Korniss Péter, a zsűri elnöke hangoztatta, hogy Pályi Zsófia a Balaton, továbbá a Kis öregjeim című sorozatával érdemelte ki a díjat.

Pályi Zsófia kiforrott, örökösen magas színvonalon dolgozó alkotó, aki a fotográfia több területén figyelemre méltó munkákat alkot – nyomatékosította méltatásában a zsűri elnöke.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a két díjnyertes széria mind témája, mind megvalósítását nézve roppantul különbözik egymástól. A Balaton terjedelmes gonddal elkészített konceptuális széria, amely mögött komoly technikai felkészültség áll. A Kis öregjeim képei sokarcú, érett fotográfus munkájáról tanúskodnak, ahol az alkotó egy időseket gondozó nő tevékenységét örökítette meg. „A saját és megérintő sorozatban érezhető, hogy Pályi Zsófi magáénak érzi és közel kerül mindazokhoz az idősekhez, akiket ez a gondozónő ápol” – mutatott rá Korniss Péter.

Kijelentette még: olyan humanista fotográfiákat gyártott, amelyek finom érzékkel járják körbe ezt a témát.

Az elismerést Lajos Mari, a művész özvegye, az alapítvány elnöke nyújtotta át a díjazottnak.

Szarka Klára, a Hemző Károly Alapítvány titkára felidézte azt, hogy az elismerést 2014 óta nyújtják át, akkor Hajdú D. András lett a győztes. Hangoztatta, hogy kezdetektől olyan sok remek pályamunka érkezett, hogy a kuratórium elhatározta, nemcsak a győztest, hanem finalistákat is választanak.

Az idén a finalisták közé választotta a kuratórium Kállai Márton, Kaszás Tamás, Pályi Zsófia, Sivák Zsófia és Végh László fotográfust.

A díjátadó után a tavalyi győztes, Mohai Balázs Együtt szép című, Down-kóros fiatal pár életét bemutató díjnyertes sorozatából nyílt prezentáció a Mai Manó Házban. Keleti Éva fotográfus a tárlat megnyitóján elmondta: Mohai Balázs győztes munkája külön világot ismertet részleteiben. „Képei érzelemmel telítődöttek, ugyanakkor távolságtartók” – tette hozzá.

Mohai Balázs sorozatában olyan pillanatokat ragadott meg, amelyek annyira jellemzőek a szereplőkre, hogy elmondják az egész történetüket. Képekből kiderül, hogy a pár női tagja irányítja a fiút, aki alárendeli magát a lány akaratának – mondta.

„Ritka dolog az, hogy egy kép szöveg nélkül elmondja azt, ami az élet. Mohai Balázs képei a valós életet mutatják be” – emelte ki Keleti Éva.

MTI, Fotó: Balogh Zoltán

Hermann Ildi a Saul fia fotográfusaként készített standfotókat a film forgatása közben, itt azonban nem ezekkel a felvételekkel találkozhat a látogató – mondta el a fotókiállítás pénteki sajtóvezetésén Csizek Gabriella kurátor.

Hermann Ildi felidézte, hogy a forgatás első napján Nemes Jeles László rendező és Erdély Mátyás operatőr adták a kezébe a Tomasz Kizny által szerkesztett, La grande terreur en URSS 1937-1938 című fotóalbumot, melyben szovjet halálraítéltekről kivégzésük előtt készített portrék láthatók, ez a kötet szolgált a munka kiindulópontjaként.

A film fontosabb szereplői és statisztái között a fotókiállítás nem tesz különbséget, az alakok életnagyságúra nagyítva veszik körbe a Mai Manó Ház termeibe belépőket, akik szinte a szemébe nézhetnek a film jelmezeiben feltűnő, őket “körülvevő” embereknek.

A kiválasztott harmincegy portré alkotta fotókiállítást három olyan archív felvétel egészíti ki, amelyeknek a negatívjait az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumban őrzik. A film egyik jelenetében Saul egy fényképezőgéppel az ajtónyíláson keresztül készíti el ezt a néhány felvételt, amit aztán szerencsésen el is tud rejteni, mint ahogyan az a valóságban is történt 1944 nyarán. Közülük az egyik a filmben pillanatnyi állóképként is feltűnik. A terem falán azokból a szövegekből olvashatók részletek, amelyeket auschwitzi foglyok és sonderkommandósok írtak és rejtettek el.

A fotókiállítás megtekinthető 2015. november 22. – 2016. január 3.-ig, hétköznap 14 és 19 óra, hétvégén 11 és 19 óra között a Mai Manó Házban, majd több külföldi helyszínen, a tervek szerint először Párizsban és Brüsszelben.

(MTI)