Sokan gondolják úgy, hogy egy optikai képstabilizátoros világban az állvány mindössze „úri huncutság”, felesleges teher, amit meg kell hagyni a régimódi fotósoknak. Persze, ha nincsenek nagy igényeink, megteszi a VR is, rosszabb esetben még az sincs, de ha igazán jó minőséget szeretnénk, fontos a stabil alátámasztás.
A fotós állvány feladata a felszerelés mozdulatlanul tartása. Ha kellően stabil, akkor az expozíció ideje alatt nem mozdul el a fényképezőgép, így a képélesség – legalábbis statikus téma esetén – a maximális lehet. Jól jön a stabilitás gyenge fényviszonyok közepette is, esetleg nagy teleobjektív használatakor (gondoljunk a reciprok szabályra!), vagy akkor, ha a szelfibot otthon maradt és önmagunkról szeretnénk elkapni egy pillanatot.
Léteznek nagy és igen stabil fotós állványok, amelyek akár még az ember súlyát is gond nélkül elbírják, de találunk olyanokat is, amelyikre még a legkisebb kompaktot is félve bízzuk. Vannak speciális statívok — speciális körülményekhez és feladatokhoz. Így, mivel a kínálat igen nagy, mindenki biztosan megtalálja a „tökéletes” fotós állványt.
Háromlábú fotós állvány
A háromlábú fotós állványok a legelterjedtebbek. Jellemzően stabil alátámasztást nyújtanak, és sokféle variációban léteznek. A lábak általában összecsukhatók és kihúzhatók. Rögzítésükre gyorskioldó, vagy csavaros megoldás szolgál. A statívok általában rendelkeznek egy középoszloppal is, amely a fej rögzítésére, esetleg kiemelésére szolgál.
Anyagukat tekintve a leggyakoribb az alumínium, de léteznek magnéziumötvözetből vagy szénszálból készült fotós állványok is. Ez utóbbiak könnyebbek, ugyanakkor erősebbek. Megjegyzem, hogy egy stabil fotós állvány általában nehéz, hiszen attól stabil, ellenben a fotósok többsége a könnyű alátámasztási megoldásokat keresi, hiszen azt is cipelni kell. Ezt a paradoxont a gyártók a középoszlop aljára rögzített kampóval próbálják ellensúlyozni. Ha nem elég nehéz az állvány, oda akaszthatunk még súlyt, pl. a fotóstáskát, illetve olyat, amit nem kell feltétlenül magunkkal cipelünk (pl. egy zsák homok). Léteznek még fából készült fotós állványok is. Ezek általában nehezek, így stabilak. Hátrányuk, hogy a fa „mozog”, képes magába szívni a vizet, megdagadhat, így felállítása vagy összecsukása akár lehetetlenné is válhat.
A háromlábú fotós állvány öt lényeges értékkel jellemezhető: csukott méret, legkisebb használható magasság, legnagyobb használható magasság, terhelhetőség és saját tömeg. A stabilitást nem lehet számokkal kifejezni, így vásárláskor érdemes az állványt kinyitni és megnézni, megfelelően stabil-e a számunkra. Az én módszerem, hogy teljesen kinyitott lábakkal, de betolt középoszloppal megragadom a tetejét és megpróbálom oldalra megcsavarni. Egyből kiderül, hogy mennyire stabil lábakon áll.
Az állványok lábai általában egy szögben nyílnak, de a komolyabb változatok esetében lehetőség van azok – akár több fokozatban történő – továbbnyitására, szétterpesztésére is. Ennek köszönhetően például hegyoldalban vagy a talaj közeléből is készíthetünk felvételeket.
A kimondottan nagy stabilitás érdekében – elsősorban videózáshoz – a három lábat egy-egy merevítő is kötheti a középoszlophoz. Előnye, hogy a lábak biztosabban állnak, de hátránya a súlytöbblet és a valamivel időigényesebb beállítás.
A lábvégeket általában egyszerű gumiborítás takarja, de léteznek cserélhető vagy kicsavarható tüskék (pl. jeges felületre), hótalpak vagy éppen kerekek is a műtermi munkához.
A fotós állvány középoszlopa (esetleg a lábak is) már sok esetben nem henger alakú, hanem kicsit szögletes, esetleg vezető vájattal ellátott. Ennek köszönhetően nem fordul el egy nehezebb felszerelés súlya alatt sem. Érdekes és hasznos lehet, amennyiben fotós állványunk középoszlopa megfordítható. Így, a lábak között rögzített fényképezőgéppel, akár talajszínt alól (például gödörből) is fotózhatunk.
A háromlábú fotós állványok fontos jellemzője, hogy az állványfejjel egybe vannak-e építve, vagy a fej cserélhető. A komolyabb állványokon cserélhetők a fejek, így egyetlen állványhoz akár video- és fotós fej is használható, igényünknek megfelelően.
