A fekete-fehér fénykép formai játéka

2006-os, fekete-fehér természetfotóimból válogatott kiállításom felvezető gondolataiból idéztem fentebb, de a sorok alapgondolatai a fotózás minden területére érvényesek. Mindezek az évek során szerzett tapasztalatokból születtek, miszerint bizonyos esetekben a színek nem annyira alkalmasak a kép valódi tartalmára irányítani a figyelmet, mint a fekete-fehér fényképezés során.

Nem a tarkabarka turistaképekre gondolok, hiszen ezeknél esztétikai szempontokból még képről sem beszélhetünk. Inkább azokra, amelyeknél még a tudatosan nagy és hatásos, elsősorban komplementerekből vagy egy színből komponált felületek mögött is elveszhet a képi elemek formavilága. Az átlagos szemlélő ugyanis hajlamos leragadni az első benyomásnál, a hatásos színek pedig annyira rabul ejthetik, hogy igazán nem is kíván már tovább tekinteni a kép mélyére, az esetleges gondolati tartalomra vagy formai játékra.

Leszögezhetjük, hogy a természetes látványtól való elszakadás első és egyik legfontosabb lépése a természetes színektől, színösszhatásoktól való elfordulás. Sokszor pedig azok teljes száműzése és a semleges tónusokra való leegyszerűsítés. Színekkel elsősorban hangulatokat lehet visszaadni, a tónusokkal pedig a fényekre és a formákra lehet a hangsúlyt helyezni. Tisztában vagyok azzal, hogy ezek az elvek sok vitára adhatnak okot, egy egyszerű példával igyekszem véleményemet alátámasztani.

Színdinamika és tónuskontraszt

Az egyik legerőteljesebben elváló színpár a mélykék és a sárga (általában a kiegészítő színek). Halovány nem lehet, csak valami telített sárga, mert azonnal belesüpped a legerősebb színbe is. Az ábrán szemléletesen elkülönül a denzitásértékben nem is annyira erőteljes különbségű első színpár a másodiktól, pedig azok megvilágítási értékben jóval messzebb állnak egymástól. Csak éppen nem hatásosak, sem a színdinamika, sem a mellette jobbra lévő maximális megvilágítási terjedelmet jelentő, két szélső értékű fekete-fehér ábra kontrasztjának szempontjából. Ha a körre kívánjuk a hangsúlyt terelni, a két szélső ábra valamelyikét kell választanunk, de ha nincs a színek jelenlétének szerepe valamilyen egyéb pszichikai szempontból, nyilvánvalóvá válik, hogy a fekete-fehér változat ebből az aspektusból lényegre törőbb.

Ebben rejlik a fekete-fehér fénykép képletének lényege: a színdinamika nem azonos a színtelen tónusok kontrasztjával.

Kifejezőbb lehet a színnélküli világ

A telített, briliáns színekből felépülő fénykép leginkább ezek harmóniájával vagy diszharmóniájával hat ránk, sokszor formai elemeitől vagy gondolatiságától függetlenül. A kontrasztos fekete-fehér fotón azonban rögtön felfedezhető, ha nincs mögötte képi tartalom. Csak a tónusok erőteljességéből még nem áll össze a kép. Ha viszont akár a formák és a fény – hiszen egyik nem lehet a másik nélkül – együtthatása, vagy az erőteljes tartalmi mondanivaló a lényeges, a színek nélküli, letisztult fekete-fehér fénykép világa sokszor lehet kifejezőbb.

Legjellemzőbb erre az akt- és az erotikus fotók megoldásainak sarkos elkülönülése egymástól. Az erotikától mentes, csak a test szépségét ábrázoló aktképek szinte minden esetben a fekete-fehér fotó útján tudnak elszakadni a szextől, míg az erotikus fotók, sok esetben buja színezetű környezetükkel kifejezetten a szexualitás irányába terelik a figyelmünket, még akkor is, ha a képen szereplő ember nem teljesen meztelen. (Vagy éppen azért!) A színek természetessége szabadjára engedi érzéki fantáziánkat, hiszen mi is így látjuk saját vágyaink célpontjait. Ezzel szemben a tónusokra redukált testábrázolás, a formákat kiemelő fényhatásokkal együtt egész más jellegű képi hatást kelt, ami mentes minden erotikus utalástól.

Fekete-fehér fényképezés és az alkalmazott fotográfia

Az alkalmazott fotográfia természetesen nem engedi meg a fekete-fehér fénykép használatát, hiszen a cél valaminek vagy valakinek a valós láttatása. Egy színes terméket nem lehet színtelenül bemutatva eladni. Ennek ellenére – és ebben biztos szerepet játszik az egy ideje divatos trenddé vált a fekete-fehér fényképezés – bizonyos reklámanyagokban újra felbukkan a hagyományosnak mondható színtelen ábrázolás, vagy az a megoldás, amikor egy képen belül színes motívumok is megjelennek a nagyobb részt fekete-fehér képen. Kétségtelen, hogy egy szürkeskálás portrén valós színében megjelenő, rúzsozott száj kifejezetten erre irányítja a figyelmet, és ezen keresztül a terméket gyártó kozmetikai cégre. Ez a fajta képi hatás a fotográfia alkotó területein is fellelhető, azonban érzéssel kell ezekkel is bánni, mint minden egyéb más „hatásvadász” eljárással. Ha nem a fényképet szolgálja, nem lesz egyéb, mint technikai öncélúság.

