmú előterek hangsúlyozását a kép felső harmadába helyezett horizonttal lehet hangsúlyozni. Érdektelen, vagy felhőtlen ég esetében akár egészen túl efölé tolva. Ilyenkor azonban a súlypontok is kijjebb tolódnak, arányosan a horizontvonal fel- vagy letolásának mértékével.

A horizonton elhelyezkedő elemek

A horizonton elhelyezkedő elemek – függetlenül a máshol fellelhetők méretétől és színétől – önkéntelenül vonzzák a szemet. Az ábrán jó látható, hogy a bal felső súlypontban elhelyezkedő nagyobb fehér kör ellenére a horizontot jelképező vonalon, a jobb alsó súlypontban lévő kisebb határozottabban köti meg a szemet, mivel a horizonton helyezkedik el. Egy (táj)kép szempontjából tehát akkor jó a kompozíció, ha a horizonton olyan elem található, amelyik – megfelelő helyen, a súlypontban vagy annak közelében lévén – képes ott tartani a szemet, és arról szemmozgás nélkül áttekinthető az egész kép. Az arányok csak így válhatnak áttekinthetővé és egymáshoz mérhetővé. A különböző felületeket és elemeket csak így érzékelhetjük együtt, de saját szerepükben vagy jelentőségükben.

Az ábra jól szemlélteti azt is, hogy a világos, de főleg a fehér képi elemnek ilyenkor milyen fontos a szerepe. Kiváltképp az összességében sötétebb tónusokból álló képeken. A kisebb világos foltok minden esetben erősen vonzzák a szemet. Ebből adódik az is, hogy egy világos összhatású képben a horizont súlypontjába sötét elemnek kell kerülnie. Fontos tehát, hogy erősen eltúlzott arányú képeknél a horizontvonal súlypontjában, vagy ahhoz közel legyen valami határozott elem, amely meg tudja kötni a szemet. Mindig törekedni kell arra is, hogy a hangsúlyos rész elemeinek elrendezése a horizonton elhelyezkedő kulcselem felé terelje a szemet. Figyeljünk azonban arra is, hogy a kép perifériáira ne kerüljön semmi olyan, főleg vakítóan világos, kicsiny folt, ami összességében „kilóg” a képből, mert ez minden esetben „kivezeti” a szemet, felborítva a kompozíciót.

Figyeljünk az expozícióra!

Ha az eltolt horizontú kép világítása nem kiegyenlített (vagyis az előtér/háttér fényviszonyainak nagy a megvilágítási különbsége), számoljunk azzal, hogy a világosabb ég vagy a sötétebb előtér kedvezőtlenül befolyásolhatja az expozíciót. A részek kimérése után az expozíciót is a számunkra hangsúlyosabb rész irányába toljuk el, mivel azon fontosabb a pontos tónusmegjelenítés. Ha mind a kettőt részletgazdagon kívánjuk ábrázolni, film esetében félszűrőt célszerű alkalmazni, míg digitális fényképezésnél azt a köztes értéket kell megtalálnunk, amelyből a RAW-konverter segítségével két használható tónusú képet tudunk kibontani. Jó megoldás lehet, ha biztosan állványra helyezett géppel két különböző expozíciót készítünk a helyszínen, és a két kép digitális állományát a horizont mentén összemaszkoljuk, azaz képszerkesztő programban a két képet egymás fölé rétegelve, rétegmaszkkal egyesítjük. Megfelelő fényviszonyú, „felhőgazdag” ég esetén a polarizációs szűrő mindig jó segítség az ég felől érkező több fény megszűrésére.

Természetesen készülnek olyan tájképek is, ahol az ég nem képalkotó elem. Azonban ezekben az esetekben is él a képmegosztó szabály, vagyis a téma határozza meg, hogy a kép melyik részét ábrázoljuk hangsúlyosabban vagy olyan módon, hogy arra terelhessük a figyelmet. A kép súlypontba kötése ilyenkor talán még fontosabb, hiszen az ég „hiányában” beszűkül a tér, elvesznek az arányok.

A horizontvonallal kapcsolatos egyik legfontosabb szabály, különösen víz esetében, hogy az nem lehet ferde! (Ha víz van a képen, mindig az számít a horizontvonalnak!) Nincs abszurdabb látvány a kép valamelyik oldalán „kifolyó” víznél, kivéve azokat az eseteket, amikor egy extrém művészi hatás érdekében tudatosan döntjük meg ezt a vonalat. Ennek azonban képileg indokoltnak kell lennie, nem valamiféle trendkövető ideának.

Ha a horizontot jelentő talaj lejtős, legyen mindig valami függőleges elem a képen, ami támpontjául szolgálhat a szemnek.

Vajda János