FotóPiac

Díjmentes szolgáltatások:

Fények, színek, színtér és színprofil jellemzők

A digitális fényképezőgép beállításai között sokan találnak olyan funkciókat, melyekhez inkább nem nyúlnak, mert azt sem tudják, mit jelent. Ilyen például a színtér és a színkezelés. Pedig ez nagyon hasznos, fontos, és ismerete a jó kép tudatos elkészítésének alapfeltétele.

Az elektromágneses sugárzásnak az emberi szem által látható tartományába eső sugárzását nevezzük fénynek. Ezen belül a különböző hullámhosszúságú sugárzások különböző (szín)reakciókat váltanak ki az emberi agyból, azaz színeket látunk. A szín érzete egy reakció az agy részéről a fényre. Könnyen belátható, hogy ezt mérni meglehetősen nehéz.

A színtér és a színkeverés

Adobe RGB és sRGB színtér összehasonlítása
Adobe RGB és sRGB színtér összehasonlítása

A tudományos élet és a számítástechnika fejlődése magával hozta az igényt a színek pontos kezelhetőségére és reprodukálhatóságára. A digitális fényképezőgép, a monitor vagy a nyomtató annyiféleképpen érzékeli és adja vissza a színeket, ahány technika csak létezik a gyártók kezében. Nem nehéz belegondolni, mekkora kavalkádot okoz, ha a monitorunkon megjelenő zöld fű egy másik gyártó nyomtatóján kék színben pompázik. A színek mérését, helyes visszaadását a színkezelés biztosítja.

A színkezelés alapja a színtér, a színek ábrázolására szolgáló háromdimenziós virtuális koordináta-rendszer, ahol a színek értékét, árnyalatát és kromatikus jellemzőjét ábrázolják. A koordináta-rendszer szabja meg, hogy melyik színtérről (pl.: sRGB, Lab stb.) van szó, míg a koordináta-rendszer értékei a konkrét színt azonosítják. Ennek tükrében egy szín pontos definíciójához szükséges a színtér és annak értékeit egyaránt megadni. Pl. az sRGB 255, 200, 100 és az AdobeRGB 255, 200, 100 értékek más-más színt definiálnak.

A fentiekből kiderül, hogy sok színtér létezik, de az esetek nagy többségében mindössze két színteret használunk, illetve ezek változatait. A számítástechnikában az RGB, míg a nyomtatásban, nyomdatechnikában a CMY(K) a legáltalánosabban elterjedt színtér. Alapvető különbség közöttük, hogy az egyik esetben a fény közvetlenül a fényforrásból jut a szembe, míg másik esetben egy fényvisszaverő felület is közbe van iktatva. Mindkettőnél három alapszínt különböztetünk meg, amelyek különböző arányú keveréséből állítjuk elő a többi színt. Az első esetet additív (összeadó), míg a másik esetet szubtraktív (kivonatoló) színkeverésnek nevezzük. Az additív színkeverés elősorban az önálló fényforrással rendelkező eszközök sajátsága (pl. monitor), míg a szubtraktív színkeverés a nyomatoknál (pl. újság) ismeretes.

Szubtraktív CMY színkeverés pl. a nyomdaipar sajátossága
Szubtraktív CMY színkeverés pl. a nyomdaipar sajátossága

Az RGB színtér legismertebb változatai az sRGB és az Adobe RGB. Annyit érdemes megjegyezni róluk, hogy az sRGB általánosabban használható, több program és eszköz kezeli, mint az Adobe RGB-t, ellenben ez utóbbi több szín kezelésére/megjelenítésére képes, tágabb a színtartománya. Általánosságban inkább az sRGB-t, míg komolyabb, pontosabb színkezeléshez az Adobe RGB-t használjuk.

Additív RGB színkeverés pl. a monitorok sajátossága
Additív RGB színkeverés pl. a monitorok sajátossága

A CMY(K) színtér általában a nyomdászok, illetve a nyomdai előkészítők játéktere. A nevében szereplő betűk jelentése: Cián, Magenta (Yellow=) Sárga és (Balck=) Fekete. Ez utóbbi a nyomdatechnika sajátosságaiból adódó tökéletlenséget hivatott kiküszöbölni, a három alapszínt összekeverve ugyanis nem képes tökéletes feketét visszaadni a technika, így a gyakorlatban egy negyedik, a fekete színnel is rányomtatnak a három szín tetejére.

Szubtraktív CMYK színkeverés: a nyomdaipar a tökéletes fekete eléréshez, illetve a takarékosság miatt fekete festéket is használ a nyomatok elkészítéséhez
Szubtraktív CMYK színkeverés: a nyomdaipar a tökéletes fekete eléréshez, illetve a takarékosság miatt fekete festéket is használ a nyomatok elkészítéséhez

A színprofil

Bizonyos digitális eszközök képesek megjeleníteni a színeket. A technika azonban sajnos nem tökéletes, így a pontos színek visszaadásához szükséges egy „adatbázis”, amely megmutatja, hogy egy adott színtér adott színét pontosan milyen beállításokkal kell reprodukálnia, hogy a szabvány érték jelenjen meg. Ezt az „adatbázist” és a hozzá tartozó beállításokat kalibrációnak nevezzük. A kalibráció során készül el az adott eszköz színprofilja, melyből egyértelműen kiolvasható az adott eszköz színtere és a színvisszaadási jellemzői. A színprofilok segítségével egy eszközfüggetlen színmegjelenítési rendszert kapunk, ahol más gyártó más eszköze ugyanazt a színt képes reprodukálni. Egy példán keresztül szemléltetve: ha a szkenner színprofilja nincs jól beállítva, azaz nem kalibrált, akkor a beolvasott színkódok egy másik programban nem jelenhetnek meg tökéletesen, mert a szkenner eleve rossz értékeket rendelt hozzájuk. Ha azonban a szkenner kalibrált, akkor a jó értékek rögzültek, így a monitoron is az eredeti színeket látjuk viszont (feltéve, hogy a monitor is kalibrált).

A színek helyes használatához, kezeléséhez elengedhetetlen az eszközönkénti színprofil elkészítése: a monitorunkra, a nyomtatónkra, a szkennerünkre stb. A legtöbb gyártó mellékel a termékéhez színprofilt, de sok esetben a saját készítésű jobb eredményt produkál, hiszen biztos, hogy a gyári körülményektől (fényviszonyok, hőmérséklet stb.) eltérően használjuk eszközünket. Sőt, az igazán – szőrszál-hasogatóan – precíz fotográfus akár minden egyes felvételi viszonyhoz, megvilágító fényforráshoz vagy éppen szkennelt filmtípushoz, illetve minden nyomtatópapír-típushoz külön-külön színprofilt hoz létre.

Sokak szerint felesleges ezzel vacakolni. De általában azok állítják ezt, akik tudatosan még nem is használták ezeket a lehetőségeket.

Szólj hozzá!