Bemozdulni vagy bemozdítani?

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen

A művészet megajándékozott bennünket azzal a lehetőséggel, hogy a pillanatnak nem kell feltétlenül egy pillanatig tartania. Hiszen egy regényben, vagy filmben is – annak ellenére, hogy általában az idő sűrítéséről van leginkább szó bennük – vannak elnyújtott cselekménysorok, amelyek a valóságosnál hosszabb ideig tartanak akár olvasva, vagy nézve is. A filmművészet egyik legjellemzőbb kifejező formája a lassítás. A fotográfia pedig valójában a pillanat művészete, azonban a legképtelenebb rövid idejű expozíciók mellett azzal az egyedülálló lehetőséggel is rendelkezik, hogy tetszőleges hosszúságú időfolyamatot képes egyetlen képbe sűríteni. A hosszú expozíció különleges látványokat teremthet.

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen. Egy montázshoz készítettem a képet. A kissé borult időben ISO 200-ra állítottam az érzékenységet és 16-os rekeszt állítottam a nagy mélységélesség miatt. Így lett az expozíciós idő 1/15 s. A mozgás ábrázolása tökéletesen sikeredett, a 28 mm-esnek megfelelő gyújtótávolságú objektívnek köszönhetően a nagyon közel lévő levelek a kis szél ellenére is látványosan bemozdultak.

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen. Egy montázshoz készítettem a képet. A kissé borult időben ISO 200-ra állítottam az érzékenységet és 16-os rekeszt állítottam a nagy mélységélesség miatt. Így lett az expozíciós idő 1/15 s. A mozgás ábrázolása tökéletesen sikeredett, a 28 mm-esnek megfelelő gyújtótávolságú objektívnek köszönhetően a nagyon közel lévő levelek a kis szél ellenére is látványosan bemozdultak.

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen. A kép nagyon rossz fényviszonyok között készült, állványról. Ennek ellenére is igyekeztem inkább a mélységélesség rovására is a lehető leggyorsabb zársebességet használni, mert ha lehet, kerülöm az unos-untalan bemozdított patakokat. Az 1/4 s idejű hosszú expozíció számomra elfogadható mértékben fátyolozta el a vizet, kiváló a mozgás ábrázolása, és épp ezzel a látszólagos materiális ellentét helyett spirituális harmóniát teremtett.

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen. A kép nagyon rossz fényviszonyok között készült, állványról. Ennek ellenére is igyekeztem inkább a mélységélesség rovására is a lehető leggyorsabb zársebességet használni, mert ha lehet, kerülöm az unos-untalan bemozdított patakokat. Az 1/4 s idejű hosszú expozíció számomra elfogadható mértékben fátyolozta el a vizet, kiváló a mozgás ábrázolása, és épp ezzel a látszólagos materiális ellentét helyett spirituális harmóniát teremtett.

Mi számít hosszú expozíciónak?

Mi számít hosszú időnek, ez az egyik legsarkalatosabb kérdés, mint a későbbiekben meg is láthatjuk. Az idő nem elvont, hanem nagyon is relatív fogalom és dimenzió kiterjedés. Ugyanakkor szubjektív is, hiszen a fény egy másodperc alatt bejárt útjához képest egy mai űrrakétáé igazán jelentéktelennek tűnik. A tiszavirág röpke élete pedig önmagának ugyanannyit jelent, mint egy teknős matuzsálemi kora. A fotográfia egyik szabálya szerint az aktuálisan használt objektív reciprok értékénél hosszabb idejű expozíciós idő az az érték, aminél már fennáll a kézből való fényképezéskor a gép berázása, bemozdítása. (Most hagyjuk ki a számításból a különféle képstabilizáló eljárásokat.) Egy 300 mm-es objektív esetében tehát az 1/125 s zársebesség a bemozdulás szempontjából már hosszú expozíció, egy 17 mm-es nagylátónak azonban az 1/30 s is gyorsnak számíthat. A feltételes mód nem véletlen, hiszen a fenti tétel statikus téma esetében igaz, amint a képben mozgás is van, a zársebességet már annak a gyorsasága és mozgásának iránya is befolyásolja. Nem véletlen az új digitális kamerák egyre nagyobb végsebessége és egekig emelt érzékenysége. Az alkalmazott fotónak a mozdulatokat meg kell fagyasztania a legmostohább fényviszonyok között is. A kreatív fotós azonban épp a mozdulat elnyújtására alapozhat olyan képeket, amilyeneket a valóságban sosem láthatunk.

