A helyes nézőpont meghatározására nincs általános recept. A megítélés szempontja minden esetben az elérni kívánt hatás legyen. A gyújtótávolsággal kombinálva akár néhány lépésnyi vagy pár centis különbség is elég lehet ahhoz, hogy megváltoztassuk képünk mondanivalóját. Kifejezhetünk távolságtartást vagy intimitást. Rögzíthetünk tényszerűen vagy eltúlozva. Kiemelhetjük témánk szépségeit, de megmutathatjuk előnytelen tulajdonságait. Kicsinyíthetünk és felnagyíthatunk formákat, sőt, még tárgy és tárgy közötti teret is megváltoztathatjuk. Ahhoz, hogy a célunknak leginkább megfelelő gyújtótávolságra és fotográfiai nézőpontra a lehető leghamarabb rátaláljunk, nincsen szükség másra, mint gyakorlásra. Bár a helyes megoldáshoz mindenkit kizárólag saját tapasztalata vezethet, az alábbiakban sorra vesszük a legáltalánosabb nézőpontokat és témára gyakorolt hatásukat.

Mértékadó szemek

A szemmagasság kérdése csupán első olvasatra egyértelmű, gondoljuk csak végig! Kinek a szemmagassága? A fotósé? A modellé (témáé)? Érdemes, ha nem is az összesen, de legalább ezen kettőn minden alkalommal, amikor szemünk elé emeljük a fényképezőgépet, elmélázni. S hogy melyiket válasszuk? Kiindulási pontként célszerű mindig a téma, tárgy, modell magasságát alapul venni. Különösen fontos ez akkor, ha nálunk sokkal alacsonyabb személyt fényképezünk, például gyermeket. A téma magasságához közelítő nézőpont természetességet sugall. Nem emeli ki, de nem is nyomja el, egyszerűen megmutatja. Így kiváló alap dokumentum stílusú fényképezéshez, ahol nem célunk a valóság arányainak elferdítése. Az aránykifejezéssel egy fontos alapkőhöz érkeztünk, hiszen ez a kulcs. A szemmagasság egyet jelent a háromdimenziós látvány természetes leképezésével. Persze, ha visszagondolunk a cikk legelején felvetettekre, ennek azért akad még egy sarkalatos pontja, mégpedig a gyújtótávolság. Hiába fényképezünk ugyanis szemmagasságból, ha extrém nagy látószöggel, a témához túlságosan közel helyezkedünk el. Ebben az esetben, még ha nem is döntjük meg a fényképezőgépet, a téma arányai a képen jelentősen eltérhetnek a valóságban látottaktól. Ha ragaszkodunk a térbeli arányok valós leképezéséhez, válasszunk az 50 mm-es gyújtótávolsághoz közelítő, maximum kis tele vagy csekély tele objektívet, vagy – a nézőpont magasságának megtartása mellett – változtassunk a tárgytávolságon.

Alsó nézőpont

A különösen alacsony nézőpont — fantáziadús elnevezése a békaperspektíva — általában különleges képhatást eredményez. Nem feltétlenül kell azonban a földre hasalnunk ahhoz, hogy a képet alsó nézőpontból készítsük el. Gondoljunk csak a minket körbevevő épületekre, vagy bármilyen olyan tárgyra, témára, amely jóval magasabb nálunk. A gyújtótávolság itt is belép az egyenletbe, általa az alsó nézőpont hatását fel is erősíthetjük, de le is csökkenthetjük. Minél közelebb helyezkedünk el a témához, és minél nagyobb a látószög, amivel dolgozunk, annál nagyobb mértékben torzítjuk a tárgyak arányait. A párhuzamosok dőlni kezdenek és a távolban összetartanak. A hozzánk legközelebb elhelyezkedő (és ezért a fényképen erőteljesebben megjelenő) tárgyak mérete még tovább nő, a tőlünk távolabbi képelemek látszólag még távolabb kerülnek és össze is mennek (természetesen csak a fényképen). Az alsó nézőpont segíthet közelebb kerülni a tárgyakhoz. Általa a textúrák, fények és árnyékok olyan hatását mutathatjuk meg, amely szokatlan a mindennapi életben. Kiemelhetünk, felmagasztalhatunk tárgyakat, embereket. Az alsó nézőpont legtöbbször hatásvadász, de kellő odafigyeléssel kordában tarthatjuk uralkodói vénáját. Ereje abban rejlik, hogy a hétköznapi, gyakran semmitmondó tárgyak is különleges szerepet kaphatnak. Hátterünk éppúgy lehet az égbolt, mint egy útszéli kis virág.