A tájfényképezés örökös nagymesterének, Ansel Adams életművének egyik legnagyobb tanulsága a mi generációink számára, hogy a megszokottan színes táj mennyivel hatásosabban képes olyan érzéseket, kötődéseket közvetíteni a fekete-fehér fotó ábrázolásában, ami csak a fotós személyiségére vezethető vissza. Különleges ábrázolásmódja a róla elnevezett zónarendszernek köszönhetően nagyon érzékletesen domborítja ki egy-egy természeti táj önmagában rejlő, színektől független szépségét, ami formáiban, építő elemeinek összhangjában vagy éppen kuszaságában fedezhető fel. És ehhez nem volt elég Adams egyedülálló fototechnikája, kellett mellé az érzékeny szem a tökéletes, lényegre törő kompozíciókhoz.

Való igaz, hogy egy különleges időjárási körülmény következtében szokatlan színekben pompázó tájkép önmagában lenyűgöző hatású tud lenni. A színek varázsa azonban elhomályosíthatja a szemünket és sokszor nem is vesszük észre, hogy tulajdonképpen semmitmondó kompozícióval állunk szemben, és a kép egyedüli erénye a színessége. Valljuk be önmagunknak azt is, hogy mi is hajlamosak vagyunk ezeknek a színhatásoknak a fogságába esni.

A tudatos fekete-fehér fotózás

A tudatos fekete-fehér fotózás azonban megtaníthat bennünket a színeken túl látni, hiszen rá vagyunk kényszerítve arra, hogy az előttünk lévő világ színeit tónusokra redukáljuk. Húszegynéhány évvel ezelőtt még kézenfekvő volt, ha fekete-fehér film volt a gépünkben, nem volt mese, csak abban lehetett gondolkodni, akármilyen színorgia is vett körül bennünket, kivéve, ha két vagy több vázzal dolgoztunk.

A digitális képrögzítés térnyerésével azonban ez a kényszer megszűnt. Nem feltétlen kell a helyszínen átgondolni, milyennek is kell lennie majd a képnek. Pedig a hatásos fekete-fehér fénykép végeredménye szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogyan vezéreljük az expozíció előtt a színbeállításokat. Ezért fontos már a felvétel helyszínén a kép színei mögé látni, és felfedezni azt, melyik az a motívum, ami a fekete-fehér fénykép szempontjából hatásosabban közvetítheti pillanatnyi benyomásainkat, amiből a későbbi képi mondanivalót alakíthatjuk az utómunka során.

Talán nem véletlen, hogy sokan fordulnak vissza a régebbi analóg technikákhoz, és fűzögetnek bele fekete-fehér filmeket. A mai napig bizton állítom, tudatos fotográfussá válni leginkább a hagyományos fekete-fehér fotózás technikáján keresztül lehet. Ez korábban is választás volt: diázok és rábízom magam a hívólaborok precízségére, netán gondatlanságára, vagy magam viszem végig az egész folyamatot saját fekete-fehér laborban?

Választás ma is. Kattintok, amire csak lehet a digitális géppel, aztán majd meglátom otthon a számítógépben, melyikkel mit lehet kezdeni, vagy igyekszem elsajátítani a színtelen látást is, hogy minden helyzetben megtaláljam a képnek legmegfelelőbb ábrázolási módot? A képzeletbeli tónusredukció elsajátítása mellett teszem le a voksot, nemcsak a tartalmas fekete-fehér fénykép érdekében, hanem mert ez visszacsatolódik, és a tökéletes színérzék kifejlesztésére is pozitív hatással van!

Vajda János

A Manfrotto Lykos fotós LED lámpa nappalifény, illetve kétszínű (BiColor) verzióban érhető el, és főleg a professzionális felhasználókat célozza. Mindkét változat 1600 lux fényerőt képes kibocsájtani. A nappalifény-változat 5600 K színhőmérsékleten, míg a kétszínű esetében választhatunk a melegfehér 3000 K és hidegfehér 5600 K között. A Lykos fotós LED lámpa hátoldalán elhelyezkedő színes LCD segít tájékozódni az aktuális beállításokról.

A lámpa egy újgenerációs SMT technológiának köszönhetően hosszú élettartamú LED egységeket, energiatakarékos üzemmódot, konzisztens színvisszaadást és villogásmentes üzemmódot ígér. A Lykos energiaellátása történhet akkumulátorról, illetve hálózati csatlakozóról egyaránt.

Az új fotós lámpa használata új funkciókkal egészül ki. A Manfrotto Lykos lehetőséget kínál Bluetooth adapteren keresztül történő vezérlésre is. Ehhez meglévő okostelefonjainkat használhatjuk, ahol ki-be kapcsolhatjuk a lámpát, állíthatjuk a világítás erősségét, a színhőmérsékletet, sőt, csoportosíthatjuk az egységeket.

A Manfrotto Lykos fotós lámpa olyan opcionális kiegészítővel is rendelkezik, mint a softbox. Használatával a lámpa fénye, így az árnyékok is lágyabbak lesznek.

Az új fotós lámpa fényképezőgépek és videokamerák mellé egyaránt javasolt kiegészítő lehet.