Szárnyaljunk szabadon

Ebből kell tehát kiindulnunk, amikor szabadjára akarjuk engedni a fantáziánkat, és érdekes látványt kívánunk teremteni a hosszú expozíció alkalmazásával. Három tényező befolyásol bennünket. Az adott fény erőssége, a téma mobilitása és annak sebessége, valamint a használt objektív gyújtótávolsága. E tényezőkből csak az utóbbi múlik rajtunk, hiszen a témából adódóan a mi döntésünk lesz, hogy melyik látószöget érezzük alkalmasnak elképzeléseinkhez. A fény általában adott, még akkor is, ha mi teremtjük meg a műteremben, vagy az örökvakut feltolva a gépre. Itt csupán annyi a választási lehetőségünk, hogy magasabb érzékenységet állítunk-e, mert kimerevítetten akarunk leképezni, vagy maradunk a legalacsonyabbnál, és ha kell, még az állványt is felállítjuk. A téma mozgását szinte egyáltalán nem tudjuk befolyásolni. Legfeljebb együtt mozogni vele. Egy futóval talán még lehet is a pálya mellett egy jó elhúzásos kép érdekében, de már egy országúti kerékpáros mozgás-ábrázolása motort és vezetőt is igényel. Egy azonban biztos, e három tényező képen belüli viszonya egymáshoz határozza azt meg, hogy egy adott helyzetben mi számít hosszú expozíciós időnek.

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen. Minden mozgásban van. Az – ugyan nem látszó – eső miatt az átkelőn haladó gyalogosok is sietősebbre vették léptüket a szokásosnál. A mozgás ábrázolása a fényképen teleobjektívvel készült, 0,3 s idővel, elhúzással, alkonyat körül, ISO 400 érzékenységre. Így még viszonylag erősen le is rekeszelhettem. A mozgást az emberekre követtem, így a háttérben lévő, tőlük eltérő sebességű teherautó érdekes párhuzamba került velük. A helyes élesség állítás az embereken és a kocsin is érezhető.

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen. Minden mozgásban van. Az – ugyan nem látszó – eső miatt az átkelőn haladó gyalogosok is sietősebbre vették léptüket a szokásosnál. A mozgás ábrázolása a fényképen teleobjektívvel készült, 0,3 s idővel, elhúzással, alkonyat körül, ISO 400 érzékenységre. Így még viszonylag erősen le is rekeszelhettem. A mozgást az emberekre követtem, így a háttérben lévő, tőlük eltérő sebességű teherautó érdekes párhuzamba került velük. A helyes élesség állítás az embereken és a kocsin is érezhető.

Rekeszeljünk le

A fény szempontjából azt kell figyelembe vennünk, hogy az erős világítás még a legalacsonyabb érzékenység mellett is rövid zársebességet igényel. Hosszú expozíció igényekor nagyon le kell rekeszelnünk, (ez a digitális kompakt kameráknál nem is lehetséges, a kisméretű érzékelő lapkák miatti rövid gyújtótávolságok F:8-nál szűkebb rekesszel már lyukkamerává alakítanák a szerkezetet), de sokszor még így is kell a magas denzitású szürkeszűrő, vagy egy kis leleményesség.

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen. A borult idő kedvezett ennél a képnél a hosszú expozíció alkalmazásának. ISO 400 érzékenység mellett 11-re állítottam a rekeszt, hogy 1/15 s időt használhassak. Ezzel az autót már látványosan be lehetett mozdítani, az idős hölgyet pedig épp csak a kellő mértékben. A 70 mm-esnek megfelelő gyújtótávolság miatt egylábú állvány kellett igénybe vennem, hogy a statikus részek ne mozduljanak be.

