Mára a profi és amatőr vázak közé felhasználás szempontjából nem lehet éles határvonalat húzni, mert a profi használatra alkalmas gépek nagy részét is jellemzően amatőrök veszik meg. Az első kisfilmes fényképezőgépet, az ős Leicát 24×36 mm-es képméretre készítették, azóta is ez az egyik legelterjedtebb filmes és digitális képméret a világon. Az újabb keletű DSLR fényképezőgépek érzékelője is általában ehhez igazodik, bár elmondható, hogy sok egyéb formátum is elterjedt már.

A tükörreflexes fényképezőgép legyen nehéz

A tükörreflexes fényképezőgép vázak mérete a kínált funkciók és a megcélzott felhasználói kör alapján változhat. Általánosságban elmondható, hogy az amatőr közönség számára gyártott vázak belső felépítésükből adódóan kisebbek és könnyebbek professzionális társaiknál. Bár egy felszerelés összeállításakor a súly sem utolsó szempont, mégse tévesszen meg minket egy DSLR fényképezőgép túlzott könnyűsége. Egy bizonyos súly és méret ugyanis elengedhetetlenül szükséges a felszerelés stabil megfogásához.

A mai modern tükörreflexes fényképezőgép megoldások különböző mértékben tartalmazhatnak műanyagot és fémet. Általánosságban elmondható, hogy a műanyagok aránya az alsó kategóriás típusoknál nagyobb. Egyes professzionális vázak por- és vízállóak, vázszerkezetük anyaga különböző alumínium- és magnéziumötvözetek, valamint titán kombinációja. A komolyabb vázak esetében tükör-kiegyensúlyozó és lebegő típusú, mag nélküli motorok és fogaskerekek gondoskodnak a rázkódás, illetve a tükörzaj csökkentéséről.

Kezelőgombok és tárcsák

A tükörreflexes fényképezőgép külső felépítése, legyen szó analóg vagy digitális vázról, általában hasonló. Elöl, középen található a bajonett csatlakozó, mellette kétoldalt kaphatnak helyet a különböző, gyártóspecifikus kezelőgombok (például az élességmód-választó vagy a mélységélesség-ellenőrző). Gyakorlatilag a váz tetején, illetve hátulján találhatjuk meg az adott DSLR fényképezőgép által kínált összes funkció kezelőgombját. A gépek többségének felületén különböző terminálok is létezhetnek, melyek a kioldózsinór, a távirányító vagy éppen a számítógép csatlakoztatására szolgálnak. Egyes típusokra külső elemtartó is csavarozható (booster, markolat), ami leginkább a megnövelt energiaellátást hivatott biztosítani.

A tükörreflexes fényképezőgép egyik előnye a sokszínű felhasználási lehetőség, amire a vázak által kínált számtalan funkció ad lehetőséget. Főbb jellemzőik: manuális és/vagy automatikus élességállítás, változtatható fénymérési módok, nagy érzékenységtartomány, programautomata és/vagy félautomata, valamint manuális, illetve motívumprogramok és nem utolsósorban az opcionális kiegészítők széles választéka. Hasznos beépített funkció a mélységélesség ellenőrzésének lehetősége is, e szolgáltatásra azonban nem minden gép képes.

A DSLR fényképezőgép LCD monitorai

A modern DSLR fényképezőgép szinte elengedhetetlen része a folyadékkristályos (LCD) kijelző. A filmes vázakon általában csak egy, míg a digitális vázakon jellemzően kettő – egy állapotjelző és egy a képek komponálására, visszanézésére – található. A hátul elhelyezkedő LCD monitor főbb mérőszámai a méretet jellemző átmérő és a felbontást megmutató pixelek száma. Ezen felül fontos még a kialakítása, amely lehetőséget nyújt az LCD megdöntésére, kihajtására, esetleg forgatására. Vagy marad a fix változat.

A keresőben azt látjuk, amit a képérzékelő

A tükörreflexes fényképezőgép legfontosabb sajátossága, hogy a keresőbe pillantva parallaxishibától mentesen, pontosan a filmre kerülő képkivágást látjuk. A profi kategóriát képviselő típusoknál a keresőben látott kép 100%-os, míg az alsóbb kategóriás gépeknél ez az arány leggyakrabban 92–96% (azaz a rögzítendő kép szélei nem láthatók).

A keresőben a felvétel szempontjából legfontosabb beállításokról tájékozódhatunk. Az adatokat leggyakrabban a képmező alatt mutatja, de előfordulhat, hogy az egész képmezőt körbeveszik. A kereső megvilágításának erőssége (típustól függően) a külső fényviszonyoknak megfelelően automatikusan változhat. A képmezőben láthatjuk az autófókusz és a fénymérés mérőmezőinek jelöléseit, melyek lehetnek csupán vonalak, de (szintén típustól függően) akár világítás is kiemelheti az éppen kiválasztott keretet.

A keresőben a pentaprizmának köszönhetően a kép helyes állású, azaz pontosan azt látjuk, ami meg fog jelenni a képen. A tükörreflexes fényképezőgép fénymérése és az automatikus élességállítása (ha elérhető, valamint aktív) a kioldógomb enyhe lenyomását követően kapcsol be. Előbbi működési ideje (a mért adatok kijelzésének ideje az LCD-n) típustól függő, egyes komolyabb termékeknél szoftveresen változtatható. Az exponálógomb lenyomását követően rendkívül hamar megtörténik a valós kioldás. A 45 fokos szögben álló tükör közvetlenül a megvilágítás előtt felcsapódik, így a zár nyitása után a fény útja szabaddá válik az érzékelő felé. Természetesen a témát a keresőben ilyenkor nem látjuk. Az exponálás után a tükör eredeti helyzetébe áll vissza.

A tükörreflexes fényképezőgép zárszerkezete

Az egyaknás gépekbe már redőnyzárat szereltek, mivel a korábbi, objektív mögé szerelt központi záras típusok nem voltak életképesek. A központi zár építési helye az objektív lencsetagjai közé esett, közel a rekeszhez. A többlamellás zár a lamellák elfordulásával nyílik, illetve csukódik. Mivel ezt a típusú zárszerkezetet az objektívbe helyezik, a csereobjektívek beszerzése költséges megoldás. Hátrányuk továbbá, hogy csak lassabb, 1/500 s expozíciós idők beállítására képesek.

A modern elektronikus vezérlésű redőnyzárak közvetlenül a képsík előtt találhatók. Előnyük, hogy az objektívek egyszerűbben csatlakoztathatóak, valamint az igen rövid megvilágítási idők használatát is lehetővé teszik. Egy újabb DSLR fényképezőgép esetében a megvilágítási idő széles határok között állítható. Míg alsó kategóriás gépek esetében az intervallum általában 4–1/2000 s, profi vázaknál az expozíciós idők akár 30 és 1/16 000 s között is változhatnak.

A legtöbb DSLR fényképezőgép képes az expozíciókompenzáció támogatására is. A korrekcióra leggyakrabban ±3 vagy ±5 fényértékig nyílik lehetőség egy kép vagy sorozat formájában. Az expozíciósorozat általában három képből áll: a gép a mért expozíciós adatokkal, illetve a korrekció mértékének megfelelően alul-, illetve túlexponálva is készít egy-egy felvételt.