A tükörreflexes fényképezőgép élességállítás lehet kézi vagy automata

Élességállítás szempontjából alapvetően kétfajta típust különböztetünk meg: a csak manuális és az automatikus élességállítást is támogatókat. Az élességállítási rendszerek a kiértékelés módjától függően aktív vagy passzív, illetve e kettőt együttesen alkalmazó hibrid rendszerek lehetnek.

A manuális vázak esetében az élességállítás kézzel történik, az élesség ellenőrzését szabad szemmel a mattüvegen, illetve az elektronikus keresőn keresztül végezhetjük. E típusok keresőjében semmilyen segítséget vagy támpontot nem találunk a téma élességét illetően. Amennyiben az autofókuszos gépeket manuális módban használjuk, a keresőben általában kis nyilak jelölik, melyik irányba kell forgatnunk az élességállító gyűrűt ahhoz, hogy éles képet kapjunk (elektronikus élességmérő).

Az autofókuszos gépek esetében további lehetőségek nyílnak meg előttünk. A legtöbb komolyabb típus általában háromféle élességállítást kínál: a manuálison túl egyszeres, illetve folyamatos fókuszálást is választhatunk.

Tükörreflexes fényképezőgép élességállítás rövid története

Az első sorozatgyártású tükörreflexes fényképezőgép, amelyik automatikus élességállítással rendelkezett, az 1985-ben megjelent Minolta 7000 volt. (Az első funkcionális AF-modult a hetvenes évek közepén Visitronic megnevezéssel az amerikai Honeywell cég adta ki, a Leica Correfot fantázianéven az 1976-os Photokinán mutatta be TTL-fókuszdetektorát). Valamennyi ma gyártott SLR kamera autofókusz-rendszere az akkor kidolgozott alapelvek szerint működik. Ennek lényege, hogy egy kép akkor éles, ha a tárgy azonos pontjairól kiinduló, de az objektív különböző pontjain áthaladó fénysugarak a filmsík azonos pontjában találkoznak. Utódaival együtt két részkép beesési szögének és irányának megfelelően működnek, általában 6,5-es fényerőig.

Az azonos alapelv kezdetben hasonló megoldásokat eredményezett a különböző gyártóknál, az idő folyamán azonban egyre nagyobbak lettek a különbségek az egyes gyárak részmegoldásai között. Kivétel nélkül minden típusra igaz, hogy az AF használata nagy kezdő fényerejű objektívet feltételez.

Tükörreflexes fényképezőgép élességállítás mechanizmusa

Az egyszeres élességállítás során a funkció a kioldógomb enyhe lenyomásakor lép életbe. A téma élesre állítását követően az élességállítás kikapcsol. Érdekesség, hogy az élességállítás egyes profi vázaknál a kioldógombtól függetlenül külön, ún. élesség-indító gombbal is történhet (egyedi beállítással a kioldógombhoz kötött élességállítás akár teljesen le is kapcsolható). Folyamatos módban az élességállítás mindaddig működik, amíg a kamerát új témára pozícionáljuk, vagy mi magunk nem rögzítjük az élességet az AF-Lock gomb segítségével. A követő élességállítás esetében a fényképezőgép kiszámolja, hogy a tárgy hol fog tartózkodni az expozíció pillanatában (a zár nyitásakor), és azt a pontot állítja élesre, majd exponál. A gép a beépített (kereszt vagy vonal típusú) mérőmezők számától függően képes az ún. dinamikus követő élességállításra. Ilyenkor az egyes élességmezőkből kilépő témát a számítógép a következő, a témát leginkább lefedő élességmezőnek adja át, így a téma mozgása során végig élesen tartható (témaátadás). A tükörreflexes fényképezőgép élességállítás esetében a különböző élességmezők együttes működésével a téma élesen tartása még akkor is megmarad, ha rövid időre valami eltakarja (Lock-on — célfogó követő AF). Az első követő élességállítást — egyúttal az élesség- vagy exponálásprioritást — a Minolta Dynax 7000i (Intelligent) kínálta. A 7000i másik újítása volt, hogy az addig megszokott egy helyett három érzékelőt használt, nagyobb mérőfelületet alkotva ezzel.

