A gyorsfényképezés egyre inkább teret hódít

Ezeket a fényképeket nem a téma vagy a fénykép megkomponálásának különlegessége teszi érdekessé, hanem az, hogy a hétköznapi jelenségek egy-egy olyan mozzanatát örökítik meg, amelyet – fiziológiai adottságaink korlátai miatt – sohasem láthatunk, de amelyek így, statikus állapotban egészen különleges hatást keltenek. A gyorsfényképezés, a pillanatképek készítésének gondolata gyakorlatilag egyidős a fényképezéssel, és a mozgókép térhódításával újabb távlatok nyíltak a filmen rögzített és lassítva visszajátszott jelenetek szemlélésére. Az utóbbi évtizedek, évek technikai fejlődése lehetővé tette a gyorsfényképezés során olyan nagy sebességű felvételek készítését, amelyek lassított visszanézése egészen különleges világot tár elénk. Természetesen ezek a berendezések meglehetősen drágák, és elsősorban a tudományban és a hadászatban használják őket.

A nagyon gyorsan lejátszódó folyamatok fényképezésére azonban van olyan egyszerű módszer is, amely a kispénzű, de barkácsoló kedvű fotós számára is könnyen elérhető. Az alábbiakban ismertetendő gyorsfényképezési módszernél alapfeltétel, hogy a lefényképezni kívánt jelenséget teljes sötétségben produkáljuk. Az alapelv az ábra alapján könnyen megérthető!

Legyen a lefényképezni kívánt téma például egy éppen kidurranó lufi. Az állványra helyezett fényképezőgépet beállítjuk a témától való távolságnak és a vaku legrövidebb villanási idejének megfelelően (távolság, illetve rekesz), majd teljes sötétségben kinyitjuk a zárat. A luftballon kiszúrásakor egy hangérzékelő (mikrofon) érzékeli a hangot, egy elektronikus kapcsoló pedig elvillantja a vakut. Így a gyorsfényképezés során az expozíciós idő a vaku felvillanási ideje lesz.

A gyorsfényképezés alapelvének legfontosabb részletei

A hangérzékelő elhelyezésétől nagymértékben függ az, hogy mit látunk majd a fényképen. A hang a levegőben kb. 340 m/s sebességgel terjed, így a hangforrástól 34 cm-re elhelyezett mikrofonhoz már csak 1/1000 másodperc múlva ér el a hang, ez az idő pedig a gyorsan lejátszódó esemény szempontjából meghatározóan hosszú lehet. A mikrofon hangforrástól való távolságával beállíthatjuk tehát azt, hogy a gyorsfényképezés a lejátszódó folyamat melyik fázisát adja vissza a fényképen.

Megjegyzem, hogy kis ügyeskedéssel, a fenti rendszer megduplázásával akár a gyorsan lejátszódó folyamat sebességének hozzávetőleges meghatározása is lehetséges.

A vakunak – amint az a fentebb vázolt alapgondolatból következik – a lehető legrövidebb ideig kell fényt adnia ahhoz, hogy a kép ne legyen elmosódott. Tudjuk, hogy a vakuk a beállításuktól (és a körülményektől) függően különböző mennyiségű fényt bocsátanak ki egy-egy felvillanásnál. Nemcsak a fény erőssége, de a fénykibocsátás időtartama is változik, jellegét illetően az alábbi görbe szerint. A Δt időintervallum legkisebb értéke az általánosan használt vakuknál 0,02-0,03 ms (kb. 1/40 000 másodperc), de ha nagy fénymennyiségre van szükség, akkor lehet ennek a tízszerese is. E számok gyakorlati érzékeltetésére egy példa: ha egy vasgolyót elengedünk, akkor az 2 méter szabadesés után 0,3 ms alatt 2 millimétert, míg 0,03 ms alatt csupán 0,2 millimétert fog elmozdulni, ami azt jelenti, hogy első esetben életlen, míg második esetben viszonylag éles lesz a fényképfelvétel. A gyorsfényképezés kapcsán a folyamatok pillanatának elkapásához tehát olyan vakut kell választani, amelyik nagyon rövid idejű villanásra is képes. Az automata üzemmódba állított vaku villanási idejének hosszát a visszavert fény mennyisége alapján szabályozza a vaku automatikája. Olyan villanó esetében, amelyiknél nem lehet a fénymennyiséget manuálisan szabályozni, jó megoldás lehet, ha a szenzor elé egy fehér papírlapot helyezünk. Így „becsaphatjuk” a vakut, és a villanási idő a legrövidebb lesz.

A gyorsfényképezéshez a legtöbb vaku alkalmas. Az ábrán egy Soligor MF-20A típusú vaku látható, amely egy házi készítésű vakupapucsra van felerősítve. A fényterelő papírlap méretei az ábrán láthatók.

Az elektronikus kapcsoló, amely a gyorsfényképezés folyamatában a hang hatására elvillantja a vakut, egy erősítő fokozatból és egy tirisztorból áll. A piezo mikrofon jelét a tranzisztor erősíti fel, és ez a jel a tirisztoron keresztül elvillantja a vakut.

Természetesen a fenti áramkört tetszés szerint át lehet alakítani, ki lehet bővíteni. Ha párhuzamosan több vakut iktatunk be, a fényerő megsokszorozható. A mikrofon helyett használható egyszerű kontaktus vagy fénydióda, és közbeiktatható késleltető áramkör is.

Az összhatás megálmodása, megtervezése már a művészi fantázia területére tartozik.