“Küzdelmes életem volt, de nem cserélnék senkivel” – mondta az MTI-nek Kunkovács László Balogh Rudolf-díjas fotóművész, néprajzkutató, aki az alföldi életet és a pásztorhagyományokat megörökítő művészi pályája elismeréseként vehette át vasárnap a Kossuth-díjat a Parlamentben.
“Apámtól örököltem a tudományos érdeklődést, ha valami felkeltette a kíváncsiságomat, azzal kezdtem, hogy beleástam magam a témába és faltam a könyveket” – hangsúlyozta Kunkovács László, hozzátéve, hogy gyerekkora vakációit sokszor töltötte egy állatseregletet tartó tanyán, egy tisztalelkű, nagy tapasztalatú paraszt házaspár vendégeként. Ez a harmonikus világ határozta meg indíttatását.
Mint elmondta, pályafutását Csárdaszálláson kezdte tanítóként, majd a Magyar Távirati Iroda (MTI) fotóriportere volt 1976-ig. Négy év kihagyás után a hírügynökség rovatvezetőjeként és művészeti szerkesztőjeként dolgozott, 1990 óta szellemi szabadfoglalkozású, önálló alkotóművész.
Kunkovács László hangsúlyozta: mindig hálával gondol az MTI-re, mert jó iskola volt, megtanította dolgozni és archiválni, ami később is nagy segítségére vált. Megismerhette az országot és olyan messzi tájakra is eljutott, mint Kína vagy Tibet.
Később saját maga szervezett utakat távolabbi vidékekre egészen Jakutföldig, de a finnugor népeket és a tajga lakosságát is kutatta. Kedvenc területei között volt Mongólia és Dél-Szibéria.
Kunkovács László hangsúlyozta: alapvetően az Alföld hagyományos világát, a Balkánt és a volt Szovjetunió távoli kis népeit tanulmányozta, csaknem húsz nép kultúrájával ismerkedett meg.
“Ez a munka szenvedéllyé válik és a felfedezésnek olyan elemi örömében részesíti az embert, hogy nem lehet abbahagyni. Én ennek éltem, nagyon fáradságos és embert próbáló életem volt” – mondta, hozzátéve, hogy önálló alkotóként, immár intézményi háttér nélkül, egyedül vágott neki az ismeretlennek. Néha keleti nyelveket beszélő kísérő is szegődött mellé.
Emlékeztetett arra, hogy 2000 óta hét különféle kötetet publikált, ezek közül több hiánypótló monográfia. Harmadik kiadásnál tart az Ősépítmények című könyve, amelyben az építészet archaikus rétegeit, többek között sárépítményeket, kerek ólakat, megalitikus hatású galambdúcokat mutat be. “Az architektúra egyik alapművének számít, hiszen a könyvben szereplő agyagépítmények, amelyek kertek végében álltak hatalmas kupolával, többször templomépítészeknek adtak ihletet” – jegyezte meg.
A 73 éves fotóművész elárulta azt is, hogy következő kötetében a belső-ázsiai sziklarajzokat tanulmányozó, sokéves kutatásait gyűjti össze, az európai kultúrában eddig szinte ismeretlen területet mutatva be.
Munkássága alatt egy-egy témában csaknem húszféle tematikus tárlata volt, nagy múzeumi termeket töltött meg itthon és 17 más országban, köztük Ulánbátorban, Ankarában és Almatiban is bemutatkozhatott – idézte fel Kunkovács László.
“Az életem tanulsága, hogy bármilyen népről legyen szó, nagyon egyformán gondolkodunk. Nem létezik olyan, hogy jó vagy rossz nép. Köztük járva értjük meg a finom kis különbségeket, de a lényeg: egy család vagyunk” – hangsúlyozta a művész.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
(MTI)