A tükörreflexes fényképezőgép élességállítás egyéb jellemzői

Az élességmezők száma (a kereső azon pontjai, ahol külön-külön élességállításra van lehetőségünk) általában 1 és 5 közé esik, de egyes vázak akár 40 vagy ettől több pontos élességállítási mezővel is dolgozhatnak. A nagyobb számú élességmezőt alkalmazó vázak esetében a minden eddiginél nagyobb AF-mező és a benne lévő sok érzékelőpont okozta optikai változások egyik lényeges eleme, hogy a segédtükör — amely az optikai kép szükséges részét vetíti ki az AF-érzékelőre — homorú felületű. Ezzel érhető el, hogy az eddiginél nagyobb méretű CMOS / CCD érzékelő felületén egyenletes legyen a fény.

A modern tükörreflexes fényképezőgép élességállítás sebessége páratlan. Képes az akár több száz km/óra sebességgel száguldó tárgyak követésére is, miközben másodpercenként több felvételt is készít.

Az automatikus élességállítások működésének módja gyártótól és típustól függően tehát változhat. Azonosság, hogy a fényképezőgépek az élességállításhoz vonal, illetve kereszt alakú érzékelőket, CCD elemeket használnak. A vonal alakú egy korábbi fejlesztés, melynek előnyei mellett van egy nagy hátránya: ha a téma párhuzamos vonalakból vagy hasonló mintázatból rajzolódik ki, akkor bizonyos helyzetekben az autófókusz nem képes élességet állítani. Ezt küszöböli ki a kereszt alakú érzékelő, amely az újabb tükörreflexes fényképezőgépek sajátja.

Az aktív élességállítási rendszerek infra közeli tartományban bocsátanak ki fényt a témára. Az onnan visszaverődő fénysugár a beesési szögtől függően érkezik az AF-szenzor valamely CCD-elemére. Minden elem más-más adott távolsághoz van hozzárendelve. Minél nagyobb tehát az elemek száma, annál pontosabb az élességállítás folyamata. E rendszerek fő ismertetőjele, hogy a tárgy kontrasztjától és világossági körülményeitől függetlenül működnek, ugyanakkor hatótávolságuk az infrasugár hatótávolságával, 6-8 méterrel megegyező.

A passzív élességállítási rendszerek csak a rendelkezésre álló fénnyel dolgoznak: a szenzorok két részkép helyzetét hasonlítják össze. A részképek adódhatnak két egysoros CCD-től vagy egyetlen kétsoros CCD-től. Az élesség akkor pontos, ha a kép mindegyik szenzor esetében ugyanarra a CCD szegmensre kerül. Amennyiben az így kapott kép nem egyező, az AF motor a különbség mértékének megfelelően korrigál.

A hibrid rendszer az aktív és a passzív élességállítás kombinációja, ahol a durva beállítást aktív, míg a finom beállítást passzív rendszerben végzi a fényképezőgép.

Egyes típusok ún. szemvezérelt élességállítást is kínáltak. A szemvezérelt élességállítás működésének lényege, hogy a keresőből a szemre bocsátott, majd onnan visszaverődő infravörös sugár irányából a rendszer meghatározza, hogy a fotós a keresőképnek mely pontjára néz, majd az élességállítást erre a pontra vezérli (elsőként 1992-ben, Canon EOS-5). Ma már nem jellemző megoldás.

Szintén kuriózumként említhető az ún. élességcsapda. Ennek lényege, hogy a gép akkor exponál, ha az előre beállított tárgytávolságban megjelenik a téma.

Mára az automatikus élességállítás nem csupán a puszta fókuszálás eszköze, hanem a modern gépek számítógépe által a felvételi helyzetek analizálására, a fénymérés pontosságának növelésére szolgáló berendezés. A Minolta 7000-ben egyetlen 8 bites számítógép működött, mára ezt többszörösen túlszárnyalják a fényképezőgépek. A modern autofókusz-rendszerek fő erénye a legtöbb felvételi helyzetben elérhető gyorsaság, hátránya lehet ugyanakkor az esetenkénti bizonytalanság. Ebből következően, bár a kézi élességállítás lassabb, néha mégis precízebb.

Mára a profi és amatőr vázak közé felhasználás szempontjából nem lehet éles határvonalat húzni, mert a profi használatra alkalmas gépek nagy részét is jellemzően amatőrök veszik meg. Az első kisfilmes fényképezőgépet, az ős Leicát 24×36 mm-es képméretre készítették, azóta is ez az egyik legelterjedtebb filmes és digitális képméret a világon. Az újabb keletű DSLR fényképezőgépek érzékelője is általában ehhez igazodik, bár elmondható, hogy sok egyéb formátum is elterjedt már.