Felső nézőpont

Hasonlóan az alsó nézőponthoz, a magasabb géptartásnak is éppúgy lehetnek előnyei, mint hátrányai. Lehet szélsőséges, de válhat hasznunkra is, és értelemszerűen minden esetben eltérő hatást eredményez. Ajánlható mindazoknak, akik szeretnek a dolgok felett állni. Mégis, leginkább olyankor érdemes felülemelkednünk a témán, ha szeretnénk jobb rálátást biztosítani. Célszerű olyankor is felső(bb) nézőpontot választani, ha a téma és a környezet összefüggéseire akarjuk helyezni a hangsúlyt. Ezáltal ugyanis a képet néző tekintete mintegy végigpásztázhatja a fényképezőgép lencséje által rögzített látványt. Segítségével egyedi geometriai mintákra, különleges fény- és árnyékhatásokra bukkanhatunk. Lehet ugyanakkor negatív következménye is: eltúlzott alkalmazásával könnyedén előfordulhat, hogy egyszerűen belenyomjuk a földbe a témát.

Beleszól a gyújtótávolság is

Abban a pillanatban, amikor a fényképezőgépet a szemünk elé illesztjük, és a keresőbe nézve úgy ítéljük meg, a főtéma környezetében sok a zavaró elem, két dolgot tehetünk a jó kép érdekében. Odébb visszük magát a témát; vagy mi magunk mozdulunk. Ahogy a helyes expozíciónak is számos összetevője van (gondoljunk csak a záridő, az érzékenység és a blende viszonosságára), úgy perspektíva szempontjából nézőpont és nézőpont között is lehet különbség. Ismerjük fel, hogy az arányokra gyakorolt hatás két fő összetevő együttes eredménye: a nézőponté és a gyújtótávolságé. Egyik is, másik is hatással van a végső kép látványvilágára. Mindezt természetesen megélhetjük előnyként és hátrányként egyaránt, a kettő közötti különbség csupán saját tapasztalatunk megléte vagy éppen hiánya. Ha tehetjük, mindig járjuk körbe a témát, legalább gondolatban. Idővel el fog jönni az a pillanat, amikor elég csak körbepillantanunk ahhoz, hogy szükség esetén már akkor kicseréljük a lencsét, amikor még csak sétálunk a tereptárgyaktól tán nem is pontosan látott, de mégis legjobb nézőpont felé. A perspektívák variációinak csupán képzelőerőnk szabhat határt.

Az objektívek lencsékből és ezek tartására szolgáló tubusból, illetve kiegészítőkből áll. Az objektívet igen nagy tisztaságú homorú és/vagy domború üveglencsékből (illetve újabban műanyag lencsékből) állítják össze, amelyek egymás mögött úgy helyezkednek el, hogy a képérzékelőre vetítsék a képet. Az objektíveket két fő mérőszámmal jellemezhetjük: a gyújtótávolsággal és a rekeszértékkel.

A fényképezőgép objektív gyújtótávolság

A fényképezőgép objektív alapvetően egy több lencséből álló összetett gyűjtőlencsének tekinthető, hiszen a beérkező fényt egy pontban (a képérzékelőn) gyűjti össze. A fénysugarak találkozási pontja (jelen esetben a képérzékelő) és az első lencse (ahol az objektívbe belép a fény) optikai tengelyen mért távolságát nevezzük gyújtótávolságnak. Egy adott objektív gyújtótávolságát (szinte) minden esetben feltünteti a gyártó az objektíven. Értéke tág határok között változhat a pár millimétertől a méteres értékekig. A gyújtótávolság variálhatóságát tekintve megkülönböztetünk fix és zoom (vario, gumi) objektíveket. Míg az előbbieknél az objektívet egy adott gyújtótávolság jellemzi és az nem változtatható (pl. 35 mm), az utóbbiaknál a gyújtótávolság két szélső érték között szabadon választható (pl. 35–70 mm).

A gyújtótávolság és a képérzékelő mérete együttesen határozza meg a látószöget. Ezt fokban szokták megadni, és megmutatja, hogy az objektív mekkora teret képes (be)látni. A gyakorlatban, minél kisebb a gyújtótávolság (pl. 20 mm), annál nagyobb, minél nagyobb a gyújtótávolság (pl. 300 mm), annál kisebb látószöggel rendelkezik az objektív. Mivel a látószöget a képérzékelő is jelentősen befolyásolja (és a digitálisoknak köszönhetően ez igen eltérő), így a gyártók sok esetben a tényleges gyújtótávolság mellett megadják a 35 mm-es filmformátum ekvivalens gyújtótávolságot is, az összehasonlíthatóság érdekében. Ez azt jelenti, hogy pl. a Canon PowerShot A720 IS gyújtótávolsága 5,8–34,8 mm, ami 35–210 mm ekvivalensnek, míg a Panasonic Lumix DMC-LX3 gyújtótávolsága 5,1–12,8 mm, ami 24–60 mm ekvivalensnek felel meg.

