A megfelelő fotós nézőpont kiválasztása

Azt mondják, a jó fénykép nem a felszerelésen múlik. Nos, pontosítsunk: azért nem árt, ha egy jó gép és objektív a rendelkezésünkre áll. Vannak ugyanis olyan felvételi helyzetek, nézzük akár a téma (sport, divat), akár a megvilágítás (becsillanó ellenfény) szempontjából, ahol a nagyobb expozíciós tűrőképesség, a pontosabb árnyalat-visszaadás, netán az azonnali reakció igenis feltétele a jó képnek. A jó képnek azonban, szerencsére, ennél több titka van. Egyik ilyen titok a megfelelő fotós nézőpont, amelynek helyes vagy helytelen megválasztása éppúgy eldöntheti képeink sorsát. Ez az a pont, ahol már nem a technika, hanem az ember számít.

A helyes nézőpont meghatározására nincs általános recept. A megítélés szempontja minden esetben az elérni kívánt hatás legyen. A gyújtótávolsággal kombinálva akár néhány lépésnyi vagy pár centis különbség is elég lehet ahhoz, hogy megváltoztassuk képünk mondanivalóját. Kifejezhetünk távolságtartást vagy intimitást. Rögzíthetünk tényszerűen vagy eltúlozva. Kiemelhetjük témánk szépségeit, de megmutathatjuk előnytelen tulajdonságait. Kicsinyíthetünk és felnagyíthatunk formákat, sőt, még tárgy és tárgy közötti teret is megváltoztathatjuk. Ahhoz, hogy a célunknak leginkább megfelelő gyújtótávolságra és fotográfiai nézőpontra a lehető leghamarabb rátaláljunk, nincsen szükség másra, mint gyakorlásra. Bár a helyes megoldáshoz mindenkit kizárólag saját tapasztalata vezethet, az alábbiakban sorra vesszük a legáltalánosabb nézőpontokat és témára gyakorolt hatásukat.

Az alsó állású fotós nézőpont jól kiemeli a témát

Az alsó állású fotós nézőpont jól kiemeli a témát

Szokatlan nézőpont, ugyanakkor határozottan utal a téma mélységbeli kiterjedésére

Szokatlan nézőpont, ugyanakkor határozottan utal a téma mélységbeli kiterjedésére

Speciális nézőpont, ahol a képi elemek keretező jellege irányítja a figyelmet

Speciális nézőpont, ahol a képi elemek keretező jellege irányítja a figyelmet

Strand csendélet más-más nézőpontból

Strand csendélet más-más nézőpontból

Strand csendélet más-más nézőpontból

Mértékadó szemek

A szemmagasság kérdése csupán első olvasatra egyértelmű, gondoljuk csak végig! Kinek a szemmagassága? A fotósé? A modellé (témáé)? Érdemes, ha nem is az összesen, de legalább ezen kettőn minden alkalommal, amikor szemünk elé emeljük a fényképezőgépet, elmélázni. S hogy melyiket válasszuk? Kiindulási pontként célszerű mindig a téma, tárgy, modell magasságát alapul venni. Különösen fontos ez akkor, ha nálunk sokkal alacsonyabb személyt fényképezünk, például gyermeket. A téma magasságához közelítő nézőpont természetességet sugall. Nem emeli ki, de nem is nyomja el, egyszerűen megmutatja. Így kiváló alap dokumentum stílusú fényképezéshez, ahol nem célunk a valóság arányainak elferdítése. Az aránykifejezéssel egy fontos alapkőhöz érkeztünk, hiszen ez a kulcs. A szemmagasság egyet jelent a háromdimenziós látvány természetes leképezésével. Persze, ha visszagondolunk a cikk legelején felvetettekre, ennek azért akad még egy sarkalatos pontja, mégpedig a gyújtótávolság. Hiába fényképezünk ugyanis szemmagasságból, ha extrém nagy látószöggel, a témához túlságosan közel helyezkedünk el. Ebben az esetben, még ha nem is döntjük meg a fényképezőgépet, a téma arányai a képen jelentősen eltérhetnek a valóságban látottaktól. Ha ragaszkodunk a térbeli arányok valós leképezéséhez, válasszunk az 50 mm-es gyújtótávolsághoz közelítő, maximum kis tele vagy csekély tele objektívet, vagy – a nézőpont magasságának megtartása mellett – változtassunk a tárgytávolságon.