A tükörreflexes fényképezőgép legyen nehéz

A tükörreflexes fényképezőgép vázak mérete a kínált funkciók és a megcélzott felhasználói kör alapján változhat. Általánosságban elmondható, hogy az amatőr közönség számára gyártott vázak belső felépítésükből adódóan kisebbek és könnyebbek professzionális társaiknál. Bár egy felszerelés összeállításakor a súly sem utolsó szempont, mégse tévesszen meg minket egy DSLR fényképezőgép túlzott könnyűsége. Egy bizonyos súly és méret ugyanis elengedhetetlenül szükséges a felszerelés stabil megfogásához.

A mai modern tükörreflexes fényképezőgép megoldások különböző mértékben tartalmazhatnak műanyagot és fémet. Általánosságban elmondható, hogy a műanyagok aránya az alsó kategóriás típusoknál nagyobb. Egyes professzionális vázak por- és vízállóak, vázszerkezetük anyaga különböző alumínium- és magnéziumötvözetek, valamint titán kombinációja. A komolyabb vázak esetében tükör-kiegyensúlyozó és lebegő típusú, mag nélküli motorok és fogaskerekek gondoskodnak a rázkódás, illetve a tükörzaj csökkentéséről.

Kezelőgombok és tárcsák

A tükörreflexes fényképezőgép külső felépítése, legyen szó analóg vagy digitális vázról, általában hasonló. Elöl, középen található a bajonett csatlakozó, mellette kétoldalt kaphatnak helyet a különböző, gyártóspecifikus kezelőgombok (például az élességmód-választó vagy a mélységélesség-ellenőrző). Gyakorlatilag a váz tetején, illetve hátulján találhatjuk meg az adott DSLR fényképezőgép által kínált összes funkció kezelőgombját. A gépek többségének felületén különböző terminálok is létezhetnek, melyek a kioldózsinór, a távirányító vagy éppen a számítógép csatlakoztatására szolgálnak. Egyes típusokra külső elemtartó is csavarozható (booster, markolat), ami leginkább a megnövelt energiaellátást hivatott biztosítani.

A tükörreflexes fényképezőgép egyik előnye a sokszínű felhasználási lehetőség, amire a vázak által kínált számtalan funkció ad lehetőséget. Főbb jellemzőik: manuális és/vagy automatikus élességállítás, változtatható fénymérési módok, nagy érzékenységtartomány, programautomata és/vagy félautomata, valamint manuális, illetve motívumprogramok és nem utolsósorban az opcionális kiegészítők széles választéka. Hasznos beépített funkció a mélységélesség ellenőrzésének lehetősége is, e szolgáltatásra azonban nem minden gép képes.

A DSLR fényképezőgép LCD monitorai

A modern DSLR fényképezőgép szinte elengedhetetlen része a folyadékkristályos (LCD) kijelző. A filmes vázakon általában csak egy, míg a digitális vázakon jellemzően kettő – egy állapotjelző és egy a képek komponálására, visszanézésére – található. A hátul elhelyezkedő LCD monitor főbb mérőszámai a méretet jellemző átmérő és a felbontást megmutató pixelek száma. Ezen felül fontos még a kialakítása, amely lehetőséget nyújt az LCD megdöntésére, kihajtására, esetleg forgatására. Vagy marad a fix változat.

A keresőben azt látjuk, amit a képérzékelő

A tükörreflexes fényképezőgép legfontosabb sajátossága, hogy a keresőbe pillantva parallaxishibától mentesen, pontosan a filmre kerülő képkivágást látjuk. A profi kategóriát képviselő típusoknál a keresőben látott kép 100%-os, míg az alsóbb kategóriás gépeknél ez az arány leggyakrabban 92–96% (azaz a rögzítendő kép szélei nem láthatók).

A keresőben a felvétel szempontjából legfontosabb beállításokról tájékozódhatunk. Az adatokat leggyakrabban a képmező alatt mutatja, de előfordulhat, hogy az egész képmezőt körbeveszik. A kereső megvilágításának erőssége (típustól függően) a külső fényviszonyoknak megfelelően automatikusan változhat. A képmezőben láthatjuk az autófókusz és a fénymérés mérőmezőinek jelöléseit, melyek lehetnek csupán vonalak, de (szintén típustól függően) akár világítás is kiemelheti az éppen kiválasztott keretet.