Az objektív gyújtótávolsága alapján három tartományt szoktunk elkülöníteni: nagylátószög (35 mm alatt), alap (35–70 mm között) és tele (70 mm fölött) tartomány. A nagylátószögű objektívek alkalmasak pl. belső terek, tájképek stb., az alapobjektívek pl. emberek, épületek stb., a teleobjektívek pedig pl. portrék, távoli részletek stb. fotózására. Hangsúlyozom, hogy merev szabályok ebben a tekintetben nincsenek!

Összehasonlítva a fix és a zoom objektíveket, mindkettőnél találunk érveket és ellenérveket is. A fix objektívek könnyűek és fényerősek, míg a zoom objektívek sokrétűen használhatók (hiszen nem kell állandóan cserélgetni az objektíveket), gazdaságosabbak, de nehezebbek, és fényerejük is kisebb.

Nem árt tudni, hogy akár teleobjektívvel, akár nagylátószögű objektívvel készítjük el a képet, annak perspektívája ugyanaz, ha a fotós–téma távolság nem változik (és az objektív esetleges torzításait nem vesszük figyelembe). Ez érthetőbben azt jelenti, hogy egy nagylátóval készített felvétel közepét kivágva ugyanazt kapjuk, mintha teleobjektívet használtunk volna. Persze ilyenkor figyelembe kell venni, hogy a kivágott képben aránylag kevesebb lesz a részlet, mintha teleobjektívet használtunk volna.

Érdemes odafigyelni arra, hogy a nagy gyújtótávolság egyik hátránya a nagyítás. A témát a nagy gyújtótávolságú fényképezőgép objektív felnagyítja, közelebb hozza, de ezzel együtt a felszerelés apró rezdülései, a kéz remegése is nagyítódik. Kiküszöbölésére használjunk állványt!

A fényképezőgép objektív hibái

Az objektívek, mint látjuk, különféle optikai lencsékből épülnek fel, melyek elsődleges feladata a fény leképezése a képérzékelőre. Ez persze tökéletes módon nem lehetséges, a lencserendszerek minden esetben valamiféle hibától szenvednek. Kiküszöbölésükre ma különféle „fortélyokat” és eljárásokat alkalmaznak, például aszférikus vagy az alacsony színszórású lencsetagokat használnak, vagy a lencsék felületét különféle bevonatokkal látják el. Ezek minden esetben az objektív jellemző tulajdonságai közé tartoznak, és meglétüket minden gyártó eltérően jelöli (pl. Sigma ASPH = aszférikus lencsetag, Nikon ED = alacsony színszórású lencsetag stb.). Megjegyzem, hogy akármilyen eljárásokat is alkalmaznak a fényképezőgép objektív magasabb minősége érdekében, minden esetben célszerű gyakorlati tapasztalatokat is figyelembe venni vásárlás előtt.

Egyéb jellemzők

Az objektív részét képezheti még az élességállító gyűrű, de – elsősorban kompakt modelleknél – ez hiányozhat is. Segítségével manuálisan is élesre állíthatjuk a témát. A legtöbb objektív rendelkezik szűrőmenettel is, hogy szűrőket (pl. UV, polarizációs stb.) csatlakoztathassunk hozzájuk. Ennek mérőszáma az átmérő (pl. 62 mm). A cserélhető objektívek jellemzői közé tartozik még, hogy milyen gépvázakhoz csatlakoztathatók (pl. Pentax K bajonett, menetes stb.). Az objektívek ezenkívül lehetnek még belső élességállításúak (pl. Nikon IF = internal focus), aminek a gyorsaság és a kényelem mellett megvan az az előnye is, hogy a frontlencse nem fordul el. Rendelkezhetnek képstabilizátorral (pl. Canon IS = image stabilizer), így gyengébb fényben is kézből készíthetünk bemozdulásmentes felvételeket. Az objektívek jellemző tulajdonsága a közelpont is. Az a legkisebb távolság, amit még élesre tudunk állítani. Ez objektívenként tág határok között változhat. Egyes esetekben (kompakt) akár 1 cm-ről (makro mód) is fotózhatunk éles képeket, de egy nagy teleobjektív esetében ez az érték akár 3 m is lehet.