A polarizációs szűrő jótékony hatása

Ha a polarizációs szűrőt az objektív elé téve valamely irányban elforgatjuk, akkor az apró rések elmozdulása miatt – az elmozdulás mértékének megfelelően – a változatlan síkban maradó tükröződés fénysugarai többé-kevésbé kioltódnak, a zavaró csillogás megszűnik. A fémes felületeken jelentkező tükröződéseket egyetlen polárszűrővel nem lehet kiküszöbölni, de – pl. tárgyfotózásnál – ez megoldható, ha a fényforrás elé is (!) egy polarizációs szűrő fóliáját helyezzük el.

Az ún. lineáris polarizációs szűrő (egyenes vonalban ható), a belső tükröződések miatt megtévesztheti a beépített fénymérős és autofókuszos TTL fényképezőgép érzékelőit. Az ilyen vázakhoz az ún. cirkuláris polarizációs szűrőket (oda-vissza ható) használhatjuk.

A polárszűrő hatásmódjának elvi vázlata

1. a) a természetes fénysugár
2. b) a tükröző/csillogó felület
3. c) a polarizáltan visszaverődő fénysugár
4. d) a lineáris polarizációs szűrő
5. e) az objektív optikai tengelyének iránya a felvételkor
6. f) az objektív látószögének megfelelő képfelület és az optimális felvételi szög
7. g) az égbolt fényének legpolarizáltabb sávja, amely a nap állásának a horizonttal bezárt szögétől függően időközben elmozdul

A polarizációs szűrő hatása egyben – bizonyos mértékben – az UV-sugárzás ellen is véd, használatakor az UV-szűrő levehető. Polarizációs szűrőket a legváltozatosabb átmérőkkel és közgyűrűkkel szinte minden gyártó kínálatában találhatunk, egyes gyártók (pl. a Hama) a nagylátószögű objektívekhez, a digitális fényképezőgépekhez és a videokamerákhoz egyaránt használható szűrőket kínálnak.

A cirkuláris polarizációs szűrő gyakorlati alkalmazása

A legtöbb fotós a polárszűrőt első sorban az ég drámai sötétítésére használja. Persze erre is csak megkötésekkel alkalmazható, hiszen a természetes fény sajnos nem mindig olyan szögben érkezik, ahogy a polarizációs szűrővel szerelt fotós elvárná.

A zöld levelek zavaró csillogása ugyancsak megszüntethető e kis kiegészítő segítségével és ez már véleményem szerint jelentősebb hatás, mint az ég sötétítése. Ez utóbbit ugyanis egy kis számítógépes manipulációval egyszerűen elvégezhetjük, míg a levelek csillogása már a pepecselősebb utómunka-feladatok közé tartozik.

Persze a cirkuláris polarizációs szűrő nem csak a falevelek, hanem a vízfelületek vagy ablaküvegek sokszor kellemetlen reflexióit is szinte teljesen kis tudja zárni a fényképről. Ennek köszönhetően a fénykép már a felvétel pillanatában megspórolt nekünk akár több órányi digitális utómunkát.

A portréfotósok egyaránt örülhetnek, hiszen a cirkuláris polarizációs szűrő a bőr, a haj és a szem felesleges tükröződéseit, csillogásait egyaránt képes eltüntetni.

Ez a kis kiegészítő kiválóan használható a színek telítettebb kiemelésére, a ködös, borús idők „kitisztítására”, a kontrasztok kiemelésére.

Összefoglalva elmondható, hogy a polarizációs szűrő a nemkívánatos csillogások és fényvisszaverődések hatékony ellenszere, ráadásul használatával olyan részletek is feltárulnak, amelyeket még a leggondosabb digitális utómunka sem tud előcsalogatni. Gondoljunk csak egy tükröződő ablakra, amelyiken keresztül a szűrő nélkül semmit nem látunk csak a környék tükörképét, míg a cirkuláris polarizációs szűrő felhelyezésével belátást nyerhetünk az üvegfalon túlra is.

A polárszűrő hátrányai

A polárszűrő előnyei mellett természetesen szintén számolnunk kell korlátozó hátrányaival. Ezek között elsőként kell megemlíteni a polarizációs szűrő fényerő csökkentő hatását. Tekintve, hogy a cirkuláris polárszűrő a beérkező fénynek csak egy részét engedi tovább, a fotós kénytelen ezt a zársebességgel vagy a rekesszel kompenzálni. A polarizációs szűrő használatakor 1-2 Fé-nyi fényerőcsökkentő hatással kell számolni.

További hátrányként lehet megemlíteni az időigényesebb felvételi körülményeket, hiszen minden felvétel előtt újra és újra ellenőrizni kell a polarizációs szűrő elforgatásának helyes beállítását.

A modern fényképezőgépek belső elektronikája kissé megbolondulhat, ha lineáris polarizációs szűrő kerül az objektív elejére, ezért manapság szinte kivétel nélkül a cirkulációs polarizációs szűrők kaphatók.

Végül, mint minden szűrő, a polarizációs szűrő esetében is figyelnünk kell a nagylátószögű objektívek használatakor, hogy a szűrő pereme ne lógjon bele a képbe. Ehhez válasszuk a vékony peremű megoldásokat.

Milyen a fény színe?