A keresőben a pentaprizmának köszönhetően a kép helyes állású, azaz pontosan azt látjuk, ami meg fog jelenni a képen. A tükörreflexes fényképezőgép fénymérése és az automatikus élességállítása (ha elérhető, valamint aktív) a kioldógomb enyhe lenyomását követően kapcsol be. Előbbi működési ideje (a mért adatok kijelzésének ideje az LCD-n) típustól függő, egyes komolyabb termékeknél szoftveresen változtatható. Az exponálógomb lenyomását követően rendkívül hamar megtörténik a valós kioldás. A 45 fokos szögben álló tükör közvetlenül a megvilágítás előtt felcsapódik, így a zár nyitása után a fény útja szabaddá válik az érzékelő felé. Természetesen a témát a keresőben ilyenkor nem látjuk. Az exponálás után a tükör eredeti helyzetébe áll vissza.

A tükörreflexes fényképezőgép zárszerkezete

Az egyaknás gépekbe már redőnyzárat szereltek, mivel a korábbi, objektív mögé szerelt központi záras típusok nem voltak életképesek. A központi zár építési helye az objektív lencsetagjai közé esett, közel a rekeszhez. A többlamellás zár a lamellák elfordulásával nyílik, illetve csukódik. Mivel ezt a típusú zárszerkezetet az objektívbe helyezik, a csereobjektívek beszerzése költséges megoldás. Hátrányuk továbbá, hogy csak lassabb, 1/500 s expozíciós idők beállítására képesek.

A modern elektronikus vezérlésű redőnyzárak közvetlenül a képsík előtt találhatók. Előnyük, hogy az objektívek egyszerűbben csatlakoztathatóak, valamint az igen rövid megvilágítási idők használatát is lehetővé teszik. Egy újabb DSLR fényképezőgép esetében a megvilágítási idő széles határok között állítható. Míg alsó kategóriás gépek esetében az intervallum általában 4–1/2000 s, profi vázaknál az expozíciós idők akár 30 és 1/16 000 s között is változhatnak.

A legtöbb DSLR fényképezőgép képes az expozíciókompenzáció támogatására is. A korrekcióra leggyakrabban ±3 vagy ±5 fényértékig nyílik lehetőség egy kép vagy sorozat formájában. Az expozíciósorozat általában három képből áll: a gép a mért expozíciós adatokkal, illetve a korrekció mértékének megfelelően alul-, illetve túlexponálva is készít egy-egy felvételt.

I. A digitális tükörreflexes fényképezőgép működési elve

Tükörreflexes fényképezőgép főbb részei:

1. tükörreflexes fényképezőgép vázszerkezet
2. objektívfoglalat
3. felcsapható tükör (ez némely modell esetében hiányozhat)
4. zárszerkezet
5. képérzékelő
6. feldolgozó rendszer
7. memóriafoglalat
8. pentaprizma
9. automatikus élességállító és motor, fénymérő rendszer
10. kereső
11. szabályozó/beállítógombok és -tárcsák
12. exponálógomb
13. LCD képernyő
14. elem/akkutartó
15. állványmenet
16. vakupapucs
17. kimeneti csatlakozók

A digitális cserélhető objektíves tükörreflexes fényképezőgép alapvetően a fény rögzítésére szolgáló eszköz. A fényképezés gyakorlati példája: a témáról az objektívbe érkező fény a lencserendszeren és a rekesznyíláson át a felcsapható tükörre érkezik. Ez továbbítja a prizmán keresztül a keresőbe a képet, amelyet a fotós lát. A fényképezés pillanatában azonban a tükör felcsapódik (a kereső elsötétül) és a zár kinyit, utat engedve a fénynek a képérzékelő felé. A képérzékelő pontjai a mért fényintenzitást továbbadják az analóg/digitális konverternek, majd a feldolgozó processzornak, amely már a digitális adatokat küldi a memóriakártyára.

Nézzük át egy kicsit alaposabban a folyamatokat, kezdve a tükörreflexes fényképezőgéppel, folytatva az objektívvel, majd megismerve az összes kiegészítőt, például a konvertereket, a vakukat, a szűrőket vagy az állványokat.