Alsó nézőpont

A különösen alacsony nézőpont — fantáziadús elnevezése a békaperspektíva — általában különleges képhatást eredményez. Nem feltétlenül kell azonban a földre hasalnunk ahhoz, hogy a képet alsó nézőpontból készítsük el. Gondoljunk csak a minket körbevevő épületekre, vagy bármilyen olyan tárgyra, témára, amely jóval magasabb nálunk. A gyújtótávolság itt is belép az egyenletbe, általa az alsó nézőpont hatását fel is erősíthetjük, de le is csökkenthetjük. Minél közelebb helyezkedünk el a témához, és minél nagyobb a látószög, amivel dolgozunk, annál nagyobb mértékben torzítjuk a tárgyak arányait. A párhuzamosok dőlni kezdenek és a távolban összetartanak. A hozzánk legközelebb elhelyezkedő (és ezért a fényképen erőteljesebben megjelenő) tárgyak mérete még tovább nő, a tőlünk távolabbi képelemek látszólag még távolabb kerülnek és össze is mennek (természetesen csak a fényképen). Az alsó nézőpont segíthet közelebb kerülni a tárgyakhoz. Általa a textúrák, fények és árnyékok olyan hatását mutathatjuk meg, amely szokatlan a mindennapi életben. Kiemelhetünk, felmagasztalhatunk tárgyakat, embereket. Az alsó nézőpont legtöbbször hatásvadász, de kellő odafigyeléssel kordában tarthatjuk uralkodói vénáját. Ereje abban rejlik, hogy a hétköznapi, gyakran semmitmondó tárgyak is különleges szerepet kaphatnak. Hátterünk éppúgy lehet az égbolt, mint egy útszéli kis virág.

Felső nézőpont

Hasonlóan az alsó nézőponthoz, a magasabb géptartásnak is éppúgy lehetnek előnyei, mint hátrányai. Lehet szélsőséges, de válhat hasznunkra is, és értelemszerűen minden esetben eltérő hatást eredményez. Ajánlható mindazoknak, akik szeretnek a dolgok felett állni. Mégis, leginkább olyankor érdemes felülemelkednünk a témán, ha szeretnénk jobb rálátást biztosítani. Célszerű olyankor is felső(bb) nézőpontot választani, ha a téma és a környezet összefüggéseire akarjuk helyezni a hangsúlyt. Ezáltal ugyanis a képet néző tekintete mintegy végigpásztázhatja a fényképezőgép lencséje által rögzített látványt. Segítségével egyedi geometriai mintákra, különleges fény- és árnyékhatásokra bukkanhatunk. Lehet ugyanakkor negatív következménye is: eltúlzott alkalmazásával könnyedén előfordulhat, hogy egyszerűen belenyomjuk a földbe a témát.

Beleszól a gyújtótávolság is

Abban a pillanatban, amikor a fényképezőgépet a szemünk elé illesztjük, és a keresőbe nézve úgy ítéljük meg, a főtéma környezetében sok a zavaró elem, két dolgot tehetünk a jó kép érdekében. Odébb visszük magát a témát; vagy mi magunk mozdulunk. Ahogy a helyes expozíciónak is számos összetevője van (gondoljunk csak a záridő, az érzékenység és a blende viszonosságára), úgy perspektíva szempontjából nézőpont és nézőpont között is lehet különbség. Ismerjük fel, hogy az arányokra gyakorolt hatás két fő összetevő együttes eredménye: a nézőponté és a gyújtótávolságé. Egyik is, másik is hatással van a végső kép látványvilágára. Mindezt természetesen megélhetjük előnyként és hátrányként egyaránt, a kettő közötti különbség csupán saját tapasztalatunk megléte vagy éppen hiánya. Ha tehetjük, mindig járjuk körbe a témát, legalább gondolatban. Idővel el fog jönni az a pillanat, amikor elég csak körbepillantanunk ahhoz, hogy szükség esetén már akkor kicseréljük a lencsét, amikor még csak sétálunk a tereptárgyaktól tán nem is pontosan látott, de mégis legjobb nézőpont felé. A perspektívák variációinak csupán képzelőerőnk szabhat határt.

A teleobjektív távoli nézőpont esetén is képes visszaadni a részleteket

A teleobjektív távoli nézőpont esetén is képes visszaadni a részleteket

Mit tehetünk a jobb nézőpont érdekében?
• Guggoljunk, hasaljunk a téma elé!
• Másszunk fölé!
• Helyezzük a fényképezőgépet a földre (előny a kihajtható monitorral rendelkező kompaktoknál)!
• Éljünk a főtémát körbevevő tárgyak mint keretező motívumok lehetőségével (a nézőpont változtatásával azonnal módosul az elő- és a háttér tárgyainak viszonya)!
• Építsük fel a képet rétegekből (az elő- és háttér elemei mélységet adnak a képnek)!
• Keressük meg a vezető (határ)vonalakat (felhőket, kerítést, fákat, bármit, ami nem csupán a főtémához vezeti a tekintetet, de rajta is tartja)!
• Tartsuk meg a tekintetet (pásztázzuk végig a látványt, és keressük a megfelelő hátteret)!
• Kísérletezzünk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.