Árnyalatterjedelem kompenzálása a fényképezőgépen

Azt, hogy helyesen döntöttünk-e – vagyis a felvétel mindenkori árnyalatterjedelmét –, a hisztogram segítségével ellenőrizhetjük. Vegyük figyelembe, bizonyos helyzetekben elkerülhetetlen, hogy a kép egyes részleteiben tónusokat veszítsünk. A hisztogram azonban megmutatja, hol van még tartalék a témában, illetve segítségével megítélhetjük az alul- vagy túlexpozíció mértékét.

A fénymérési módok mellett egyéb segítséget is igénybe vehetünk. Használhatjuk az expozíciókorrekciót, bekapcsolhatjuk a vakut, melynek teljesítményét éppúgy módosíthatjuk. Csökkenthetjük a kontrasztot, sőt választhatunk akár nyers felvételi formátumot is. Az utómunkák legszélesebb skálájára ekkor számíthatunk, és ami a legfontosabb, kellő ügyességgel információvesztés nélküli árnyalatterjedelem nyerhető ki.

Árnyalatterjedelem kompenzálása a számítógépen

A Photoshop talán a legismertebb képszerkesztő szoftver. Végtelen számú megoldást kínál szinte minden részterületen, így az árnyalatterjedelem, illetve az árnyékok és a csúcsfények kompenzációjában is. Ahogy az odavezető út, a végeredmény is eltérő lesz, a különbségek azonban nem számottevőek. Ezért kijelenthetjük, hogy a rendelkezésre álló eszközparkból mikor melyiket használjuk, saját tapasztalatunknak és képi világunknak kell meghatároznia.

Az ún. camera raw ablak egy nyers fájl megnyitásakor fogad bennünket, és máris több lehetőséget kínál fel a témakörben. Mindenekelőtt opcionálisan megjeleníti az árnyékok és a csúcsfények vágását, mégpedig a hisztogram tetején található gomboknak megfelelően. Vágás akkor történik, ha az eredeti árnyalatterjedelem szélesebb volt, és egy képpont színértéke nagyobb a képen megjeleníthető legnagyobb értéknél vagy kisebb a legkisebbnél. A túl fényes értékek fehérnek, a túl sötétek feketének látszanak, az eredmény pedig a kép részletgazdagságának csökkenése. A csúcsfények vágása akkor látszik, ha a három RGB csatorna valamelyike teljesen telített, vagyis részletek nélküli. Az árnyékok vágása akkor látszik, ha mindhárom RGB csatorna vágva van (tehát fekete, részletek nélküli). Az Expozíció és a Helyreállítás csúszkák esetén a kép feketére változik, a levágott területek pedig fehéren jelennek meg. A Feketék csúszka esetén a kép fehérre változik, a levágott területek pedig feketén jelennek meg. A színes területek egy színcsatornában (vörös, zöld vagy kék) vagy két színcsatornában (cián, bíbor vagy sárga) való vágást jelentenek.

Azt tehát már tudjuk, hogyan ítélhetjük meg expozíciónk pontosságát. De vajon hogyan javíthatunk az egyszer már elrontott eredményen? Maradjunk még mindig a camera raw ablakában.

Az Expozíció értékének csökkentésével sötétíthetjük, növelésével világosíthatjuk a képet. A csúszkák eltolása a teljes kép fényerejét módosítja, és értelemszerűen a csúcsfényeknél erősebb hatású. Az értékek a rekesznyílásokat szimulálják: egy +1,5 mértékű módosítás a rekesz 1–1/2 értékkel történő nyitásához hasonló eredménnyel jár. Értelemszerűen a –1,5 mértékű módosítás a rekesz 1–1/2 értékkel történő csökkentését képezi le.

A Camera Raw bizonyos mértékig helyre tudja állítani az eredeti árnyalatterjedelem részletgazdagságát azokon a területeken is, ahol egy vagy két színcsatorna feketévé vált, mégpedig a feketék világosítása nélkül. Ehhez meg kell adnunk, hogy mely bemeneti szintek feleljenek meg a fekete színnek a végleges képen. A Feketék értékének növelésével több területet feleltethetünk meg a fekete színnek. Ettől egyes esetekben a kép kontrasztosabbnak tűnik. A legnagyobb változás az árnyékos részeken figyelhető meg, miközben a középtónusok és a csúcsfények kevésbé változnak. A kitöltés eredménye hasonló az Árnyék/csúcsfény szűrőjéhez, valamint az After Effects Árnyék/csúcsfény parancsokhoz.

Az Árnyék/csúcsfény paranccsal hatékonyan korrigálhatók az erős háttérvilágítás miatt elmosódott körvonalakat tartalmazó fényképek, valamint a vakuhoz túl közel lévő és kissé halvány objektumok. Ez a korrekció ugyancsak hasznos az egyébként helyesen megvilágított kép árnyékos részeinek világosítására. Az Árnyék/csúcsfény parancs nem csupán világosítja vagy sötétíti a képet: e két műveletet az árnyékok és a csúcsfények környékén lévő (helyileg szomszédos) képpontok alapján végzi el. Ebből kifolyólag az árnyékok és a csúcsfények más-más elemekkel vezérelhetők. Az alapértékek beállítása révén javítani lehet a háttérvilágítási problémákat tartalmazó képeket. Az Árnyék/csúcsfény parancs a kép teljes kontrasztjának korrigálását is biztosítja a Középtónus kontraszt csúszkával, illetve a Fekete vágása és a Fehér vágása lehetőséggel, valamint a telítettség korrekcióját a Színkorrekció csúszkával.

Az árnyalatterjedelem szélessége

Segítségével megadhatjuk a módosítani kívánt árnyékok és/vagy csúcsfények, azaz az árnyalatterjedelem tartományát. A kisebb értékek az árnyék sötétebb részeire és a csúcsfény világosabb részeire korlátozzák a módosítást, míg a nagyobb értékek azt a tónustartományt növelik, amelyet a középtónusokra alkalmaz majd a rendszer. A 100% értéknél az árnyék árnyalatszélességének csúszkája leginkább az árnyékokra lesz hatással, a középtónusokat csak részben befolyásolja, a legfényesebb árnyékokra pedig egyáltalán nincs befolyása. Az árnyalat szélessége minden képen más és más. Bánjunk csínján vele, a túl nagy értékek ugyanis ún. fényudvart okozhatnak a sötét és a világos szélek mentén. A fényudvar akkor is megjelenhet, ha túl nagy értéket adunk meg az árnyékhoz vagy a csúcsfény mennyiségéhez. Az alapértelmezett értékek ezeket a tulajdonságokat próbálják meg kiküszöbölni.