A tükörreflexes fényképezőgép részletesen:

A vázszerkezet

A gyártók nagy gondot fordítanak a tükörreflexes fényképezőgép vázszerkezetének kialakítására, amely tulajdonképen a felsorolt funkciókat biztosító elektronikus és mechanikus szerkezeteknek a háza. Ma már szinte kivétel nélkül számítógép által tervezett vázszerkezetek készülnek, melyek alapvető funkcióik mellett kényelmesek, csúszásmentesek és egyre gyakrabban víz- és porállóak. A leggyakrabban magnéziumötvözet biztosítja a váz szerkezetét, amely megfelelő merevséget és ellenállást biztosít a külső behatásokkal szemben, amellett, hogy könnyű. Ezt egészítik ki a műanyag és a gumiborítások különféle variációival.

Felhasználói szemmel az a fontos, hogy könnyű, kényelmes, masszív, lehetőleg vízálló és jól kezelhető tükörreflexes fényképezőgép vázat kapjunk. Érdemes odafigyelni arra is, hogy minél komolyabb (és általában drágább) egy-egy tükörreflexes fényképezőgép, annál sokoldalúbb és egyszerűbb a kezelése. Ez alatt azt értem, hogy az olcsóbb kategóriás tükörreflexes fényképezőgépnél szinte minden komolyabb beállítást (már amit tud) a menüből kell vezérelni, míg a profibb gépeknél egy gomb vagy kapcsoló (pl. fénymérési mód beállítása) sok esetben kiváltja a menüben turkálást. Ez időt és nagyobb áttekinthetőséget eredményez.

Érdemes megemlíteni, hogy a fotógyárak kivétel nélkül azokra az emberekre gondolnak, akiknél a  jobb szem a domináns. Tehát nem rám. Emiatt nekem sokszor problémát okoz a gombok és tárcsák kezelése, hiszen az arcom és az orrom a gép hátuljának pont azt a részét eltakarja.

Az objektívfoglalat

Gondolom, a tükörreflexes fényképezőgépnek ezt a részét nagyon nem kell megmagyarázni. Ide csatlakozik a kiválasztott objektív. Ez lehet pl. Canon EF vagy Nikon F bajonettes, menetes stb. Ez felel az objektív biztonságos és stabil tartásáért. Nem kotyoghat benne az objektív, hiszen akkor változna a képérzékelő és a lencsék közötti távolság is.

Az objektívfoglalat másik feladata a kommunikáció megteremtése (érintkezők sokasága biztosítja) az objektív és a gépváz között. Gondolok itt az automatikus élességállításra vagy a rekesz zárására, hiszen az új tükörreflexes fényképezőgépeken szinte kivétel nélkül a vázról vezérelhető mindkét lehetőség. Sőt, az objektív aktuális gyújtótávolságát is érzékeli a gépváz, ami előny a megfelelő expozíciós idő kiválasztásánál, de a zoom fejjel rendelkező vaku esetében is.

Felcsapható tükör

Ez a kis találmány biztosítja, hogy a fotós ugyanazt lássa, ami végül a képérzékelőre (esetleg filmre) kerül. Se többet, se kevesebbet, hiszen a tükörnek köszönhetően a keresőben az objektív által továbbított kép jelenik meg. Ezért lehet a keresőbe tekintve megfelelően élesre állítani a témát (vagy pl. ellenőrizni a mélységélességet). Az exponálás pillanatában a tükör felcsapódik és a zár kinyit, így az objektíven keresztüláramló fény a képérzékelőt éri el. Az exponálás végén a zár becsuk, és a tükör visszatér alaphelyzetébe.

A tükör felcsapódása kis zajjal és kis rázkódással is jár, ami ritka esetekben zavaró lehet. Kiküszöbölésére egyes tükörreflexes fényképezőgép modellek tükre már az exponálás előtt is felcsapható. Persze ebben az esetben figyelembe kell venni, hogy a keresőben nem láthatunk semmit, így ez a módszer csak statikus témák esetében használható megfelelő eredménnyel.

A digitális technika fejlődésével és a miniatürizálás szellemében már készültek olyan cserélhető objektíves fényképezőgépek, amelyekből hiányzott a tükör. Kiváltására egyszerűen a képérzékelőt alkalmazták. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a keresőbe tekintve nem közvetlenül az objektíven keresztül érkező képet (optikai kereső) látjuk, hanem ennek egy elektronikus kivetítését (elektronikus kereső). Részletesen lásd a keresőnél.