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen. A borult idő kedvezett ennél a képnél a hosszú expozíció alkalmazásának. ISO 400 érzékenység mellett 11-re állítottam a rekeszt, hogy 1/15 s időt használhassak. Ezzel az autót már látványosan be lehetett mozdítani, az idős hölgyet pedig épp csak a kellő mértékben. A 70 mm-esnek megfelelő gyújtótávolság miatt egylábú állvány kellett igénybe vennem, hogy a statikus részek ne mozduljanak be.

A mozgás ábrázolása gyenge fényben könnyebben megy

A szabadtéren a fényszegény helyzetek kedveznek a mozgás ábrázolásához, a bemozdulásos képeknek. Napkelte, alkonyat, erősen borult idő, eső, hóesés, stb. A mesterséges világítású belsőterek viszont szinte minden esetben egyszerűsítik a dolgunkat. Sportrendezvények, koncertek, táncművészeti előadások remek események az ilyen elképzeléseink megvalósítására. Vagyis a körülmények eleve a hosszú expozíció malmára hajtják a vizet.
Itt kell megemlítenem az analógtechnikából a digitálisba átöröklött – még ha nem is azonos – leképezési hibát. A filmek, különösen a színesek érzékenyek a hosszú expozíció okozta mellékhatásokra. A Swarzschild-effektusnak nevezett jelenség abból adódik, hogy a különböző színérzékenységű rétegek fényérzékenységét csak egy bizonyos expozíciós tartományon belül lehet szinkronizálni. Ha ez az idő kívül kerül az általában 1/30-1/4000 s tartományból, akkor színtorzulás lép fel, nem egy esetben kiszűrhetetlen keresztgammás jelenség kíséretében. Ez sok laboránsnak kerülhet álmatlan éjszakájába, vagy jó pár szál hajába. A digitális képérzékelők ennek a gondnak ugyan hátat fordítottak, viszont begyűjtötték nekünk helyette a zajosodást, amiért szívjuk is sokat a fogunkat. Az analógon jelentkező hibáknál kompromisszumot lehet kötni, inkább legyen az árnyék kék, mint a nagyi arca padlizsánszínű. A digitálisnál meg rá vagyunk bízva a színkezelő és a képkidolgozó, illetve a zajszűrő szoftverek tervezőinek találékonyságára.

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen. A képstabilizátornak köszönhetően az aránylag hosszú expozíció, 1/13 s zársebesség (ISO 400, F3,2, kb. 30 mm-nek megfelelő fókusz) mellett is mozdulatlanok a kép statikus elemei. Az (egyébként) lassító szerelvény, főleg a gép közelében lévő részein a szögsebesség miatt látványosan bemozdult. Ez a mozgáskontraszt az olvasás örömével, fontossággal tölti meg a képet.

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen. A képstabilizátornak köszönhetően az aránylag hosszú expozíció, 1/13 s zársebesség (ISO 400, F3,2, kb. 30 mm-nek megfelelő fókusz) mellett is mozdulatlanok a kép statikus elemei. Az (egyébként) lassító szerelvény, főleg a gép közelében lévő részein a szögsebesség miatt látványosan bemozdult. Ez a mozgáskontraszt az olvasás örömével, fontossággal tölti meg a képet.