Valószínűleg már a kezdő fotósok is tudják, hogy a különféle fényforrások különféle színekkel gazdagítják felvételeinket. A beltérben készített képek néha sárgás, míg a borús időben kattintott felvételek kékes elszíneződéssel jelzik, hogy valami nincs rendben. Ez néha lehet előny, néha kimondottan káros, de a tényen nem változtat. Éppen ezért fontos az elméleti háttér ismerete, hogy a színeket a saját igényeinkhez alakíthassuk.

A különféle fényforrások nem kizárólag világosságot, hanem bizonyos szín(eke)t is kibocsátanak. A kibocsátott színt, illetve annak a tiszta fehértől való eltérését, az ún. színhőmérséklettel jellemezzük. A színhőmérséklet a látható fény jellemzője. Kicsit bonyolultabban: a színhőmérsékletet az általa okozott színérzet és egy hipotetikus feketetest-sugárzó által létrehozott színérzet alapján határozzák meg. Egy izzó feketetest színe a színhőmérséklettel, vagyis azzal a hőmérséklettel (jele a K = kelvin) írható le, amelyen a fekete test izzik. Kicsit egyszerűbben: egy feketetestet addig hevítünk, míg a megfelelő színt el nem érjük. A mért hőmérséklet kelvinben kifejezve adja meg a színhőmérsékletet.

A színhőmérséklet valójában csak egy kis elszíneződést jelent a képen, azaz a tökéletesen fehér papír sárgás vagy kékes árnyalatú lesz. Minél magasabb a színhőmérséklet értéke, annál kékebb, minél alacsonyabb, annál vörösesebb a szín. A déli napfény felhőtlen ég esetén kb. 5500-5600 K, míg napkeltekor, illetve naplementekor ez az érték 2500-3000 K-re is csökkenhet. Felhős időben azonban elérheti a 8000-10 000 K értéket is.

A normál izzólámpa színhőmérséklete kb. 2800 K. A leírtakból kiderül, hogy az izzólámpa színhőmérséklete jóval a déli napfény (amit a fényképen fehérnek tekinthetünk) értéke alatt van, így fénye a fényképeken sárgás színezetű lehet.

A fényképezőgép és a fehéregyensúly beállítása

Az emberi szem alkalmazkodóképességének köszönhetően egy bizonyos tartományban képes tolerálni ezt a jelenséget, és a fehér lapot fehérnek látjuk műfény vagy napfény mellett egyaránt. A fényképezőgépek azonban nem ilyen toleránsak. Igen kis mértékű színbeli eltérést is képesek visszaadni a fotósok nagy örömére, illetve bosszúságára.

A filmes világban kicsit nehezebb volt a fotósok dolga, hiszen kétfajta (műfény – 3200 K vagy 3400 K és napfény – 5600 K) filmet lehetett csak vásárolni. A digitális fényképezőgépeken általában több előre definiált értéket, de akár pontos színhőmérsékleti adatokat is beállíthatunk, hogy a fehér egyik szín irányába se tolódjon el, hanem tényleg fehér maradjon. Erre szolgál a fehéregyensúly-beállítás.

A fény színének mérése

A fehéregyensúly beállításához első körben a fény színét szükséges megmérni. Ehhez kaphatók kézi mérőeszközök is, de ezek aránylag drágák, így nem túl népszerűek. Szerencsére a digitális fényképezőgépek kivétel nélkül rendelkeznek fehéregyensúly-állítási lehetőséggel. Az olcsóbbak csak automatikusat, a drágábbak már több, előre definiált értéket, míg az igazán komoly masinák részletes beállítási lehetőségeket kínálnak.

Az automatikus fehéregyensúly-beállítás ez esetek többségében jól működik. Ugyanakkor akadnak olyan helyzetek, amikor a képmezőben nem található fehér tárgy, illetve a kép nagyon színes. Ezekben az esetekben az automatika csak találgat, és ritkán adja a megfelelő eredményt.

Az előre definiált fehéregyensúly értékek már jobb hatást biztosítanak: napfény – 5200 K, felhős idő – 6000 K, árnyék – 8000 K, izzólámpa – 3000 K, neoncső – 4200 K, vaku – 5400 K. (A megadott értékek csak tájékoztató jellegűek, gyártónként, típusonként kissé eltérhetnek!) Az előre definiált beállításokat a megfelelő témánál használva valószínűleg precízebb eredményt kapunk, mintha az automatikára hagynánk mindent.

Igazán tökéletes megoldást azonban a mérés alapján történő beállítás jelenti. A komolyabb és drágább fényképezőgépek képesek a fehéregyensúly mérésére és az érték eltárolására. Így egy adott megvilágítási körülményt gyakran használó fotósnak elegendő egyszer megmérni és eltárolni a fehéregyensúly-értéket, legközelebb már csak elő kell keresni a gépből. A mérés mellett egyes modellek képesek a finomhangolásra is. Így a beállított vagy mért értéket a fotós képes finomítani, ha nem a kellő eredményt nyújtja.

Fehéregyensúly-sorozat lehet a megoldás

Az expozíciónál már régóta alkalmazzák a fotósok az expozíciósorozatot. Ha nem biztosak a beállítások helyességében, akkor készítenek egy-egy (esetleg több) alul- és túlexponált felvételt is. A megfelelően exponáltat pedig otthon kiválasztják. Ennek analógiájára, a komolyabb fényképezőgépek nyújtotta funkció a fehéregyensúly-sorozat, ahol a színhőmérséklet értékeit változtatja (bizonyos határok között) a program. Otthon már csak a színhelyeset kell kiválasztani.