Zárszerkezet

Az egyik legprecízebben működő és legfontosabb alkatrésze a váznak. Egy dupla redőnyről beszélünk, ami az exponálógomb megnyomásakor a másodperc törtrésze alatt kinyit, a beállított ideig nyitva marad, majd bezár. Nemcsak tökéletes, fénymentes zárást, de tökéletesen pontos időzítést igényel, amit egy egyszerű trükkel oldanak meg. Nem egy redőny van, hanem kettő. Az első redőny kinyitásakor a második még zárva van. A második kinyitása után az expozíció végén az első zár kezd el becsukódni. Ezzel a trükkel két előnyös lehetőséget is kihasználhatunk. Az egyik a gyors expozíciós idő, hiszen nem egy zárnak kell nagyon rövid idő alatt kinyitnia és teljesen bezárnia, hanem egy-egy zárnak csak „félmunkát” kell végeznie. A másik előny az egyenletes megvilágítás. A második zár kinyitásának folyamatában az érzékelő bizonyos területeit már eléri a fény, míg más területeket még nem. Az expozíció végén azonban az első zár kezd becsukódni, ezzel fordítottan zárja el a fény útját, tehát azokat a területeket zárja el előbb, amelyeket már korábban ért a fény. Megjegyzem, hogy a zárszerkezet két redőnyének az a legkisebb ideje, amíg teljesen kinyit, a vakuszinkronidő.

A jobb gyártóknál a zárszerkezet szigorú tesztelésen megy át, legalább 100 000 nyitási ciklust kell kibírnia.

Képérzékelő és feldolgozó rendszer

Ennek a kis eszköznek meglehetősen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Nem alaptalanul, hiszen ez felel a képrögzítésért. Két alapvető fajtája ismert: CCD (CCD-NMOS), CMOS (CCD-CMOS). A CCD (charge-coupled device = töltéscsatolt eszköz) a fényt elektronikus jelekké alakító eszköz, amely egymáshoz csatolt kondenzátorokból álló integrált áramkört tartalmaz. Külső áramkör segítségével minden kondenzátor képes átadni a töltését a szomszédjának, így kiolvasható a kép.

A CMOS (complementary metal-oxide-semiconductor = kiegészítő fém-oxid félvezető) a nevét onnan kapta, hogy mind negatív polaritású NMOS, mind pozitív polaritású PMOS áramköri elemeket alkalmaz. Ennek köszönhetően igen alacsony az energiafelvétele, ami ideálissá teszi olyan áramkörök készítésére, amelyek nem a hálózatról, hanem akkumulátorról nyerik energiaellátásukat.

Mivel a tükörreflexes fényképezőgép képérzékelője nem érzékeli a színeket, csak az árnyalatot, a képérzékelők minden egyes (kép)pontja felett egy színszűrő helyezkedik el. Általában G-R-G-B, azaz zöld-vörös-zöld-kék sorozatban. A végleges kép „elkészítésénél” a feldolgozórendszer figyelembe veszi a szomszédos szín- és árnyalati információkat, és pontonként kalkulálja a színárnyalatokat. Ennek, azaz a kalkuláló szoftvernek (nevezik firmware-nek is) a precizitása a záloga a megfelelő minőségű képnek. Ha jól dolgoztak a gyár szakemberei, a képérzékelőből kiolvasott és képpé alakított felvétel (optimális esetben) zajmentes, színhelyes és részletgazdag.

Felhasználói szemmel több jellemzőt is figyelembe kell vennünk. Az elsődleges a képérzékelő felbontása, ami a képpontok számát adja meg a felvételen. Ma az elvárt legkisebb 6 millió, a legnagyobb pedig 50 millió körüli, de természetesen akadnak ennél nagyobb felbontásúak is, de nem az általános kereskedelmi forgalomban.

A képérzékelő másik fontos jellemzője az érzékenységi tartománya, azaz milyen fényintenzitási értékek között képes még felvételt készíteni. A CCD ebből a szempontból előnyösebb, de több energiát is igényel, mint a CMOS, amely viszont kevesebb képzajt produkál.

Fontos és érdemes megvizsgálni a képérzékelő árnyalatátfogási terjedelmét, azaz mennyire képes a szélsőségesen sötét vagy világos témák esetében a részleteket még visszaadni. Sajnos ezt csak tesztekre, képek elemzésére hagyatkozva tudjuk elvégezni amatőr szinten.

