Egyes felmérések szerint a fényképek alapvető hibája az élesség, akarom mondani: annak hiánya. Ez – véleményem szerint – abból adódik, hogy a legtöbbet használt kompakt fényképezőgépek képtelenek kitalálni, hogy a fotós pontosan mit szeretne élesnek látni a képen. Ellenben a tükörreflexes fényképezőgépeknél az élességállítás sokkal precízebben megoldható, így valószínű, ha csak ezt a kategóriát vizsgálnánk, jobb lenne a helyzet.
Az élességről
A képélesség fogalmát mindenki készségszinten ismeri, de pontosan meghatározni kevesen tudják. A lexikon szerint: „… A képen a téma finom vonalainak és különösen a tárgyakat határoló kontúrvonalaknak vonalszerű, tehát nem megvastagodó v. átmenetet képező visszaadása…” Ugyanakkor nem mindegy, hogy egy kép mekkora nagyításban kerül a szemünk elé, mint ahogyan az sem mindegy, hogy a képet milyen távolságból szemléljük. Az aránylag nagy képeket célszerű távolról szemlélni, és így az élessége is kisebb lehet, mint egy aránylag kis képnek, melyet közelebbről kell megnézni. A fénykép élességéről tehát csak bizonyos feltételekkel beszélhetünk.
Az élességállítás két alapvető formája az automatikus és a manuális. Előbbi esetben a gép automatikájára bízzuk, míg utóbbinál a saját szemünkre hagyatkozunk. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya is.
Automatikus élességállítás (AF)
Az automatikus élességállítás elve – a tükörreflexes fényképezőgépek esetében – a fáziseltoláson alapul. Vagyis (egyszerűen szemléltetve) az objektíven keresztül beérkező fényt a fényképezőgép két érzékelőbe irányítja, és a képeket külön értékeli. Ezután addig javítja (forgatja) az élességet, amíg a két kép azonos nem lesz, azaz éles képet kapunk.
A kompakt fényképezőgépek infravörös segédfénnyel működnek, és nem az objektíven keresztül látható képet veszik alapul.
Az élességállításhoz a gyártók már külön modulokat építenek a tükörreflexes fényképezőgépekbe, melyek kiváló hatásfokkal állítják élesre a témát. Érzékelőjüknek köszönhetően a legtöbb felületet képesek fókuszálni, de akadhatnak olyan kivételek (pl. sima fehér fal), ahol még a legjobb termékek is csődöt mondanak. Az automatikus élességállítás gyors is, ugyanakkor néha előfordulhat, hogy az automatika nem azt látja élesen, amit szeretnénk. Ez a kompaktoknál – legtöbbször – csak a kép előhívása után látszik, míg az SLR-eknél a keresőbe tekintve jól kontrollálható.
Az automatikus élességállítást általában az exponálógomb félig történő lenyomásával aktivizáljuk, és ameddig lenyomva tartjuk, addig folyik az élességállítás művelete is. Az automatikus élességállítás gyártónként és modellenként különféle beállítási lehetőségeket is rejthet, de alapvetően kétfajta autofókusz típust különböztetünk meg. Az egyszeres és a folyamatos élességállítást. A kettő közötti különbség, hogy az egyszeres az exponálógomb lenyomása után egyszer beállítja az élességet, és azt az élességi síkot tartja, még akkor is, ha közben a téma elmozdult, közelebb vagy távolabb ment. Ezt az élességállítási formát statikus témák – pl. épület, tájkép stb. – fotózásánál célszerű használni. A folyamatos AF az exponálógomb lenyomása után a témát folyamatosan élesre állítja, követi még akkor is, ha elmozdul. Ezt célszerű használni mozgó témák – pl. repülő madár, mozgó jármű stb. – esetében. Szokták kombinálni is a két típust, sőt sokszor lehetőség van az automatikus beállítás kézi korrigálására is.
Az automatikus élességállítás gyakori kiegészítője az autofókusz-mező. Ez a képmezőben 1 és 50-70 db között változhat. Segítségével a kiválasztható a képmezőnek az a része, ahol élességet szeretnénk állítani, így mozgó témánál például kiválaszthatjuk az egyik szélső AF mezőt, hogy az odakomponált téma mindig éles maradjon, ugyanakkor a felvételen a téma előtt maradjon nagyobb hely, mint utána.
Manuális élességállítás (MF)
A kompakt fényképezőgépek ritkán nyújtott lehetősége (általában az LCD panelen ellenőrizzük az élességet), de a tükörreflexes vázak jól használható sajátsága. Az SLR-eknél a keresőbe tekintve – mint már tudjuk – ugyanazt a képet látjuk, amit az objektív közvetít a film vagy digitális képérzékelő felé. Ennek köszönhetően a keresőben élesnek látott téma a rögzített képen is éles lesz. A művelet egyszerű és gyors, csak az objektív élességállító gyűrűjét kell csavargatni, míg a keresőben a téma éles képet nem mutat. Ezt a modern gépeknél segíti az elektronikus kijelző, amely jelzi, ha maga is élesnek látja a témát. Persze ennek használatától el is tekinthetünk.
Az élesség a képen
A fényképeken az éles és életlen részletek alkalmasak a mondanivaló kiemelésére vagy a tekintet irányítására. Meg kell különböztetni az elmosódott életlenséget és a fókuszálásból adódó életlenséget. Előbbi a mozgás kifejezésére jól használható eszköz, míg utóbbi a kép egyes elemeit (esetleg az egész képet) szoríthatja háttérbe. Érdemes minden esetben figyelembe venni a mélységélességet is.
Takács Szabolcs