A fényképezőgép objektív rekeszérték

Az objektíven keresztüláramló fény mennyiségét (F) szabályozhatjuk. Erre az ún. rekesz vagy blende alkalmas. Az objektív tubusának átmérője adott, de a rekesz segítségével ezt szűkíthetjük. Minél szűkebbre állítjuk, annál kevesebb fény áramlik rajta keresztül, míg tágítva, egyre több fény jut a képérzékelőig. A rekeszt lamellákból állítják össze, és a szem pupillájának működéséhez hasonlóan funkcionál. A rekesz beállítására előre definiált értékeket használhatunk, ennek szélső értékei minden esetben az objektív jellemzői. A rekeszértékeket számmal fejezzük ki, mégpedig a tubusátmérő és a fényképezőgép objektív gyújtótávolságának ismeretében. A rekeszérték a gyújtótávolság és a szabad tubusátmérő (ahol a fény fizikailag is képes keresztülhaladni) hányadosa. Minél nagyobb a tubus átmérője, annál kisebb lesz a rekeszérték alsó határa, azaz annál több fény átengedésére képes. Ennek előnye, hogy a több fényt átengedő objektívek rossz fényviszonyok között is jól használhatók. A ma használatos kommersz objektívek általában F/4 fényerejűek, de ezt természetesen a rekesz szűkítésével akár csökkenthetjük is. A szabványos rekeszsor (a teljesség igénye nélkül): F/1 – F/1,4 – F/2 – F/2,8 – F/4 – F/5,6 – F/8 – F/11 – F/16 – F/22 – F/32 stb. Minél kisebb a rekeszérték, annál több fény jut az érzékelőre. Minden egyes érték az előtte lévőhöz képest feleannyi fényt enged át. Persze a mai nagy tudású fényképezőgépek és objektívek képesek a szabványos rekeszsortól eltérő 1/2 vagy 1/3 lépésekben is beállítani a rekeszértékeket a pontosabb expozíció érdekében (pl. F/10).

A zoom fényképezőgép objektív esetében a rekeszérték gyakran egy tartomány, amely a gyújtótávolság végértékeihez van hozzárendelve. Pl.: Canon EF 70–300 mm F/4–5,6 IS USM = A Canon egyik 70–300 mm között változtatható gyújtótávolságú objektívje, F/4 rekeszértékkel 70 mm-es állásban és F/5,6 rekeszértékkel 300 mm-es állásban. A két szélső érték között a gyújtótávolság változásával arányosan változik a rekeszérték is (pl. 200 mm-nél ~F/5,0).

A fényképezőgép objektív mélységélesség

A fényképezéskor használt gyújtótávolság, tárgytávolság és rekeszérték nagymértékben képesek befolyásolni azt, hogy végeredményben mit látunk élesnek és mit életlennek a felvételen. Ehhez tudnunk kell, hogy élességállítás után a témának mindössze egyetlen síkja van, amit igazából élesnek nevezhetünk, de minden esetben figyelembe kell venni, hogy e sík előtt és mögött is, bizonyos távolságon belül még élesnek mondható a felvétel. Ezt nevezzük mélységélességnek. A mélységélesség objektívenként, fényképezőgépenként (a képérzékelő mérete miatt) és a beállításoktól függően változhat. Jellemző, hogy a nagy gyújtótávolságú objektívek (pl. 300 mm) mélységélessége – ugyanazon rekeszértékek mellett – kisebb, mint a rövid gyújtótávolságú objektívek (pl. 35 mm) esetében. A mélységélességet a gyújtótávolság mellett a tárgytávolság is befolyásolja. Minél közelebbről fényképezünk egy témát, annál kisebb lesz a mélységélesség. Általános szabály még az is, hogy minél kisebb rekeszértéket állítunk be az objektíven (pl. F/2,8) annál kisebb, minél nagyobbat (pl. F/16) annál nagyobb lesz a mélységélesség térbeni kiterjedése.

A mélységélesség ellenőrzésére a komolyabb fényképezőgépeken találunk egy rekeszbeugrató gombot. Ennek benyomásakor a rekesz a beállított értékre szűkül – alaphelyzetben ugyanis a rekesz teljesen nyitott állapotban van, és csak az exponálás pillanatában szűkül a beállított értékre.

Ezek tükrében, a leírtakat tudatosan alkalmazva, az elő- és hátteret kényünk-kedvünk szerint adhatjuk vissza élesnek vagy elmosódottnak, így a kép hangulatát, mondanivalóját is nagymértékben alakíthatjuk.

Takács Szabolcs