A fehéregyensúly mérésére általában az objektív elé helyezett és lefényképezett, fehér vagy szürke lapot szoktak használni. Előnye, hogy fehér lap szinte mindig akad, hátránya, hogy a fehér lap sem mindig fehér. Ha van fotográfiai szürke lapunk, az jobb megoldást kínál. Ugyanakkor több gyártó is kínál az objektívre rögzíthető fehéregyensúly-mérő eszközt (pl. Colorright, BaLens, ExpoDisc stb.).

A kevert fényforrások problémája

A fehéregyensúly beállítása azonban nem mindig olyan egyszerű, tekintve a változatos felvételi körülményeket. Gondoljunk csak egy izzólámpákkal megvilágított szobára, ahol vakut is használunk a kép elkészítéséhez. Az izzólámpák kb. 3000 K, míg a vaku kb. 5400 K színhőmérsékletű. Hogyan állítsuk be a gépünket? A megoldást a különféle szűrők jelentik, amelyeket a vakura helyezve elérhető a vaku fényének színmódosítása a kellő értékre. Persze sok esetben előfordulhat, hogy még szűrőkkel sem tudjuk megoldani a helyzetet. A fehéregyensúly korrigálása ilyenkor a lámpák cseréjével, kikapcsolásával, illetve az utólagos retusálással valósulhat meg.

A képfájlok

A digitális fényképezésben a legelterjedtebb képfájl a JPG. Persze elsősorban az amatőrök használják. A fehéregyensúly szempontjából a legjobban ez a formátum köti meg az ember kezét. A felvételi információk „bele vannak égetve” a fájlba, így utólagos módosítása nehézkes és időigényes. A TIF formátum (tekintve, hogy nem tömörített állomány) kicsit jobb lehetőségeket rejt, de a csodákhoz itt is rengeteg időre van szükség.

A fehéregyensúly szempontjából (is) a legjobb választás a nyers (RAW) formátum. Egy jó RAW-konverter segítségével nem csak a fehéregyensúlyt állíthatjuk be konkrét értékre a kalibrált monitorunkon, de számos más paraméter is segíthet bennünket a helyes színek előcsalogatásában. Használjuk kreatívan.

Takács Szabolcs

Illusztrációk: Takács Szabolcs, 123rf.com, freeimages.com

A gyorsfényképezés egyre inkább teret hódít

Ezeket a fényképeket nem a téma vagy a fénykép megkomponálásának különlegessége teszi érdekessé, hanem az, hogy a hétköznapi jelenségek egy-egy olyan mozzanatát örökítik meg, amelyet – fiziológiai adottságaink korlátai miatt – sohasem láthatunk, de amelyek így, statikus állapotban egészen különleges hatást keltenek. A gyorsfényképezés, a pillanatképek készítésének gondolata gyakorlatilag egyidős a fényképezéssel, és a mozgókép térhódításával újabb távlatok nyíltak a filmen rögzített és lassítva visszajátszott jelenetek szemlélésére. Az utóbbi évtizedek, évek technikai fejlődése lehetővé tette a gyorsfényképezés során olyan nagy sebességű felvételek készítését, amelyek lassított visszanézése egészen különleges világot tár elénk. Természetesen ezek a berendezések meglehetősen drágák, és elsősorban a tudományban és a hadászatban használják őket.

A nagyon gyorsan lejátszódó folyamatok fényképezésére azonban van olyan egyszerű módszer is, amely a kispénzű, de barkácsoló kedvű fotós számára is könnyen elérhető. Az alábbiakban ismertetendő gyorsfényképezési módszernél alapfeltétel, hogy a lefényképezni kívánt jelenséget teljes sötétségben produkáljuk. Az alapelv az ábra alapján könnyen megérthető!

Legyen a lefényképezni kívánt téma például egy éppen kidurranó lufi. Az állványra helyezett fényképezőgépet beállítjuk a témától való távolságnak és a vaku legrövidebb villanási idejének megfelelően (távolság, illetve rekesz), majd teljes sötétségben kinyitjuk a zárat. A luftballon kiszúrásakor egy hangérzékelő (mikrofon) érzékeli a hangot, egy elektronikus kapcsoló pedig elvillantja a vakut. Így a gyorsfényképezés során az expozíciós idő a vaku felvillanási ideje lesz.

A gyorsfényképezés alapelvének legfontosabb részletei

A hangérzékelő elhelyezésétől nagymértékben függ az, hogy mit látunk majd a fényképen. A hang a levegőben kb. 340 m/s sebességgel terjed, így a hangforrástól 34 cm-re elhelyezett mikrofonhoz már csak 1/1000 másodperc múlva ér el a hang, ez az idő pedig a gyorsan lejátszódó esemény szempontjából meghatározóan hosszú lehet. A mikrofon hangforrástól való távolságával beállíthatjuk tehát azt, hogy a gyorsfényképezés a lejátszódó folyamat melyik fázisát adja vissza a fényképen.

Megjegyzem, hogy kis ügyeskedéssel, a fenti rendszer megduplázásával akár a gyorsan lejátszódó folyamat sebességének hozzávetőleges meghatározása is lehetséges.

