A digitális fényképezőgép és az amatőr fotós páros ritkán mér előre fényt. Inkább csak utólag, amikor visszanézi a képet a gép LCD-jén. Hoppá! Ez túl világos. Kattintsunk még egyet! Ez már jobb, de készítsünk egy újat! Nos, a felkészült fotós előre méri a fényt, számára fontos a fénymérés, az LCD-n pedig csak ellenőrzi, hogy minden a tervek szerint alakult-e.

Törvényszerű, hogy a nap felkel és lenyugszik, így nappalok és éjszakák, azaz világos és sötét napszakok váltják egymást. Ugyanakkor a fényképfelvételeken nappal és éjszaka is egyaránt elfogadhatóan megvilágított és helyesen exponált (nem túl sötét és nem túl világos) emlékeket szeretnénk megőrizni. Ennek alapja a fény mérése, ez segít a fényképezőgépet beállítani és a helyes expozíciót kiválasztani.

A fényérték a fénymérés objektív száma

A fénymennyiség mérésére az ún. fényértéket (Fé vagy idegen szóval: exposure value, EV) használjuk. Ez jól mutatja a téma megvilágítottságát, illetve a fényképezőgépbe érkező fény mennyiségét. Jellemző, hogy egy átlagos napos helyen 13-15 Fé a megvilágítottság. A legtöbb kézi fénymérő képes megadni fényértékben a fénymérés eredményt, de a fényképezőgépek már nem. A fényképezőgép nem fényértékekben „gondolkodik”, hanem expozíciós időben és rekeszértékben. Hogy ne legyen ilyen egyszerű, számításba kell még venni a digitális érzékelő érzékenységét is. Ezek szerint például 13 Fé = 1/125 s, F/8, ISO 100 beállításokkal. A fényértékkel a jövőben nem fogunk gyakran találkozni, de nagyon fontos, hogy tudatosítsuk: minden fényértékhez hozzá lehet rendelni akár több expozíciós idő–rekeszérték–érzékenység kombinációt is.

A leírtakból következik az is, hogy egy derült napon (nyáron kb. reggel 7-től délután 6-ig) egy kinti témát, amelyet a nap megvilágít (a fénymennyiség állandónak tekinthető), ISO 100 érzékenységű beállítás mellett 1/250 s expozíciós idővel F/8 rekeszérték mellett az esetek 90%-ában nyugodtan lefotózhatjuk, külön fénymérés nélkül.

Az ábrán jól látszik, hogy a kisebb mélységélesség eléréshez nagy rekesznyílás és rövid zársebesség szükséges ugyanazokat a fényviszonyokat feltételezve.

Az érzékenység befolyásolja a fénymérés eredményét

A filmek és a digitális érzékelők is különféle válaszreakciót adhatnak a fényintenzitás függvényében, azaz különféleképpen lehetnek érzékenyítve a fényre. Míg a filmeknél ez gyárilag kötött, a digitálisok esetében csak a szélső értékeket határozzák meg, és akár képenként is tetszőlegesen változtathatjuk. Az érzékenyítést mérőszámokkal jellemzik, pl. ISO 400, 27 DIN stb. A legelterjedtebb az ISO rendszer, és a leggyakoribb érték a 100. Minél kisebb a szám (pl. ISO 25), annál kevésbé, minél nagyobb (pl. ISO 1600), annál jobban érzékeny a fényre a digitális érzékelő. Minél nagyobb az érzékenység, annál alkalmasabb, hogy gyengébb fényviszonyok mellett (pl. este) is készíthessünk helyesen exponált felvételt. A szabványos ISO sor (a teljesség igénye nélkül): … ISO 50, 100, 200, 400, 800, 1600, 3200 …, ahol minden érték kétszer olyan nagy érzékenységet jelöl, mint az előtte lévő.

Jó tudni, hogy minél érzékenyebbre állítjuk a képrögzítőt, annál több lesz a képen a szemcse vagy képzaj is.

Fénymérés variációk

A fénymérés alapján az expozíciós idő és a rekeszérték együttesen szabályozza a fényképezőgépbe érkező fény mennyiségét. Ebből következik, hogy ha az egyik helyen csökkentjük és a másik helyen növeljük az átengedést, akkor a fény mennyiségének tekintetében olyan, mintha nem is változtatnánk semmit. Általános szabály, hogy a rekesz egy értékkel történő nyitását az expozíciós idő egy értékkel történő zárása (csökkentése) kompenzálja.

Például az alábbi beállítások a fénymennyiség tekintetében egyenlőek:
…
1/60 s és F/16
1/125 s és F/11
1/250 s és F/8
1/500 s és F/5,6
1/1000 s és F/4
…

Hogy a fénymérés után melyiket választjuk, az minden esetben a témától függ, hogy mekkora bemozdulást (expozíciós idő) és/vagy mélységélességet (rekeszérték) szeretnénk elérni.

Ezen az ábrán a zár nyitvatartási ideje és a rekesz nyílásának átmérője közötti összefüggést mutatjuk be, ugyanakkora fénymennyiség mellett! Minél kisebb a rekesz nyílása, annál hosszabb ideig kell a zárnak nyitva maradnia.