Monopod, az egy lábú fotós állvány
Az egylábú fotós állványok – monopodok – is jó szolgálatot tehetnek. Ezek egyetlen csőből – amely általában összecsukható – és egy állványfejből állnak. Túrabotnak is megteszi egy-egy komolyabb típus, ráadásul használatával néhány rekeszértéknyit spórolhatunk.
Sportesemények fotóriportereinek nélkülözhetetlen kelléke, de jól használható városi vagy erdei sétákon is. Stabilitása elmarad a háromlábú rokonokétól, de sokkal könnyebb és olcsóbb is. Ráadásul használata is gyorsabb, egyszerűbb.
Érdemes megemlíteni, hogy egyes háromlábú fotós állványtípusok középoszlopa kivehető, és monopod funkcióra használható. Kettő az egyben statív.
Speciális feladatok
A két legismertebb fotós állványtípus mellett nagyon sok speciális lehetőséget is kínálnak a gyártók. Ezek nagy többsége nem rendelkezik lábbal, inkább valamiféle satuszerkezettel. Van autó ablaküvegére satu módjára szerelhető fotós állvány, létezik oszlopra erősíthető, de láttam már földbe csavarozható alkalmatosságot is. A tapadókorongos változatokkal sima felületen rögzíthetjük a felszerelést.
Ezeknek nagy előnye, hogy kis helyen elférnek, és olyan esetekben is segítségünkre lehetnek, ahol a háromlábú fotós állványok nem alkalmazhatók. Hátrányuk ugyanakkor, hogy aránylag kis súllyal terhelhetők, és használhatóságuk korlátozott.
Fotós állványfej
Míg a fotós állvány lábai a stabilitásért felelősek, a fotós állványfej – a stabilitás mellett természetesen – a mozgathatóságért felel. Az állványfejek általában a tér mindhárom irányába mozgathatók. Ehhez a gyártók vagy tengelyeket vagy egy gömböt hívnak segítségül. Az előbbiekből lesznek a 3D-, esetleg 2D-, míg az utóbbiakból a gömbfejek.
A fotós gömbfej nagy előnye, hogy vele nagyon gyorsan és pontosan pozícionálhatjuk a fényképezőgépet. Általában egyetlen kioldó van rajta, amely meglazítja a gömböt, így bármilyen irányba forgathatjuk. A jobb minőségűben egy finomállító is található, így kisebb változtatásokra is egyszerűen rávehetjük a szerkezetet. Hátránya a kisebb terhelhetőség.
A 3D fotós állványfej pontos, precíz, a legtöbb esetben vízszintezővel ellátva teszi a dolgát. A három irányban egymástól függetlenül állítható, így kicsit körülményesebb a pozicionálás, ugyanakkor az eredmény nagyon pontos. A 2D fotós állványfej csak két irányban mozgatható, és elsősorban videózáshoz vagy nagy teleobjektívekhez használjuk. Jellemzően akadásmentesen, finoman mozdul el, így svenkeléskor nem rángat a kép. Az igazán jó minőségű 2D fotós állványfej nehéz, ugyanakkor stabil és jól terhelhető.
A felszerelés rögzítésére szolgál a fotós állványfejeken található rögzítőcsavar. Ez lehet fix (olcsóbb kategória), vagy lehet gyorscseretalp (komolyabb kategória). A gyorscseretalp általában egy karral vagy egy gombbal oldható, így a talpat elegendő a vázhoz vagy az objektívhez rögzíteni, majd bepattintani a helyére – az eszköz máris stabilan rögzítve van. Sajnos a gyorscseretalp sokféle variációban létezik, így ritkán kompatibilis más gyártó termékével. Talán az Arca-Swiss gyorscseretalp szerinti szabvány az, melyet már több gyártó is átvett, de minden vásárláskor érdemes leellenőrizni a kompatibilitást.
Ismeretes olyan érdekes rögzítőmegoldás is, amikor egy mágnest kell a váz aljára csavarozni, míg az ellendarab az állványon van. Így nagyon gyorsan a helyére illeszthető a felszerelés, de egy kis pecekkel még biztosítani kell, nehogy a mágnesek szétváljanak használat közben.
Fotós állvány és állványfej kiegészítők
A fotós állványba vagy az állványfejbe épített vízszintező hasznosságát, gondolom, nem kell külön részletezni. Érdemes gyorscseretalpból is egy-két tartalékot venni, hiszen egy állványt általában nem rövid időre vásárol meg az ember, és ki tudja, hogy tíz év múlva találunk-e megfelelőt.
Sok állvány lábának felső részét ma már szivaccsal vonják be, így melegebb és kényelmesebb fogást biztosít. Jó szolgálatot tehet még a vállszíj vagy az állványtáska is.