A vakunak – amint az a fentebb vázolt alapgondolatból következik – a lehető legrövidebb ideig kell fényt adnia ahhoz, hogy a kép ne legyen elmosódott. Tudjuk, hogy a vakuk a beállításuktól (és a körülményektől) függően különböző mennyiségű fényt bocsátanak ki egy-egy felvillanásnál. Nemcsak a fény erőssége, de a fénykibocsátás időtartama is változik, jellegét illetően az alábbi görbe szerint. A Δt időintervallum legkisebb értéke az általánosan használt vakuknál 0,02-0,03 ms (kb. 1/40 000 másodperc), de ha nagy fénymennyiségre van szükség, akkor lehet ennek a tízszerese is. E számok gyakorlati érzékeltetésére egy példa: ha egy vasgolyót elengedünk, akkor az 2 méter szabadesés után 0,3 ms alatt 2 millimétert, míg 0,03 ms alatt csupán 0,2 millimétert fog elmozdulni, ami azt jelenti, hogy első esetben életlen, míg második esetben viszonylag éles lesz a fényképfelvétel. A gyorsfényképezés kapcsán a folyamatok pillanatának elkapásához tehát olyan vakut kell választani, amelyik nagyon rövid idejű villanásra is képes. Az automata üzemmódba állított vaku villanási idejének hosszát a visszavert fény mennyisége alapján szabályozza a vaku automatikája. Olyan villanó esetében, amelyiknél nem lehet a fénymennyiséget manuálisan szabályozni, jó megoldás lehet, ha a szenzor elé egy fehér papírlapot helyezünk. Így „becsaphatjuk” a vakut, és a villanási idő a legrövidebb lesz.

A gyorsfényképezéshez a legtöbb vaku alkalmas. Az ábrán egy Soligor MF-20A típusú vaku látható, amely egy házi készítésű vakupapucsra van felerősítve. A fényterelő papírlap méretei az ábrán láthatók.

Az elektronikus kapcsoló, amely a gyorsfényképezés folyamatában a hang hatására elvillantja a vakut, egy erősítő fokozatból és egy tirisztorból áll. A piezo mikrofon jelét a tranzisztor erősíti fel, és ez a jel a tirisztoron keresztül elvillantja a vakut.

Természetesen a fenti áramkört tetszés szerint át lehet alakítani, ki lehet bővíteni. Ha párhuzamosan több vakut iktatunk be, a fényerő megsokszorozható. A mikrofon helyett használható egyszerű kontaktus vagy fénydióda, és közbeiktatható késleltető áramkör is.

Az összhatás megálmodása, megtervezése már a művészi fantázia területére tartozik.

]]> https://fotopiac.hu/gyorsfenykepezes-a-garazsban/feed/ 0 https://fotopiac.hu/hideg-otletek-avagy-fotozas-telen/ https://fotopiac.hu/hideg-otletek-avagy-fotozas-telen/#respond Mon, 26 Oct 2015 11:27:51 +0000 https://fotopiac.hu/?p=1069 Olvass tovább]]> A fotózás télen, a hideg körülmények stresszelik a fényképezőgépet és az egyéb felszerelést csakúgy, mint magát a fotóst. A mérsékelt övben a téli hőmérséklet ritkán megy –25 fok alá, de a sarki körülmények között nem ritka a –50 fok sem.

Túlságosan nagy hidegben a tükörreflexes fényképezőgép zárszerkezete lassúvá és megbízhatatlanná válik, de lehet, hogy teljesen felmondja a szolgálatot, illetve az elektronika is könnyen beadja a kulcsot. Az objektívek rekeszszerkezete és autofókusz rendszere gyakran „keménnyé” válik. Az objektív részei összehúzódnak, esetleg elválnak egymástól. A legnagyobb problémát mégis inkább az elemek, akkumulátorok jelentik. Hidegben ugyanis rohamosan veszítenek hatásfokukból, és csak energiájuk egy kis részét képesek visszaadni. Az akkumulátorokkal működő fényképezőgépek, vakuk stb. működése jelentősen lelassulhat vagy le is állhat.

A gondos előkészületek segíthetnek megoldani ezeket a problémákat, hiszen a fotózás télen is nagyszerű élmény lehet. A jól megválasztott felszerelés és annak melegen tartása, „téliesítése” biztosítja a megbízhatóbb működést és a jobb fotográfiai eredményt.

A fényképezőgép megválasztása

A megfelelő fényképezőgép kiválasztása személyes dolog. Mindemellett tartsuk szem előtt, hogy nem várható el tökéletes megbízhatóság egy felszereléstől, amelyet nem teszteltek aprólékosan olyan körülmények között, mint ahol használni fogják. Egy gyors ellenőrzés alkalmas lehet idő előtt felfedni a problémákat. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy a digitális vázak általában érzékenyebbek a szélsőséges hidegre, mint a manuális filmes fényképezőgépek.

A felszerelés teljes, alapos ismerete és megbízhatósága segít abban, hogy a fényviszonyokra, a kompozícióra és más külső fotográfiai tényezőkre koncentrálhassunk.

Minden fényképezőgépnek megvan a maga hátránya, egyik típus sem tűnik – átfogóan nézve – jobbnak a többinél. A legjobb választás egy kisméretű, könnyű, könnyen kezelhető, megbízható és széles körben használható fényképezőgép. Ha lehetséges, olyan fényképezőgépet válasszunk, amelyikben a legkevesebb elektronika található. Automatikus gépet csak abban az esetben használjunk, ha manuálisan is állítható az expozíció és az élesség.