Memória

A digitális tükörreflexes fényképezőgép a felvételeket egy memóriában tárolja el. Ez ritkán a vázba épített, leggyakrabban azonban a vázba helyezhető memóriakártya. Több típusa ismeretes: CF, SD, SDHC, MS stb. Mindegyik fontos jellemzője a kapacitás és az írási, illetve olvasási sebesség. Ezen felül akadnak olyan típusok, amelyeket szélsőséges körülményekhez terveztek, másokat gyors írási sebességre hegyeztek ki. Fontos tény az is, hogy a memóriakártyák sérülékenyek. Érdemes az adatokat mielőbb lementeni, archiválni.

Egy vázba általában csak egy memóriakártya helyezhető, de akadnak olyan modellek is, ahol két foglalat is található. Ezeknél akár két másolatban, fizikailag két különálló kártyára menthetjük felvételeinket, hogy egy esetleges kártyahibánál is maradjon egy másolat.

Pentaprizma

Teljes nevén pentatetőél-prizma. Ez egy üvegprizma, amely lehetővé teszi, hogy vízszintesen a keresőbe tekintve, az objektíven keresztül érkező, a valóságnak megfelelő oldalhelyzetű képet lássunk. Némely új modellből ez a tükörrel együtt hiányzik, helyette digitális képet láthatunk a keresőbe tekintve. Ennek előnye, hogy a váz kisebb és könnyebb, ugyanakkor hátránya, hogy a kép felbontása nem éri el az optikai keresőét.

Kereső

A kereső egy kis ablak a váz hátoldalán. Betekintve az objektív által közvetített képet láthatjuk, amelyet a korábban ismertetett tükör és pentaprizma továbbít. A tükörreflexes fényképezőgépek nagy előnye a valós optikai kép, az említett, elektronikus képkeresővel ellátott vagy a kompakt modellek kis átnézeti ablakkeresőjével szemben. Az élőkép mellett a keresőben – gyártó- és modellspecifikusan – többféle információt is felfedezhetünk a fényképezőgép beállításaival kapcsolatban. Így egy pillantással felmérhetjük, hogy gépünk beállításai megfelelnek-e az objektív által közvetített kép rögzítéséhez. Ilyen információk lehetnek például az élesség, az expozíciós idő, a rekeszérték, az érzékenység, a vaku készenléti állapota stb. A képmezőre rávetítve még különféle segédvonalak és más információk is megjelenhetnek, például segédrács a komponáláshoz vagy a fókuszpont kijelzése.

A tükörreflexes fényképezőgép keresőjének egyik fontos gyakorlati mérőszáma, hogy mekkora a képfedési aránya. Ez általában eléri a 95%-ot, de a jobb vázak esetében a 100%-ot is.

Fontos információ lehet a betekintési távolság, azaz milyen közel kell lennie a pupillának ahhoz, hogy a kereső teljes képmezejét lássuk. Ennek értéke 18-20 mm körüli, modellenként változik.

Manapság már a legtöbb keresőt ellátják dioptriakorrigálási lehetőséggel is.

Vásárláskor figyeljünk rá, hogy a kereső megfelelően világos és nagy legyen, valamint tartalmazza az összes számunkra fontos információt ahhoz, hogy jól dolgozhassunk a géppel.

Szabályozó/beállítógombok és -tárcsák

A tükörreflexes fényképezőgép különféle beállításait, a menüben való navigálást gombok és tekerhető tárcsák segítségével végezhetjük el. Ezek mennyisége, elhelyezése és működése szintén modellspecifikus, de szerencsére egy-egy gyártó termékein aránylag nagy a hasonlóság. Vásárláskor figyeljünk arra, hogy a számunkra fontos beállításokat, amelyeket gyakran használunk, gyorsan és egyszerűen tudjuk áttekinteni és kapcsolgatni a gombokkal és/vagy tárcsákkal. Nem előny, ha a menürendszerben kell turkálgatnunk, hogy átállítsuk, mondjuk, a fénymérést. Ezen felül jó, ha a kezelőszervek időjárásálló kivitelben készülnek, és külön élmény, amikor használatukhoz nem kell kificamítani hüvelykujjunkat, mert enélkül is kényelmesen elérhetők. Gyakorlati tanácsom még, hogy bátran fogdossuk a fényképezőgépet, és figyeljük meg, nem kapcsolunk-e át, nem nyomunk-e meg valamilyen kezelőszervet véletlenségből. Nekem sajnos rendszeresen előfordul, hogy a kezem alsó éle a portrémarkolat exponálógombját bökdösi, sokszor teremtve ezáltal érthetetlen helyzeteket.