A téma anyaga, felülete

Jó tudni azt a tényt is, hogy a tárgyak színe, anyaga, de még a környezete is nagymértékben befolyásolja a visszavert, illetve a megvilágító fény mennyiségét. Ezért egy derült napon egy havas téma – amelyet a nap megvilágít – esetében a fénymérés kb. 1/1000 s, F/11 expozíciós értékeket fog javasolni, hiszen úgy érzékeli, hogy a (visszavert) fény mennyisége igen sok. Ha ezt elfogadjuk, az eredmény szürke hó, az emberek, a tárgyak és növények pedig feketék lesznek, azaz a kép alulexponált lesz. Ennek ellenkezője, amikor ugyanazon fényviszonyok mellett egy sötét témát akarunk megörökíteni, a fénymérés akár 1/30 s F/4 expozíciós értékeket is javasolhat. Ennek eredménye, hogy a sötét téma kivilágosodik, az ég és a világos részek kifehérednek (pl. eltűnnek a felhők a képről), azaz a kép túlexponált lesz.

A leírtakból látszik, hogy nem minden esetben kell feltétlenül elhinnünk, amit a fényképezőgépünk javasol. Ha szükségét érezzük, korrigáljuk az értékeket, így érve el, hogy a felvételeink helyesen legyenek megvilágítva.

Beeső vagy visszavert fénymérés

Érdemes tisztázni a beeső és a visszavert fény fogalmát. Ismert tény, hogy a fényforrás (nap, lámpa, vaku stb.) megvilágítja az adott élőlényt vagy tárgyat, és a téma visszaveri a ráeső (beeső) fénysugarakat. A fényforrástól a téma felé irányuló fénysugarakat beeső, míg a témáról a fényképezőgép felé tartó fénysugarakat visszavert fénynek nevezzük. A visszavert fény nagymértékben függ a téma színétől és anyagától, de a beeső fény intenzitása változatlan. Egy havas táj sokkal több fényt képes visszatükrözni, mint egy lombos erdő, pedig ugyanakkora fényerővel világítjuk meg mindkettőt. A fényképezőgép a témáról visszavert fényt méri. A beeső fény mérésére alkalmasak az ún. kézi fénymérők. Ilyen esetben a téma felől a fényképezőgép felé fordított fénymérés kizárólag a témára jutó fény mennyiségét határozza meg, kiküszöbölve a téma anyagának befolyásoló szerepét. A leírtakból következik, hogy a beeső fénymérés sokkal pontosabb eredményt ad, mint a visszavert fény mérése. Hátrány ugyanakkor, hogy szükséges egy külső fénymérő, és a mérés sem olyan egyszerű, mint amikor csak a fényképezőgépvázat kell használni.

A fénymérés módjai

Ahhoz, hogy helyesen exponált felvételt készíthessünk, a fény mennyiségét először meg kell mérni. Ezt a legtöbb esetben megteszi a fényképezőgép automatikája, de sok esetben jobb a fénymérés eredménye, ha saját kézbe vesszük az irányítást. A legtöbb fényképezőgép két-három „alap fénymérést” ismer: átlagoló, középre súlyozott és szpot.

Az átlagoló fénymérés (vagy mátrix fénymérés) a legtöbb gépben az alap beállítás (kisebb kompaktokban az egyetlen lehetőség). Jellemzője, hogy a képmező teljes egészét egy „nagy szürke foltnak” veszi, és ennek átlagos világossága alapján határozza meg a fényértéket, illetve az expozíciós beállításokat. Előnye, hogy a legtöbb esetben jó eredményt ad, de az átlagnál jóval világosabb, illetve sötétebb részek ki-, illetve beéghetnek a képen.

A szpot fénymérés a „precíziós” pontosságú mérés. Általában a képmező 3-8%-ának megfelelő kis körben történik a fénymérés, amit a fényképezőgép keresőjébe tekintve a középső kör jelöl. Ebben az esetben csak ezt veszi figyelembe a fénymérő. Előnye, hogy a képmező apró részleteit is ki tudjuk úgy exponálni, hogy az helyes legyen. Az ilyen típusú fénymérés segítségével a kép több kisebb pontján is megmérhetjük az expozíciós értékeket, és saját belátásunk szerint választhatjuk ki a megfelelőt. Eredményeképpen kiemelhetjük, illetve eltüntethetjük a képen számunkra fontos, illetve felesleges részleteket. Hátránya a lassúsága lehet, ha több mérést is szeretnénk végezni.

A középre súlyozott fénymérés az egyik legrégebbi típus. Alaphelyzetben a képmezőt két részre osztja: középső kör és a szélek. A középső kör átmérője (és alakja) változó (gyártónként, esetleg típusonként), de a kép kb. 1/3-át fedi le. A fénymérés során a körben mért értéket 60–75%-os súllyal, míg a széleken mért értéket 25–40%-os súllyal veszi figyelembe. Előnye, hogy a fotósok általában a témát a képmező közepére helyezik, így az helyesen lesz exponálva, még akkor is, ha a szélek jelentősen világosabbak, illetve sötétebbek. Hátránya, hogy a kép szélein az expozíció elcsúszhat.