Mozgás ábrázolása nagylátó és tele segítségével

Hosszú expozíció esetében a mozgás ábrázolása a téma sebességének és az objektív gyújtótávolságának együttes tárgyalását igényli, mivel a kettő nagyon erős kölcsönhatásban van egymással. Hiszen egy kis mozgássebességű tárgy is erősen bemozdulhat, ha az egy nagylátószögű objektív közelében van, viszont egy nagy távolságban lévő, telével fényképezett téma esetében ez nem feltétlen igaz, hiszen a kép felületén „bejárt útja” jóval kisebb, ugyanannyi idő alatt.
A nagylátószögű objektívek használatakor kiváló lehetőség, hogy a viszonylag hosszú expozíció kézben is megtartható. A statikus elemek így bemozdulás nélkül kerülnek a képre, míg a mozgás ábrázolása látványos elkenődésekkel. Viszont a nagylátószögekkel nagyon kiszámíthatatlan az úgynevezett „elhúzásos technika” alkalmazása. A közelben elmozgó elem követésével nemcsak a szögsebesség változik a képen belül, hanem a perspektivikus torzítás is. A megfelelő mozgás ábrázolása így nagyon bizonytalan, bár be is jöhet. Erre a technikára a teleobjektívek alkalmasabbak. Viszonylag gyorsnak mondható zársebesség mellett is szép elhúzást lehet elérni. Nagyobb gyújtótávolságnál sem kell állvány, még egylábú sem, mert az optikai síkban történő elforgással nem is lehet pontosan követni a mozgást. A válltámasz ilyenkor a legalkalmasabb tartozék, plusz a visszatartott levegő.

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen. A hangulatos városrészre puhán hulló havat nem lett volna érdemes hosszú expozícióval fényképezni, mert elvette volna a kép nyugodt, lírai hangulatát.

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen. A hangulatos városrészre puhán hulló havat nem lett volna érdemes hosszú expozícióval fényképezni, mert elvette volna a kép nyugodt, lírai hangulatát.

Tudatos, alkotói folyamat

A lehetőségek a három fő tényező variálásával szinte végtelenek, a körülményeken felül azonban legalább annyi múlik a mi ötleteinken is. Az öncélúság elkerülése mellett van egy nagyon fontos másik íratlan szabály is, aminek érdemes megfelelni: A bemozdulások mellett kell lennie éles elem(ek)nek is a képen, vagy a bemozdult részeken érezni kell, hogy azokra lett az élesség állítva. Természetesen adódnak a véletlen szerencse által keletkezett látványos elmozdulások, meg is kell őket becsülni, de a tudatosság minden alkotó folyamatban a legalapvetőbb tényező. Ám még a legkörültekintőbb rákészülést követően sem lehetünk biztosak a végeredményben. Ha van mód, érdemes több felvételt készíteni. Célszerű különböző expozíciós időkkel is kísérletezni. A túl hosszú elcsépelheti a témát, mint azt a sok folyóvizes, vagy éjszakai városképnél tapasztalhatjuk is.

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen. Ehhez a képkivágáshoz 200 mm-es teleobjektív kellett az adott nézőpontból. Az erős fényben nem lehetett alkalmazni hosszú expozíciót, 22-es rekesz mellett is 1/60 s időt kellett volna exponálnom a legalacsonyabb, ISO 100 érzékenység mellett. A mozgás ábrázolása így nem sikerült, hiszen a nagyobb felvételi távolság miatt még a közelebbi virágok sem mozdultak be eléggé. Ezért trükkhöz folyamodtam (mivel a gépem nem rendelkezik az egymásra fotózás áldásos képességével). Több képet készítettem állványról, és három megfelelőt egymásra montíroztam utólag.

A hosszú expozíció és a mozgás ábrázolása fényképen. Ehhez a képkivágáshoz 200 mm-es teleobjektív kellett az adott nézőpontból. Az erős fényben nem lehetett alkalmazni hosszú expozíciót, 22-es rekesz mellett is 1/60 s időt kellett volna exponálnom a legalacsonyabb, ISO 100 érzékenység mellett. A mozgás ábrázolása így nem sikerült, hiszen a nagyobb felvételi távolság miatt még a közelebbi virágok sem mozdultak be eléggé. Ezért trükkhöz folyamodtam (mivel a gépem nem rendelkezik az egymásra fotózás áldásos képességével). Több képet készítettem állványról, és három megfelelőt egymásra montíroztam utólag.

Vajda János

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.