Nagyon sok tükörreflexes fényképezőgép képes eleget tenni az alapvető követelményeknek, amelyeket a fotózás télen, a hidegben történő munkához igényel, mindemellett az előnyeik közé tartoznak a cserélhető objektívek és az aránylag nagy akkukapacitás. A nem tükörreflexes, optikai keresővel ellátott fényképezőgépek némileg könnyebbek és kevesebb mozgó mechanikai alkatrész található bennük.

Hideg időben az objektívbe épített zárszerkezet jóval megbízhatóbb, de a legtöbb amatőr fényképezőgép esetében a zár a vázban található.

A gépekhez készített objektívek nagy választéka áll rendelkezésre az extra nagylátószögű lencsétől az ultra-telefotó lencséig. Az objektívek megválasztása nagyon fontos, hiszen minden egyes újabb darab növeli a felszerelés terjedelmét és súlyát. Egy zoom lencsével helyettesíthetünk akár több, különböző fókusztávolságú objektívet is, de a zoom lencsék gyorsabban befagynak – a bennük található több kenés miatt –, mint a fix fókuszú objektívek.

Jó választás lehet két fényképezőgépváz cserélhető 28 mm-es, 50 mm-es és 135 mm-es objektívekkel, valamint elegendő mennyiségű memóriakártya, illetve film.

Használhatunk egy időjárásálló kompakt fényképezőgépet is tartalék felszerelésként. Jóllehet ezek a kompakt, könnyű, autofókuszos fényképezőgépek „víz- és hóállónak” vannak kikiáltva, de ne feledjük, hogy általános, és elsősorban amatőr használatra tervezték őket. Így az ilyen fényképezőgépek jellemzői az automatikus expozíció, az automatikus élességállítás, a beépített vaku és a könnyű kezelhetőség. Az automatikus funkciók valószínűleg jól működnek normál körülmények között, de nagyon hidegben, sarki körülmények között akadhatnak problémák. Több esetről is hallhattunk, amikor a vízálló fényképezőgép egyszerűen szétfagyott.

A fotózás télen – a hóval borított táj miatt – egy automatikus fényképezőgépnél alulexponált képeket eredményez, amit manuális kompenzáció hiányában nehéz korrigálni. Az expozíciós hibák csökkentésének érdekében használjunk nyers (RAW) formátumot, és menjünk olyan közel a témához, amennyire csak lehet. A fényképezőgép energiaigénye és a hideg gyorsan kimeríti az elemet, ezért vigyünk elegendő tartalék elemet magunkkal. A fényképezőgépet tartsuk melegen, hogy védjük az akkukat.

Téliesítés

A „téliesítés” valójában az, amikor szétszedjük a fényképezőgépet és az objektívet, hogy az összes kenőanyagot eltávolítsuk belőlük. Természetesen ezt a műveletet inkább szakemberrel végeztessük. Amennyiben a fényképezőgépünk egy régebbi típus vagy hosszú ideig lesz kitéve erős (esetleg extrém) hidegnek, a téliesítés elengedhetetlen. A téliesítés általában költséges dolog és nem ajánlott elvégezni, mielőtt a gyártó szakemberével nem beszéltünk. Vegyük figyelembe azt is, hogyha a fényképezőgépből eltávolították az össze kenőanyagot és folyadékot, „normál” körülmények között már nem használható, illetve könnyen megsérül. A praktikus, egyszerű és olcsó alternatíva a téliesítésre a gondos karbantartás és kezelés, valamint a váz és az objektívek megtisztítása.

Az amatőr fényképezőgépek általában nem szorulnak téliesítésre, hiszen a bennük található kenőanyagok rövid ideig képesek extrém hidegben is működni. Ennek ellenére óvakodjunk attól, hogy a fényképezőgépünk teljesen átvegye a környezetének alacsony hőmérsékletét; különösen akkor, ha az több óráig is eltarthat. Próbáljuk meg minél jobban védeni felszerelésünket a hidegtől. Amikor éppen nem fényképezünk, tartsuk a gépet a kabátunk alatt. Néhány gyártó cég kínál olyan tokokat, amelyek tompítják a fényképezőgép hangját, és egyben hőszigetelik is.

A fémburkolatú fényképezőgépek fémrészeit, főként ott, ahol az arccal esetleg közvetlenül érintkezésbe kerülhetnek, célszerű leragasztani vagy bevonni műanyag vagy más alapanyagú szigeteléssel.

Az LCD panel nem a legjobban áll ellen a fagynak, így használat után minél gyorsabban tegyük meleg helyre. Nagy hideg hatására vibrálhat, esetleg láthatósága is korlátozódik. Szükség lehet egy szeléncellás fénymérőre is (amely nem használ elemet), hogy összehasonlító mérést tegyünk, illetve hogy legyen egy tartalék fénymérőnk.

Elemek, akkumulátor

Az elemeket is melegen kell tartani annak érdekében, hogy jól működjenek. A gyártók tesztelik termékeiket, hogy megállapítsák, milyen hőmérsékleti tartományban működnek. Az elemek közel a határértékekhez nem fogják tudni leadni teljes kapacitásukat. A lítium elemek/akkumulátorok hőmérsékleti tartománya +70 és –40 °C van, és talán a legtöbbet ezek képesek nyújtani hideg körülmények között. Az alkáli elemek működési tartománya + 50 és –20 °C közötti, és meglehetősen jól működnek szélsőséges körülmények között. Az ezüst-oxid elemek +54 és –12 °C között használhatók, és elsősorban régi, fémborítású fényképezőgépekhez szükségesek, ahol a fémváz elvezeti a hideget az elemhez, így az meglehetősen gyorsan megfagy.

