A fényképezőgép képes a fény képi rögzítésére. Ez egy kicsit idegenül hangozhat, de gondoljuk végig. A fényképezőgépben található egy érzékelő, esetleg film, amely az objektíven keresztül érkező fényt képes felfogni. A film (közbeiktatva az előhívás folyamatát) a rögzítés helye is, míg a digitálisok esetében az érzékelő csak továbbítja a jeleket. Minél több fény érkezik ide, annál világosabb lesz a kép (magasabb jelet továbbít az érzékelő, amelyet a feldolgozó processzor világos képnek fog értelmezni). Ebből következően, ha kevés fény érkezik, sötétebb lesz a kép. Ahhoz, hogy ne érkezzen túl sok fény, de ne is legyen kevés, a fényképezőgépet szabályozni kell. Erre – az objektívek rekeszértékén túlmenően – az ún. expozíciós idő (használják még a zársebesség fogalmat is) szolgál. Ez határozza meg, hogy az objektív és a film/digitális érzékelő közti zár mennyi ideig tartson nyitva, azaz mennyi ideig engedje az érzékelőre a fényt. Ennek értéke általában 1/500 és 1/30 s között mozog, ami megfelel a mindennapos, nappali fényviszonyoknak. Ilyen rövid idő általában már elegendő, hogy a képérzékelő minden egyes képi részletet a maga teljes árnyalatterjedelmében felfogjon. Persze, ha erős szürkületben szeretnénk fotózni, akkor ennél hosszabb értékeket kell alkalmazni, mondjuk, 1/4 másodpercet. Ha pedig tűző napsütésben kattintgatunk, akkor előfordulhat, hogy már 1/2000 s expozíciós idő is elegendő, hogy megfelelő mennyiségű fény érje az érzékelőt, filmet.

Az expozíciós időt minden esetben másodpercben, illetve annak törtrészében fejezzük ki. Az alapsor (a teljesség igénye nélkül): … 1 – 1/2 – 1/4 – 1/8 – 1/15 – 1/30 – 1/60 – 1/125 – 1/250 – 1/500 – 1/1000 – 1/2000 stb. Minden érték, az előtte lévőhöz képest feleannyi fényt enged át. Az újabb és „okosabb” fényképezőgépek azonban ezen értékek közti (1/2 vagy 1/3 lépésközzel) expozíciós értékekre is képesek (Pl. 1/200 s). Segítségével pontosabb expozíció érhető el.

Reciprok szabály

Az expozíciós idő megfelelő választásakor ügyelnünk kell arra is, hogy a választott idő ne legyen túlságosan rövid, hiszen akkor a kéz remegése vagy a téma elmozdulása okán a kép elmosódott vagy életlen lesz. Ennek kiküszöbölésére érdemes észben tartani egy egyszerű szabályt, a reciprok szabályt. Eszerint ne fotózzunk kisebb zársebességgel, mint a használt objektív gyújtótávolságának reciproka. Nevezetesen egy 200 mm-es objektívet használva az expozíciós idő legalább 1/250 s legyen. 500 mm-es objektívet használva már 1/500 s a javasolt zársebesség. Hangsúlyozom, hogy állványról statikus témákat természetesen fotózhatunk rövidebb, akár több másodperces idővel is, de kézből vagy mozgó témát állványról nem érdemes. Természetesen ez sem merev szabály, de az ismerete elengedhetetlen.

Tippek az expozíciós idő használatához:

• Rövid expozíciós idő (pl. 1/1000 s) a gyors mozgást is kimerevíti.
• Nagy teleobjektíveknél mindig törekedjünk rövid zársebesség használatára, mert ott már a kéz remegése is felerősödik a teleobjektív nagyító hatásának köszönhetően.
• Hosszú expozíciós idővel a mozgó téma bemozdul, kissé sejtelmes lesz, de jól kifejezi a mozgást.
• Hosszú zársebességet és vakut kombinálva elérhető, hogy a háttér is megfelelően legyen exponálva (derítés – ez egy későbbi téma).
• Kombinálva a rekeszértékkel, jól szabályozhatjuk a háttér élességét vagy elmosódottságát.
• Rikító világos téma esetén (pl. havas táj, égbolt) használjunk a gép által javasolt értéknél hosszabb expozíciós időt, így a hó, az égbolt nem szürke, hanem megfelelően világos lesz a képen. Ugyanez fordítva is igaz: sötét téma fotózásakor válasszunk kicsit rövidebb expozíciós időt, mint amit a fénymérő javasol, így a sötét részek igazán sötétek lesznek, nem világosodnak ki.

Takács Szabolcs