A témától és az expozíciótól függően a végeredményként kapott fénykép lehet világos vagy sötét tónusú, illetve lehet éles vagy elmosódott stb. A fénymérés szerepe itt mutatkozik meg, hiszen helyes mérés helyes expozíciós értékeket (expozíciós idő és rekeszérték) eredményez, így a felvétel nem lesz sem túl világos, sem pedig túl sötét. Ugyanakkor a kreatív lehetőséget adja a kezünkbe, hiszen ritkán látunk olyan témát, amelynek minden részlete egyfajta tónusú. Leggyakrabban árnyékos és világos részek keverednek a felvételen, az expozíció pedig sokszor nem alkalmas a nagy különbségek átfogására. A világos részek kifehéredhetnek (kiéghetnek), míg a sötét részletek feketének látszódhatnak (beéghetnek). Az expozíció során lehetőségünk van a szabályozásra, azaz elkerülhető az általunk fontosnak tartott képrészletek ki-, illetve beégése.

Egyértelműen látszik, hogy az expozíció csak egy pillanat, de az expozíciós beállítások sokszor komplikált feladatot rónak a fotósra. A megfelelő fényképezőgép és objektív (esetleg egyéb kiegészítő) kiválasztása után érdemes belegondolni, hogy az elkészítendő fényképnek milyen alapvető technikai feltételeknek kell megfelelnie, és ez milyen (tágabb értelemben vett) expozíciós beállításokat igényel.

• Kézből vagy stabilan megtámasztva fényképezek?
• Van-e időm több felvételt készíteni?
• Milyen intervallumba eshet az expozíciós idő?
• Milyen rekeszérték-lehetőségeket biztosít az objektív?
• Melyik részlete legyen éles?
• Mekkora legyen a mélységélesség?
• Mekkora a képen az árnyalatkülönbség?
• Melyik részlet legyen helyesen exponálva?

Expozíció és a kép világossága

Az expozíció során a fényképezőgépbe érkező fényt két beállítással szabályozhatjuk: expozíciós idő és rekeszérték. Ezek egyenes arányban állnak egymással: minél kisebb rekeszértéket választunk (tágabb rekesznyílás!), annál rövidebb expozíciós időt kell választanunk, hogy ugyanazt a világosságot érjük el a fényképen, és fordítva. Tudatosan használva, az expozíciós idővel a képi elemek elmosódottságát / kimerevítését szabályozhatjuk, míg a rekeszértékkel a mélységélességet.

Megjegyzem, hogy a rekeszérték alkalmas az objektívek képének kismértékű javítására is. Minél nagyobb rekeszértéket használunk, annál kevésbé jelentkeznek az objektív esetleges képi hibái.

A kép világosságát szabályozhatjuk az érzékenységgel is. Minél nagyobb érzékenységet állítunk be, annál világosabb képet kapunk (ugyanazokat az expozíciós beállításokat feltételezve).

Expozíciós programok

A legtöbb modern fényképezőgép megadja a lehetőséget, hogy a fotósnak ne kelljen az expozíciós beállításokon gondolkodnia, ezt elvégzi helyette a mikroprocesszor. Ilyen esetekben a gépbe épített fénymérő adatait felhasználva (és persze sok egyéb paramétert figyelembe véve) a fényképezőgép automatikusan, a gyári algoritmus szerint beállítja az expozíciós időt és/vagy a rekeszértéket. Ezt programautomatikának nevezzük és négy alapprogramot különböztetünk meg:

Auto: Ebben az esetben a fényképezőgép az expozíciós időt és a rekeszértéket egyaránt módosítja a mért értékek alapján. A legtöbb esetben jól használható, nincs szükség odafigyelésre, csak „kattintgatni” kell.

Rekeszelőválasztás: A fotós határozza meg a rekeszértéket, és a fényképezőgép ehhez rendeli hozzá a helyes expozíciós időt. A mélységélesség szabályozására, illetve (az adott körülmények között) a lehető legnagyobb/legkisebb expozíciós idő elérésére használjuk.