Minden elem tartalmaz ún. elektrolit oldatot, amely vezeti az elektromos áramot. –40 °C alatt az elektrolit megfagy, hasznavehetetlenné téve ezáltal az elemet. Használhatunk egy külső tápforrást is, amely a kabátunk alatt, meleg helyen van, és egy hosszú kábellel kapcsolódik a fényképezőgéphez. Az elem/akkumulátor házra csatolhatunk egy kis kémiai kézmelegítőt is (jobb turista-, hegymászóüzletekben kapható), amely segít az elemet megfelelő hőmérsékleten tartani.

Vaku

A túlságosan alacsony hőmérsékletben a fotózás télen az elektronikus vakukat is károsan befolyásolja. Előre nem lehet megmondani a hideg pontos hatását a vakura, típusonként, valamint az alkalmazott elemtől, akkumulátortól függően változhat. Fontos, hogy a NiCd elem (akkumulátor) kapacitásának már csak 60%-át képes leadni –20 °C hőmérsékleten.

Állvány

Az állványokat rendszerint nem kell külön felkészíteni a hideg körülmények közötti fotózáshoz, elég, ha a lábakat és a fejet kerozinban vagy alkoholban átöblögetjük. Használhatunk fém- vagy faállványt. Amennyiben az állványfej motort, folyadékos mechanizmust tartalmaz, akkor „téliesítenünk” kell ezt is.

Öltözzünk melegen!

A fotózás télen speciális öltözéket is kíván. Az ideális munkaruházatnak megfelelő hőmérsékletet kell biztosítania viselőjének felesleges teher nélkül, és gondoskodnia kell a legnagyobb mozgásszabadságról.

A kéz melegen tartása sajátos probléma, hiszen a megfelelő hőmérséklet garantálja, hogy a fényképezőgépet kezelni tudjuk. Praktikus megoldás, hogy egy vékony selyem vagy gyapjú kesztyűt húzunk a külső vastag egyujjas kesztyű alá. Az egyik vagy mindkét kesztyűt levehetjük a fényképezőgép beállításához, majd a kesztyűk felhúzásakor kezünk gyorsan felmelegszik. Célszerű a kesztyűket a ruházathoz csatolni, így nem vesznek el és könnyebben kezelhetők.

Alkalmas öltözék a fotós mellény, hiszen sok zsebe van és kabát alatt is viselhetjük. Elegendő és biztonságos helyet nyújt az elemeknek, a szűrőknek, az objektíveknek és más fotográfiai kiegészítőknek, amelyeket célszerű melegen tartani.

Elővigyázatosság

A hidegből a meleg szobába érve a fényképezőgépet tartsuk a fotóstáskában legalább egy, de inkább két órán keresztül, míg teljesen át nem veszi a benti hőmérsékletet. Ezzel megakadályozhatjuk a páralecsapódást, amely komoly gondokat jelenthet főleg egy elektromos fényképezőgép esetében. Nedves vagy párás fényképezőgép szárítására használhatunk szilikagélt.

Fotózás télen

A havas tájak fényképezéséhez legjobb a hátulról vagy oldalról jövő megvilágítás. Használhatunk skylight szűrőt, amely csökkenti a túlzott kékséget, és emellett védi az objektívet is. A fotózás télen még nagyobb igényt támaszt a polárszűrő használatára, melynek segítségével elérhetjük az égbolt sötétítését anélkül, hogy a színvisszaadást befolyásolnánk a fénykép más területein. Jól használható a digitális HDR technika is ilyen felvételi körülmények között. Minden esetben célszerű napellenzőt használni.

A mai fotós gyakorlatban rendszeresen használt ISO 200 vagy 400 (sőt még magasabb!) érzékenység alkalmazása során többször is előfordul, hogy kompozíciós szempontból igen szűkre kell zárnunk a rekesznyílást, vagy utólagosan sokat kell korrigálni (ha egyáltalán lehetséges) a kép – általában a horizontvonal feletti – túl világos részét. Kiváló fényviszonyok között ritkán adódik lehetőségünk kis rekeszértéket (nagy rekesznyílást) használni, hiszen a helyes expozícióhoz nem csökkenthetjük csak a zársebességet a végtelenségig. Pedig sok esetben jól jön, ha hosszabb expozíciós időt vagy tágabb rekeszt használhatunk, azaz a felvételi fényeket csökkentjük. Gondoljunk csak egy napsütéses portréra, ahol a nagy mélységélesség miatt a tűéles háttérbe beleolvad alanyunk, vagy egy vízesés kimerevített képére, amely hatásosabb lenne a víz kismértékű elmosódásával!

Árnyékolók helyett egyszerűbbek és mindenki által hozzáférhetőbbek a semleges szürke szűrők. Nincs hatásuk a színekre, ellenben a beérkező fényt csökkentik. A különféle típusok különféle mértékben tompítják a fényerősséget, így a megfelelően felszerelkezett fotós szinte bármilyen mélységélességhez vagy expozíciós időhöz képes felszerelni az objektívet.