A fénymérés lehetőségeiről a (komolyabb) fényképezőgép használati utasítása részletes leírást tartalmaz, használat előtt tanulmányozzuk azt is!

Takács Szabolcs

A fényképezőgép képes a fény képi rögzítésére. Ez egy kicsit idegenül hangozhat, de gondoljuk végig. A fényképezőgépben található egy érzékelő, esetleg film, amely az objektíven keresztül érkező fényt képes felfogni. A film (közbeiktatva az előhívás folyamatát) a rögzítés helye is, míg a digitálisok esetében az érzékelő csak továbbítja a jeleket. Minél több fény érkezik ide, annál világosabb lesz a kép (magasabb jelet továbbít az érzékelő, amelyet a feldolgozó processzor világos képnek fog értelmezni). Ebből következően, ha kevés fény érkezik, sötétebb lesz a kép. Ahhoz, hogy ne érkezzen túl sok fény, de ne is legyen kevés, a fényképezőgépet szabályozni kell. Erre – az objektívek rekeszértékén túlmenően – az ún. expozíciós idő (használják még a zársebesség fogalmat is) szolgál. Ez határozza meg, hogy az objektív és a film/digitális érzékelő közti zár mennyi ideig tartson nyitva, azaz mennyi ideig engedje az érzékelőre a fényt. Ennek értéke általában 1/500 és 1/30 s között mozog, ami megfelel a mindennapos, nappali fényviszonyoknak. Ilyen rövid idő általában már elegendő, hogy a képérzékelő minden egyes képi részletet a maga teljes árnyalatterjedelmében felfogjon. Persze, ha erős szürkületben szeretnénk fotózni, akkor ennél hosszabb értékeket kell alkalmazni, mondjuk, 1/4 másodpercet. Ha pedig tűző napsütésben kattintgatunk, akkor előfordulhat, hogy már 1/2000 s expozíciós idő is elegendő, hogy megfelelő mennyiségű fény érje az érzékelőt, filmet.

Az expozíciós időt minden esetben másodpercben, illetve annak törtrészében fejezzük ki. Az alapsor (a teljesség igénye nélkül): … 1 – 1/2 – 1/4 – 1/8 – 1/15 – 1/30 – 1/60 – 1/125 – 1/250 – 1/500 – 1/1000 – 1/2000 stb. Minden érték, az előtte lévőhöz képest feleannyi fényt enged át. Az újabb és „okosabb” fényképezőgépek azonban ezen értékek közti (1/2 vagy 1/3 lépésközzel) expozíciós értékekre is képesek (Pl. 1/200 s). Segítségével pontosabb expozíció érhető el.

Reciprok szabály

Az expozíciós idő megfelelő választásakor ügyelnünk kell arra is, hogy a választott idő ne legyen túlságosan rövid, hiszen akkor a kéz remegése vagy a téma elmozdulása okán a kép elmosódott vagy életlen lesz. Ennek kiküszöbölésére érdemes észben tartani egy egyszerű szabályt, a reciprok szabályt. Eszerint ne fotózzunk kisebb zársebességgel, mint a használt objektív gyújtótávolságának reciproka. Nevezetesen egy 200 mm-es objektívet használva az expozíciós idő legalább 1/250 s legyen. 500 mm-es objektívet használva már 1/500 s a javasolt zársebesség. Hangsúlyozom, hogy állványról statikus témákat természetesen fotózhatunk rövidebb, akár több másodperces idővel is, de kézből vagy mozgó témát állványról nem érdemes. Természetesen ez sem merev szabály, de az ismerete elengedhetetlen.

Tippek az expozíciós idő használatához:

• Rövid expozíciós idő (pl. 1/1000 s) a gyors mozgást is kimerevíti.
• Nagy teleobjektíveknél mindig törekedjünk rövid zársebesség használatára, mert ott már a kéz remegése is felerősödik a teleobjektív nagyító hatásának köszönhetően.
• Hosszú expozíciós idővel a mozgó téma bemozdul, kissé sejtelmes lesz, de jól kifejezi a mozgást.
• Hosszú zársebességet és vakut kombinálva elérhető, hogy a háttér is megfelelően legyen exponálva (derítés – ez egy későbbi téma).
• Kombinálva a rekeszértékkel, jól szabályozhatjuk a háttér élességét vagy elmosódottságát.
• Rikító világos téma esetén (pl. havas táj, égbolt) használjunk a gép által javasolt értéknél hosszabb expozíciós időt, így a hó, az égbolt nem szürke, hanem megfelelően világos lesz a képen. Ugyanez fordítva is igaz: sötét téma fotózásakor válasszunk kicsit rövidebb expozíciós időt, mint amit a fénymérő javasol, így a sötét részek igazán sötétek lesznek, nem világosodnak ki.

Takács Szabolcs