Exponálógomb

Különlegesen fontos gomb a vázon. Megnyomásakor (lenyomásakor) a tükörreflexes fényképezőgép a beállított paramétereknek megfelelően elkészíti a felvételt, exponál. A legtöbb modell esetében az exponálógomb félig lenyomott állapotban csak élességet állít és/vagy expozíciót mér (ezek általában szabályozhatók). Nagyon fontos, hogy kényelmesen tudjuk használni.

LCD képernyő

A digitális tükörreflexes fényképezőgépek szinte kivétel nélkül rendelkeznek hátsó képernyővel. Ennek feladata a vázba integrált programok kezelése és az elkészített felvételek, illetve egyéb információk  megjelenítése. Az LCD képernyő legfőbb mérőszáma az átlója, vagyis a mérete. Ez a ma leggyakoribb típusoknál 5 és 7,6 cm között változik. Gondolom, egyértelmű, hogy minél nagyobb az átló, annál annál jobban használható a képernyő. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a nagyobb képernyő több energiát is igényel. Az LCD másik mérőszáma a képpont. Ez a számítógépek monitorához hasonlóan mutatja meg, hány különálló pontot képes megjeleníteni az adott képernyő. Ma kb. 900 000 képpont az általános egy 7,6 cm átlójú LCD képernyőn.

Vásárláskor válasszuk inkább a nagyobb monitort, mert a rögzített képek jobban elemezhetők így. Figyeljük meg azt is, hogy megfelelően világos legyen az LCD, hogy akár napsütésben is jól tudjuk használni.

Elem/akkutartó

A tükörreflexes fényképezőgép energiaellátásáról általában a modellhez mellékelt akkumulátor gondoskodik. Ennek helye leggyakrabban a markolatban van kiépítve, de töltéshez ki kell onnan venni. A különféle modelleknél különféle opcionális kiegészítő áramforrásokat kínálnak a gyártók, illetve az utángyártók. A speciális lítium akkuk előnye a nagy kapacitás, míg a ceruzaelemeké a viszonylagos szabadság, hiszen bárhol beszerezhetők, és tartalékot is tudunk vinni belőle. Az egyes modellekhez vásárolható portrémarkolat is lehetőséget biztosít az extra energiára. Vásárláskor figyeljünk arra, hogy pótakkumulátorra agy -elemre bármikor szükségünk lehet, ne válasszunk olyan modellt, amelyik ennek használatát teljesen kizárja.

Állványmenet

A gép aljába beépített 1/4 hüvelykes (szabvány) anyacsavarmenet. Minden tükörreflexes fényképezőgépben, de még a kompaktok nagy részében is megtalálható. Segítségével a vázat stabilan állványra rögzíthetjük, de nagyobb objektív használatakor inkább használjuk az objektív saját állványmenetét a kiegyensúlyozottabb alátámasztás végett.

Vakupapucs

Ma már szinte az összes fényképezőgépbe építenek vakukat, talán csak a csúcsmodellek a kivételek. Ugyanakkor mindegyik SLR vázon található külsővaku-csatlakoztatási pont, vagyis vakupapucs. Ez nemcsak rögzítést, de az érintkezőkön keresztül adatcserét is lehetővé tesz a váz és a külső vaku között. Vásárláskor különösebb törődést nem igényel, inkább a külön megvásárolható vakumodellnél kell majd figyelni, hogy kompatibilis legyen a vázzal.

Kimeneti csatlakozók

A digitális fényképezőgépek vázait különféle kimeneti csatlakozókkal szerelik fel, hogy az elkészített képeket a célnak megfelelő módon tudjuk megjeleníteni vagy átmásolni egy újabb eszközre. A leggyakoribb kimeneti formátumok az USB, a HDMI és a kompozit video. Így akár számítógépre, akár monitorra vagy televízióra küldhetjük közvetlenül a felvételeket.

Mivel ez szinte kivétel nélkül mindegyik vázban megtalálható vásárláskor különösebb figyelmet nem kell erre fordítani, de meglétüket azért ellenőrizzük.

Takács Szabolcs