Expozíciós idő előválasztása: Az expozíciós idő beállítása után a fényképezőgép automatikusan egy megfelelő rekeszértéket rendel az expozícióhoz. A képi elemek kimerevítését vagy elmosódottságát szabályozhatjuk a megfelelő expozíciós idő kiválasztásával, illetve (az adott körülmények között) a lehető legnagyobb/legkisebb mélységélesség elérésére használjuk.

Manuális: A fotós állítja be az expozíciós időt és a rekeszértéket egyaránt. Ez a legkreatívabb beállítás, ugyanakkor a legnagyobb figyelmet és a legtöbb időt is ez igényli.

Aki valaha vett már kézbe digitális fényképezőgépet, tapasztalhatta, hogy a gyártó nem kizárólag a négy alapprogramot, hanem legtöbbször sok expozíciós programot zsúfol a gépbe. Ezek általában növelik az eladhatóságot és néha még a használhatóságot is. Ilyenek például a zöld, a portré, az éjszakai stb. programok. A speciális témákhoz kifejlesztett expozíciós programokat motívum- vagy téma-, illetve variprogramoknak is nevezzük.

A motívumprogramok előnye (és hátránya egyaránt), hogy a váz nemcsak a zársebességet és a rekeszértéket, de az érzékenységet, a vakut, a képfeldolgozó algoritmust (pl. telítettebb színek, nagyobb kontraszt stb.) és egyéb opciókat is beállít, amelyek az adott szituációnak megfelelő kép érdekeit szolgálják. A programok sokaságára és gyártónkénti részletezésére meglehetősen kevés a helyünk, de néhány általánosabbat azért bemutatok. Megjegyzem, hogy a beállítások gyártónként eltérhetnek, így csak a legfontosabb, általános tulajdonságokat sorolom fel annak megértésére, hogy milyen körülmények között célszerű ezeket használni.

• Zöld: Minden automatikusan kerül beállításra a fénymérés a gyújtótávolság függvényében. A legegyszerűbb, de a legkötöttebb program is.
• Tájkép: A váz automatikusan élénk színeket és nagy mélységélességet produkál. A beépített vaku kikapcsol.
• Éjszakai: A vaku automatikusan bekapcsol. A váz kis zársebességet (pl. 1/30 s) és automatikus vörösszem-csökkentést alkalmaz.
• Portré: A kép kissé lágy, természetes tónusú lesz, kis mélységélességgel.
• Sport: A gép nagy expozíciós időt választ, a vakut letiltja és folyamatos sorozatfelvétel módba kapcsolja.
• Hó: A program eltünteti a hó kékes színét és egy kicsit túlexponálja a képet, hogy a hó ne szürke legyen, valamint az embereknek ne csak a fekete sziluettje látszódjon, hanem részletek is felismerhetők legyenek.
• Makro: A gép a kép közepén lévő témát állítja élesre, a mélységélesség kicsi lesz.

Expozíció-kompenzáció

A fényképezőgép fénymérési eredményét a programozott expozíciók esetében is módosíthatjuk, hogy a kép a mért értékeknél világosabb vagy sötétebb legyen. Ennek lényege, hogy a fénymérő által javasolt értéket lefelé vagy felfelé eltoljuk, így az expozíció is hosszabb vagy rövidebb lesz. A hosszabb expozíciós értékkel a sötétebb részek (vigyázat, mert a világos részek is) világosodnak, míg a rövidebb expozíciós értékekkel a világos (és sötét) részek sötétednek. A módosítást az expozíciókompenzációval tehetjük meg, amely a beállított negatív (pl. –1 Fé) érték esetén sötétíti, míg pozitív érték esetén (pl. +2/3 Fé) világosítja a felvételt. Jól alkalmazható az alábbi esetekben:

• hó, tengerpart: +1/2–2 Fé
• fehér fal előtti alak: +1/2–1 Fé
• sötét tónusú erdő mellett legelő őz: –1–1,5 Fé
• tájkép, ahol a fényes ég legalább a kép 1/3-át kitölti: +1/2–1 Fé
• ellenfény (a téma mögül, szemből világít a nap): +1–2 Fé